Hős születik:

Szilágysomlyó mellett a völgyek hajlatában meghúzódó Bürgezd községben 1903. március 27 – én született.

Trianon folytán idegen hatalmak jóvoltából a csodálatos Erdélyt megkaparintók rettegtek. Tudatában voltak annak, hogy sem szellemi teljesítményük, sem kardjaik ereje nem mérhető azokéhoz, akik felett a történelem torz játékából most uralkodnak! Terrorhullám öntötte el Erdélyországot!

         1920 május 10 – én „zecse máj”-kor Erdélyt összekapcsolták Oláhországgal. Az oláh hatóságok örömünnepet rendeltek el félórás harangozással. Kémeri éjjel kiszerelte a harangütőt, „NEM TEMETJÜK ERDÉLYT” volt a 17 éves lánglelkű szabadsághős jelszava! A néma harang az ellenállás jelképévé lett!

A helyi ellenállást szervezte! Vadásztak rá a románok! Üldözött vad volt saját hazájában. Édesanyja szavai csengtek fülében:

1922 októberében, egy esős éjszakán üldözői elől Körösszegapáti és Kőrösszakáll között menekülve átlépi a határt. Magyar földre üldözte a csendőri hajtóvadászat!

Diákévek a szabad de csonka Hazában:

         Szeged, Pápa, Sárospatak, Budapest a diákévek állomásai. Itt Erőss Kálmán diáktársával tervezik a közös jövőt és harcaikat! Későbbiekben is közös sorsuk! Osztályrészük, áldozatuk a hősi halál!

Érettségi után 1925 – ben önként bevonul katonának, mert a Trianoni diktátum tiltotta a sorozást. Kiváló minősítésű katona volt!

A leszerelés után a Pázmány Péter Tudományegyetemre iratkozott, sajnálattal látta, hogy az egyetemen a bal – liberális nézetek elárulják a magyar revízió ügyét:

A liberális kozmopolita réteg elfoglalja teljesen az értelmiségi pályát, kiszorítva a magyar sorsközösséget valló, mély nemzeti érzésű szegény fiatalokat!

         Megszervezi az Aranykopjás Egyetemi Zászlóaljat! A kozmopolita rablótőke kizsákmányolása ellen fellép. Gömbös Gyulával szoros kapcsolatot tart fenn, közösen döntenek arról, hogy a páneurópások, a kor liberális, kozmopolita gyülevészhadának tobzódását a Kereskedelmi és Iparkamarában szét kell verni!

Kémeri, székelyfokosával a kezében, maga vezeti a rohamcsapatát!

Gömbös Gyula hatalomra jutásakor felajánlanak neki különböző pozíciókat. Visszautasítja, mert ő minden magyar fiatal sorsát rendezni akarja, nem csak a sajátját! Ezért a harcot az első vonalban a saját kezével, rohamcsapata élén az utcákon akarja megvívni!

Üldöztetés, a támadások kora:

         A kozmopolita sajtó az élősködő pénzarisztokrácia retteg tőle, fizetett csahosait ráuszítja!

Az állandó provokációkra lovagias elégtételt véve, párbajképesség esetén karddal, pisztollyal válaszol. A párbajképtelen zsidó provokátor Fiegelsberg Ignotus Pál újságíró esetében rövidre zárja az ügyet. Felment a szerkesztőségbe és prózai módon fokosa nyelével rendesen elverte.

A toll fegyverével is küzdött Kémeri! A szittyakürt, Roham, Riadó, Bajtárs, Virradat c. folyóiratokban jelentek meg igen színvonalas, társadalompolitikai, történelmi tárgyú írásai.

Politikai téren a Hungarista eszmerendszer áll közel hozzá!

MAGYARORSZÁG A MAGYAROKÉ!!

Támadja a skót misszió, az ún. Oxford mozgalmat és a Notre Dame Sion egyházi szerveződéseket. Kritikaként említi, hogy a mozgalmak a nemzeti érdekek elé helyezik az egyházi érdeknek álcázott kozmopolita pénzkapcsolatokat!

