MP_MORATORIUM

Néhány éve készült egy írás itt az oldalon, ami a CoD sorozat addig megjelent részeinek helyszíneivel foglalkozott. Izgalmas volt látni eredeti fotókon az általunk a játékból ismert épületeket, dombokat, ahogyan ma, a valóságban kinéznek. Aztán eljátszottam a gondolattal, hogy milyen volna szembesülni egy olyan tereppel a játékban, ahol az elmúlt évtized vasárnap délutánjait töltöttük. Valahogy így kezdődött a történet tavaly szeptemberben. Akkor, amikor klánról, utódklánról, de még rendszeres játékról sem volt már igazán szó.

Az említett írásnál még régebben már tettem egy tétova kísérletet a CoD pályaeditorjával alkotni valamit, de akkor még kevésbé volt tutorialok és dokumentációk által kivesézve a téma, így hamar alábbhagyott a lelkesedés. Másrészt a megvalósítandó téma sem tűnt egyszerűnek, egy izometrikus klasszikus, virtuális lövöldözésre, ezáltal manuális portolásra ítélt térképe lett volna. Valahol talán még meg is van az a néhány elkészült épület, amit addig (és bizony azóta is) csupán madártávlatból ismerhetett a játékos-közönség. De vissza a jelenlegi témához, ami gyakorlatilag az első térképnek ígérkezett, hiszen befejezett előd az bizony nem volt. Első nekifutásra talán nem is gondoltam komolyan, hogy ebből lehet valami, minden esetre az első lépések megtörténtek, méretarányosan elkészült egy fém kézilabdakapu, mögé pedig egy hálótartó vas. Kezdetlegessége ellenére ígéretesnek tűnt, így egyre-másra kerültek be az ismerős tárgyak. A környezet egészen felismerhetővé vált, és nagyjából egy hétnyi szerkesztgetés után elkészült az első render, azaz az editorban látott forma a játékban is megnyitható, bejárható lett. Ez az első render nagyjából tíz perc alatt készült el, ami sokat elárul a térkép akkori mennyiségi-minőségi ismérveiről, hiszen a végső változat, majd' három hónappal később négy óra alatt konvertálódott a megfelelő formátumúra. Ez az első render tulajdonképpen nagyvolakban felvázolta azt, amit a következőkben aprólékosan ki kellett dolgozni. Ahogy haladt előre a téma, tulajdonképpen az első térkép készítése közben sikerült megtanulni a térképszerkesztés fortélyait, ami ugyan kissé lelassította a folyamatot, de röviddel az igény után már sikerült is az addig ismeretlent megvalósítani. Egyszersmind új lehetőségek is feltárulkoztak, így aztán, bár külsőre sok különbség talán nincs az első render tárgyai és a végeredmény között, néha két-három de akár négyszer is elkészült ugyanaz a tárgy, míg elnyerte végleges, optimális formáját.

Noha korábban, furcsa módon egészen múlt szeptemberig itt fociztuk el az időt vasárnaponként már hosszú évek óta, illetve e sorok lejegyzője maga is nyolc esztendőn keresztül az almamáter padjait koptatta, talán elvárható, hogy szinte fejből is tudja, mi hol, mekkora, így megkönnyítve a térkép elkészültét. Hát szeretném eloszlatni a kételyeket, és a kedves olvasókat (hű, de optimista volt ez) egy olyan fejtörőre invitálni, amely során saját lakásuk felülnézetét próbálják meg papírra vetni. Garantáltan probléma lesz a méretekkel, az arányokkal, ha valóban fejből, a pontos méretek tudta nélkül állnánk neki. Hát én sem colstokkal, papír-ceruzával vagy fényképezőgéppel járkáltam a helyszínre, hanem focilabdával. De ez nem mindannyiunkra igaz, pár éve Gen elhozta néhány futballeseményre vadonatúj digitális fényképezőgépét, amelynek álló és mozgóképek lettek a végeredményei, elsősorban persze a sporttevékenységet szándékozott megörökíteni, ám ennek óriási hasznát vettem eme prózai célból, évekkel később. Aztán persze megboldogult általános oskolás koromból rémlett még egy évkönyv is, amiben szintén használható képek figyeltek, és korunk technikai vívmányai közül elképesztően hasznosnak bizonyult a Google Maps műholdas szolgáltatása, ahol méterre pontosan minden látható. Ezeknek pedig örültem, mert lustaság - fél egészség, sosem vettem rá magam, hogy fényképezőgéppel a kézben begyűjtsem magam a megfelelő képanyagokat. Mindezek eredményeként valóban egy viszonylag pontos kialakítás jött létre.

