A nyilaskereszt Szent László király hadijelvénye volt. Így a nyilasok számára egyrészt kifejezte a „lovagkirály” szellemiségével való jogfolytonosságot, másrészt utalt a kalandozó magyarságra is, kiknek nyilaitól rettegett Európa minden szeglete. A nyilaskereszt utalás volt arra a „turáni” – íjfeszítő – népek körében (pl. hunok, mongolok) általánosan megfigyelhető szimbolikára, hogy a szakrális világkirály (törzsfő, fejedelem) vertikálisan Istennel összeköti a népet, ugyanakkor horizontálisan a négy égtájra fölfeszülve „a világföldet a világtengerig” meghódítja, és kibékíti önmagában. Ennek maradványa volt a magyar királykoronázáskor, a „királydombra” fölvágtató király általi „négy vágás” a négy égtáj, „világirány” felé, ami utalás az Attila hun királyhoz köthető mondához („Isten kardja”).
Az első politkai alakulat (Nemzet Akaratának Pártja, 1935–1937), nem vette át a különböző magyar nemzetiszocialista kezdemények által már 1933-tól használt zöld nyilaskeresztet, mivel Szálasi egy önálló, sajátosan magyar eszmerendszert dolgozott ki. Ez az ő megfogalmazása szerint a „nemzetiszocialista korszellem magyar gyakorlata”, s nem egyszerű kópiája a sajátosan német jellegű hitlerista nemzetiszocializmusnak, avagy a sajátosan olasz jellegű fasizmusnak.
Szálasi a „HIT” szó betűiből alakított rovásjelképet használta, ezzel is kifejezve a sajátosan magyar jelleget.
A különböző pártegyesülések után átvételre került a nyilaskereszt, de annak közepére egy fehér „H” betű került. Később bevezetésre került az ún. „Árpád-sáv” is.
A Turul-Árpád-ház dinasztikus jelképének legrégebbi biztos címerábrázolása I. Imre magyar királynál (uralk. 1196–1204) tűnik föl. Szent István első király (uralk. 1000–1038) pénzein is már föltűnik egy sávozott zászló, méghozzá egy „királyi lándzsa” (LANCEA REGIS) körfelirattal. Ez a korábban a királykoronázáskor használt lándzsára utal, amelyen egy sávozott zászló található. A sávok száma koronként különböző volt (7 és 12 között változott), mígnem a 16. századra állandósult nyolcban. Előfordult, hogy föliratokkal, ill. a korai időkben oroszlánokkal (királyi jelkép) díszítették. A kettőskeresztes címerrel egyesített ábrázolásban jelképezheti a Krisztus jobb oldalából föltörő vért és vizet, amely az Egyház szentségeit jelképezi (elsősorban a keresztséget és az Eucharisztiát). Werbőczy 1514-es Hármaskönyvének (Tripartium) allegórikus magyarázata szerint a sávozás „a négy ezüstös folyót” (Duna, Tisza, Száva, Dráva) jelképezi, így „Alsó-Magyarország” területét, míg a címerpajzs másik oldala a „három hegyen” (Tátra, Fátra, Mátra) fölépülő Apostoli Királyságot (kettős kereszt), illetve „Felső-Magyarország” területét. Ez utóbbi inspirálta a szlovákság, majd később Szlovákia címerének a kialakulását.