Zalaegerszeg Mindszenty Iskola
Egyesületünk 2011 márciusában alakult meg. Korábban a Zalaegerszegi Shotokan Karate Egyesület klubjaként működtünk.
Engedjék meg, hogy néhány szóban bemutassam Önöknek először is a Csapatunkat, majd magát a Karate jelentését, szerepét.
A Kórház mögött elhelyezkedő Mindszenty József iskolában 2005 óta létezik a Karate klub, ahol szinte minden korosztály megtalálható, ahová az évek során gyerekekből felnőtté cseperedet diákok azóta is szorgalmasan járnak edzeni. Tagjaink között több kórházi dolgozó, valamint hozzátartozója is megtalálta számítását, elképzelését ebben a sportágban, itt a már-már családias légkörben.
Mi is az a Karate?
Sokan nem tudják pontosan mi az, kung-fu, judo, stb., egyformának hiszik, de ez nem így van, hiszen ezek különböző mozgáskultúrák. A Karate, szó szerint üres kéznek fordítható, és természetesen utal arra, hogy ez egy fegyvertelen küzdőművészet. A Karate stílusok, és egyéb keleti harcművészetek alapja nem csak a testi erőn nyugszik. Ennél sokkal többről van szó, egy olyan életfilozófia szabályairól melyek a test, a technika és a szellem harmóniáját egyformán erősítve, azokat egységként használó rendszert alkotnak.
Az edzéseken ütéseket, rúgásokat, védéseket, állásokat tanulunk, gyakorlunk párban egymást, és egyedül a "levegőt" ütve. Ebben a stílusban, amikor párban gyakoroljuk a technikákat, nem ütjük meg az ellenfelet, hiszen ha megsérül a partnerünk, kivel is gyakorolhatnánk legközelebb?! :)
Ez nem azt jelenti, hogy nem tudjuk megütni, inkább nem akarjuk. Éppen ez a nehéz benne, mint sem megütni, arra bárki képes. A jó karatéka (karatét tanuló személy) meg tudja állítani a technikáját az ellenfél előtt néhány milliméterre. Természetesen, amikor erre szükség van akkor azt a néhány millimétert néhány centivel közelebb "állítjuk" meg, ezzel harcképtelenné téve az ellenfelet. Az erő akkor is benne van az ütésekben, rúgásokban, amikor nem érünk hozzá az ellenfélhez, akivel épp gyakorlunk.
Test: az edzések fizikailag igénybe veszik a kartékákat, mely által nő a fizikai állóképességük, növekszik terhelhetőségük, emiatt kevésbé lesznek fáradékonyak és növekszik ellenálló képességük, ez nem csak az egészséges életmódhoz szükséges de gyermekeknél az iskolai munkában is segítséget jelent.
Technika: a Karate technikái elengedhetetlenek a már el nem kerülhető konfliktusok sikeres megoldásában, önvédelemben. A karatéka megtanulja használni a stratégiát, a helyzetfelismerést, és a kombinációs készségét is tréningezi. Ezáltal önállóbbá válik a problémák, feladatok gondolati megoldásában, az edzőteremben, az élet vagy a tanulás területén is.
Szellem: a Karate és más japán harcművészetek szinte azonos történelmi háttérrel rendelkeznek, melyben alapvető szerepük volt a szamurájoknak. Az Ő törvényeik, alapvető szabályaik írott és íratlan rendszere a Bushido (a harcos útja). Ezeknek fő pontjai a hűség, becsület, kötelességtudat, őszinteség, tisztelettudás, bátorság. Ezek a szempontok egyaránt lényegesek nem csak a helyes élet útján, hanem a Karate tanulásában és megértésében is.
Jómagam 1989 szeptemberében határoztam úgy, hogy ezt a nem mindennapi "sportot" elkezdem, s azóta nem tudok - de nem is akarok - szabadulni a bűvöletétől. Mesteremtől, Büki Gyulától nagyon sokat tanultam, aki jelenleg Németországban él és akivel azóta is tartom a kapcsolatot. Az edzői pályafutásomat 1993-ban kezdtem el, akkor még kék övvel a derekamon, az akkori 407-es sz. iskolában.
1998-ban a Zalaegerszegi Shotokan Karate Egyesület tagja lettem, majd itt edzőként tevékenykedtem.
2002-ben szereztem meg a fekete övet, majd 2005-ben az OKJ-s oktatói képesítést.
Néhány versenyen is bemutatkoztam, több dobogós helyezést szerezve.
2006, 2008, és 2010-ben is 1. helyezés értem el kata (formagyakorlat) versenyszámban és 3. helyezést a kumitében (küzdelemben). A Shotokan Karatét nem sportnak tartom, inkább egy művészetnek, egy életformának. Korunkban, ebben a fejlődő világban egy kicsit a sport felé tolódott el a harcművészet, de ez elengedhetetlen a stílus fennmaradása érdekében. Edzéseinket is ehhez igazítom, a hagyományokat, tradíciókat megőrizve. A magam részéről nem az övfokozatot tartom az elsődleges célnak, hanem amit megtanultam: a kitartást, a fegyelmet, magabiztosságot, a tiszteletet, a technikai tudást, amely tulajdonságok az élet bármely területén egy biztonságot adnak. Ez az, amit át szeretnék adni a tanítványaimnak is.