Rávilágít arra, hogy nincs sorsközösség a tőke és a munkás között!

A MEGOLDÁST A MAGYAR SZOCIALIZMUSBAN, A HUNGARIZMUS MEGVALÓSÍTÁSÁBAN LÁTJA!!

Kémeri Nagy Imre a harcos:

         Csak a harc által elérhető nemes célok vezethetik a hősöket!

1926 – ban az önkéntes katonai szolgálatot letéve, kard helyett kézbevette székelyfokosát, lelkében mindig harcos maradt.

1934 – ben be akart törni Erdélybe. Előtte földalatti hálózatot hozott létre, hogy a betörés egyben erdélyi felkeléssé bontakozhasson ki! A vállalkozás a hivatalos politika gyávasága és a tőke nemzetietlen gondolkodása miatt nem valósult meg!

1936 – ban a nemzethez hű, leginkább alkalmas fiatalokból katonai alapon Kopjásokat szervezett. Ezekből lettek később a híres felvidéki „Rongyos harcosok”.

1938 októberében létrejött a Nemzeti Egység! Cél a felvidék visszafoglalása! Megmozdult ismét a Nemezet Ökle, a Rongyos Gárda, Kémeri kopjásaival, vitéz Héjjas Iván táborába állt!

         A Bécsi – döntés előestéjén a cseh hadsereg parancsot kap a felvidék teljes kirablására. A magyar kormány tehetetlen!

A kormánykörök hazafias gondolkodású része a „Rongyos Gárdához” fordult. Ők már kész tervekkel, ugrásra készen várakoztak.

Cél:   -    segíteni a felvidéki függetlenségi mozgalmat,

-         a vasúti forgalom hetekre történő megbénítása elengedhetetlen volt a felvidék kirablásának és a cseh csapatok mozgásának megakadályozása érdekében.

Wert Henrik vezetésével már döntőképes a magyar honvéd vezérkar.

1938. okt. 1 – én döntés született, hogy a „Rongyos Gárda” támadjon! Október első hetében már repültek a hidak és dőltek a távírópóznák. Kémeri első felvidéki bevetéséről így írt:

         „1938. okt. 8 – án mentem át a tizenkét emberemmel és két robbantóval. A határtól 10 km – re lévő Borzsova – hidat kellett felrobbantani. Ez volt az első katonai feladat. A járőrök, akik előttem elindultak, röpcédulát dobáltak. Feladatomat azzal a paranccsal kaptam, hogy a csehek legfontosabb összekötő vasúti hídja Ungvár – Mohács és Nagyszőlős – Técső között. Ezt három napra járhatatlanná kell tenni. A hidat erős őrség védi. Ha ez az őrség visszaver a parancs értelmében, vissza kell térnem Magyarországra, vagy tovább kell mennünk Lengyelország felé. Október 9 – én 0 óra 30 perckor kellett elvégezni a robbantást. Éjfélkor az őrséget szétvertük, a hidat felrobbantottuk. Az ellenségnek hat halottja volt, nekünk semmi veszteségünk. Innen mentünk tovább Lengyelország felé, útközben állandóan csendőrökre vadásztunk és lázítottuk a csehek ellen a ruszin falvakat.”

         Október 21 – én lépték át a csoportok a lengyel határt Oporeclavoneu térségében. Itt gyűltek össze és értékelték a helyzetet a csoportparancsnokok:

-         Kémeri Nagy Imre

-         Kassakürty Pál

-         Dr. Vikor Rezső

-         Polyák Antal

-         Tarpai Esze Elek / Esze Tamás leszármazottja

-         Siti Ferenc

-         Fekete Sándor

-         Dénesfay Dinich Győző

A támadás helyenként nagy áldozatokkal járt, de a feladatot tökéletesen végrehajtották. A felvidék kirablása meghiúsult.

Kémeri Lengyelországból visszatérve folytatta hadi vállalkozásait.

         November 25 – én felderítette a Munkács – Gorodi határszakaszt. Nov. 28 – án 18 emberével megtámadta a mezőgorodi helyőrséget. Éjszakai rajtaütése során szétzavart 380 cseh katonát.