Egy permetező repülőgép suhan el felettünk két szöglet között, viszonylag alacsonyan, és valaki benyögi, hogy "stukááák". "Flak leszedné innen?" - "A négycsövű!" - "Az szaaar...". Na, majd én megmutatom, hogy nem szar, majd ha egyszer elkészül a map, akkor lehet lődözni repülőgépekre is. Ez volt a nagy terv, de sajnos ezt sehogyan sem sikerült kivitelezni. Sikerült viszont más egyebeket, amik egy gyári térképen nincsenek meg. Az egyik ilyen rögtön a repülőgép átsuhanása, amely azonban már nem permetező, hanem egy kellemes baritonján megszólaló zuhanóbombázó. A másik az uszoda vize, amibe bele lehet menni, és a letáborozást megakadályozandó, jól bele is lehet fulladni. Az uszoda ablakai átlátszóak, kitörhetőek, ezáltal se kint, se bent nincs biztonságban senki. És, hogy egy kicsit dinamikusabbá tegyük a terepet, a felhők szépen lassan átvonulnak (köröznek) felettünk. Nem túl nagy horderejű változások, de együtt talán tesznek valamit a plusz atmoszféráért.

No, a térkép elkészült, de a széleken elég furcsa érzés járkálni, mintha hiányozna valami: konkrétan a környezet, a házak, a fák a karámon kívül. Bizony, a játszható terület és a belátható terület nem fedik egymást, ki kell szélesíteni, illetve le kell zárni a horizontot. Előkerülnek a hosszan elnyúló négyemeletes panelházak aprólékos (de tényleg) 3D modelljei, és a tízemeletes monstrumok textúrái, és kitöltik a réseket. Viszont most a karámon belül támad hiányérzet: ez szinte teljesen nyílt terep, alig van lehetőség rejtőzködésre, fedezék szinte sehol. A valósághűség és a játszhatóság vékony mesgyéjén lavírozva néhány extra tárgynak kellett bekerülnie, hogy megtörjék az egyhangú "sztyeppét", így járművek és fakonténerek adnak kicsit módosult fazont a környéknek, ami persze továbbra is aréna-jellegű, hasonló forma, mint az általunk annyira kedvelt Greenberet, Super Stalingrad és társaik, amelyeken előszeretettel nyúztuk egymást későesténként egy-egy war után. Hasonló célból készülgetett ez a map is, hiszen DM és TDM módokra alkalmas csupán, már méreteiből adódóan is, azonban ez idáig (ez is nagyon optimista kifejezés a jövőre nézve) nem szaladgált rajta egyszerre egynél több játékos, azaz bő fél évvel az elkészülte után továbbra sincs róla fogalmam, milyen érzés lehet rajta a móka. Ez kritika volt, srácok :) Nevezett srácok persze megtekintették, de szintén csak maguk, ám az első reakciók roppant ígéretesen hangzottak. Az "anyááááááád :D" és a "te elmebeteg vagy :D" kifejezések alapján úgy gondoltam, hogy sikerült valamit tenni a virtuális lövöldözés esetleges újraélesztése ügyében. Majd egyszer, talán :)

Nem állt szándékomban a szerkesztésről "naplót" vezetni, sokáig nem is gondoltam, hogy lesz belőle egyáltalán valami, de mivel nem sikerült közösen felfedeznünk minden egyes talpalatnyi területét a pályának, néhány megjegyzést úgy gondoltam, papírra (digitális hasábokra) vetek, természetesen koránt sem mindet, bízva abban, hogy egyszer még benépesítjük az mp_moratoriumot.

Letöltés: LINK

Végezetül néhány kép:

Az első render, még meglehetősen kezdetleges állapotokról tanúskodik, de a lényeg már kivehető Októberben helyükre kerülnek a panelházak is. Ősz lévén megvolt az esélye, hogy falevélhullatós, avarszagú, őszi pálya készül. Egy megvilágítás nélküli render, a végső stádium közeli állapotból. Az uszoda térelválasztó elemei itt még görbített félhenger formájúak Minden gyári térképhez tartozik egy felülnézeti, áttekintő térkép. Kicsit kozmetikázva, a gyári betűtípussal, feketefehéren ez szerepel "odabent" Az első töltöképernyő verzió Valahol a pályán előfordul ez az elrendezés. Meg egy raklapnyi doboz Carentanból is. Meg... A végleges töltőképernyő, 1280x1024-ben, minden high-on. Az FPS mint olyan, megszűnt létezni, de állóképként szép. A végső verzióban a napállás az itteni késődélutánról koradélutánira lett áltállítva Szocreál urbánus tájkép: beton, beton és beton, a háttérben pedig beton és néhány "hruscsoba" (panelház) Hosszú az út az átrúgott labdák után Büntet Ő :)