Michael Wittmann hivatásos katona volt. 1934- ben, húszévesen kezdte
meg a szolgálatot a német hadseregben, mint gyalogos. 1937- ben
átvezényelték az első fegyveres SS- hadosztályhoz, az SS Leibstandarte
Adol Hitler - hez. 1939- ben, a háború kezdetekor SS Unterscharführer
- i rangban egy páncélozott jármű parancsnoka volt. Az 1941- es balkáni
hadjárat idejére áthelyezték egy önjáró lövegekkel felfegyverzett
csapattesthez, amlely a Barbarossa hadművelet idejére
Oroszország délnyugati határán volnult fel, a későbbiekben pedig Dél-
Oroszországban hacolt. Wittmann "páncélosvadász" karrierje
tulajdonképen itt kezdődött, egészen 1943 - ig enél az egységnél
szolgált, majd ezután, mint a Vaskereszt első és második fokozatával
kitüntetett altiszt, egy Pzkpfw VI Tiger nehézharckocsi parancsnoka
lett az 1. SS páncélosezredben.
Wittman részt vett 1943 elején a Harkov környéki harcokban, végigküzdötte a kurszki csatát és az ezt követő szovjet támadást is. 1944 január 13- án, egyetlen nap alatt 19 szovjet harckocsit és 3 öbnjáró lövegett lőtt ki, amiért lovagkereszttel tüntették ki, és előléptették SS-Obersturmführerré. A keleti front súlyos harcai után átvezényelték a 101. nehézharckocsi- zászlóaljhoz, amely akkoriban Franciaországban, Párizs mellett állomásozott. Itt 1944 áprilisában kinevezték a 2. század parancsnokává.
A szövetségesek európai inváziójának napján, 1944 június 6- án a 101. zászlóalj megindult Normandia felé, de a szövetséges légitámadások miatt csak június 10- ére érte el hadszinteret. Június 12- én Wittmann parancsot kapott, hogy foglaljon el hadállást Villers- Bocage falutól északnyugatra, és gátolja meg az errefelé tartó agol páncélosokat abban, hogy áttörjenek észak felé. Wittmann 2. százada 6 Tigrisből és legalább egy darab Pzkpfw IV- esből állt, jobbszárnyán pedig az
1. század működött, Möbius SS-Hauptsturmführer parancsnoksága alatt.
Június 13- án feltűnt a térségben az angol hadsereg első páncélosegysége. Az angolok Cromwell és Sherman Firefly harckocsikkal és páncélozott csapatszállitó járművekkel rendelkeztek, amelyek oszlopba fejlődve haladtak az úton, és miután nem találtak ellenállásra, megálltak Villers- Bocage - ban. Wittman ekkor úgy döntött, hogy meglepetésszerűen lecsap a faluban levő angolokra - Tigrisével megkerülte a páncélososzlopot, betört a faluba, összecsapott három angol harckocsival, és néhány perc altt kilőtte őket. A negyedik angol tank, melynek parancsnoka Pat Dyas százados volt, lehajtott az útról, "betolatott" egy kertbe, a legénysége pedig bénultan nézte, hogyan halad el közvetlenül előttük Wittman Tigrise; 75 mm- es ágyújukkal könnyedén kilőhették volna oldalról.
Wittman eközben folytatta útját a falu központja felé, és kilőtt további három harckocsit, miközben őt is eltalálta egy Sherman Firefly lövedéke. Ekkorra Pat Dyas is feleszmélt, és tüzet nyitott Wittmanra - kétszer is rálőtt, de nem találta el, nem igy Wittmann: visszafordult, és Dyas harckocsiját is kilőtte. Ezután letért az útról, felhajtott a falu szélén emelkedő dombra, és kilőtte az angol oszlop végén álló féllánctalpas járművet, majd lassan az oszlop mellett haladva megsemmisitette az egészet, ami 25 kilőtt páncélos járművet jelentett. Mivel időközben megérkezett századának két másik Tigrise, Wittmann újra betört a faluba, de ezúttal nem volt szerencséje: a faluban levő angol gyalogság magához tért, sikerült állásba vinniük egy páncéltörő ágyút, és kilőniük Wittman egyik lánctalpát. A 2. század parancsnoka elhagyta a mozgásképtelen Tigrist, visszarendelte harckocsijait, és mivel úgy találta, hogy az angolokat ki lehet verni a faluból, "elfutott" erősitésért ahoz a páncélos kiképzőhadosztályhoz, amely mindössze hat kilométerre északra állomásozott. Egy századra való Pzkpfw IV- essel tért vissza, és igy "megerősödve", Möbius Tigriseinek hathatós közreműködésével nehézségek nélkül visszafoglalta a falut. Ezért a teljesitményért újra előléptették - megkapta a kardokat is a lovagkeresztjéhez. Wittman itt tulajdonképpen az angol 22. páncélosdandár két zászlóalját semmisitette meg. De nem örülhetett sokáig - az angolok hamarosan visszatértek, és a szó szoros értelmében "kirobbantották" Wittmant Villers-Bocage- ból - 266 angol repülőgép 1100 tonna bombát dobott a falura.
Wittmann győzelme nem véltoztatta meg az általános hadihelyzetet a nyugati fronton - a 101. nehézharckocsi- zászlóalj az elkövetkező két hétben súlyos veszteségeket szenvedett. Wittman augusztus 8 - án Cintheaux faluban foglalt el állást, a Caen- ból Falaise - ba tartó műút mellett. Késő délután összecsapott 8 Shermannal. Kettőt közülük sikerült kilőnie, egy harmadikat pedig mozgásképtelenné tennie, de a megmaradt öttel már nem birt: a számbeli fölényben levő Shermanok tűzpárbajban kilőtték Wittmann Tigrisét. A tank személyzetéből senki sem élte túl az összecsapást.
Egy héttel később pedig bezárult a szövetségesek gyűrűje, és a falaise- i katlanban rekedt Tigrisek is mind Wittman harckocsijának sorsára jutottak. Ettől függetlenül Michael Wittmann katonai teljesitménye rendkivülinek mondható - összesen 138 harkocsit és 132 ágyút semmisitett meg harckocsijával.