Bátorsága a gerilla és közelharcban való ösztönös rátermettsége kivívta bajtársai tiszteletét és a vasaltnadrágos kozmopolita plutokraták rettegését!

Számtalan előkészítő harci bevetése volt Verbőc, Ilosva, Bilke és Dolhán térségében. A „Rongyos Gárda” megelőző csapásainak köszönhetően a felvidék visszacsatolása lényegében vér nélkül zajlott. Értékei helyben maradtak!

         1940. március 3 – án Viipuri a szovjet terrorbombázásoktól már lángokban állt. Az egész világ jobb érzésű fele a megtámadott finn néppel együtt érzett. Német, angol, svéd önkéntesek mentek segíteni a finnek önvédelmi harcát.

1940. febr. 7 –én 342 társával együtt útra kelt, hogy fegyverrel segítse a hős finn népet az elembertelenedett vörös bolsevik óriással szemben.

A zászlóaljnak a parancsnoka Kémeri Nagy Imre helyettese Szatmáry Király Ádám, a felvidéki harcok robbantó specialistája volt. Tagja nagyrészt veterán „rongyosokból” és a Turul Mozgalomban Kémeri által szervezett régi Kopjásokból állt. Sajnálatos móton Molotov – Rippentropp paktum miatt Németország nem engedte át a zászlaját, amelyik a szovjet hordák ellen indult harcolni.

Fiume – Franciaország – Anglia kerülő útvonalon jutottak Finnországba.

A zászlóalj téli felszerelése, összekovácsolási gyakorlatai, Kémeri irányításával gyorsan haladt, és kijutottak a frontvonalra. Harci érintkezésbe a szovjetekkel nem kerültek, mert létrejött a fegyverszünet.

         Négy hónap után hazatért 1940 júniusában, saját szervezésű és kiképzésű rohamosztagával bevonult Nagyváradra!

ERDÉLY VÁRTA AZ ELVESZETTNEK HITT, DE HŰTLENNÉ SOHA NEM VÁRT FIÁT!

Elismerést soha nem várt, népet szolgálva, menetelt tovább senkire sem hallgatva!

Hősi halál:

         Kémeri nem tudta itthon a kényelmes hivatali munkát végezni, sütkérezve közismert hőstettei fényében. Frontra kérte magát! Századával a legnehezebb feladatokat vállalta. Ezzel kivívta a német fegyverbarátok tiszteletét, bajtársai elismerését.

Gerilla harcokban szerzett tapasztalatait a legveszélyesebb partizán fészkek felszámolásában kamatoztatta.

         Eljött azonban az az óra, mely minden hős életében az utolsó.

Tasnádi Ferenc szakaszvezető az alábbiakat mondta az ütközet lefolyásáról:

„1942 március elején kis egységünket harmincszoros túlerővel orvlövész csapat fogta körül. Kémeri Nagy Imre századparancsnok azonban nem menekült. Utolsónak akarta elhagyni az ütközet helyét. Bajtársainak visszavonulását védelmezve érte őt a golyó, mely később a halálát okozta.”

         Kémeri fejlövése súlyos volt, de nem látszott életveszélyesnek!

         A német bajtársak, akik segítettek légi támogatással feltörni Kémeri csapata körül az ostromgyűrűt, repülővel a varsói katonai kórházba szállították, ahol mindent megtettek megmentéséért!

Komplikációk léptek fel, amin nem tudtak úrrá lenni az orvosok.

A hősi szív 1942 április 12 – ről, 13 – ra virradó éjjel megszűnt dobogni.

Német katonai dísztemetéssel helyezték örök nyugalomra testét a varsói német katonai temetőben!

A NEMZET GYÁSZOLTA OLYKOR ENGEDETLEN, DE MINDIG HŰSÉGES FIÁT! ÉLETÉT ÁLDOZTA AZÉRT, HOGY EURÓPÁT VÉDJE A BOLSEVIZMUSTÓL, HAZÁJA VISSZASZEREZZE ÁRPÁDKORI JUSSÁT!!

Erőss Zoltán