Ős tudástár-Öngyógyítás-Meditációval
Köszöntelek az ősök álltal összegyűjtött tudás , folyton bővülő tárházában, aki tanulni szeretne itt megteheti
Az itt megszerzett tudást , technikákat a társaiddal megoszthatod , a fórumban illetve beszélgethettek a fejlődésetekről , illetve segíthetitek egymás fejlődését.
Az itt megszerzett tudást , technikákat a társaiddal megoszthatod , a fórumban illetve beszélgethettek a fejlődésetekről , illetve segíthetitek egymás fejlődését.
Tovább a fórumhoz
A Vipassana Meditáció Betegségeket Gyógyító Hatása És Hatásmechanizmusa
Mahasi Sayadaw (sayadaw = tanító szerzetes, szerzetes mester) készített egy írást, melyben összegyűjtötte azokat az eseteket, amelyek a tanításai során látott a tanítványai körében, illetve amiket jelentettek neki más szerzetesek magukról, vagy a tanítványaikról. Ezen esetek arról szólnak, hogy hogyan múltak el a vipassana meditálók betegségei az elvonulások alatt. A kiadott írás címe: Dhamma Therapy (dhamma = a tanítás, a gyakorlatok). Itt a therapy nem jelenti azt, hogy a betegek számára egy külön módszert dolgoztak ki a dhammára alapozva, hanem azt jelenti, hogy a dhamma helyes gyakorlása egyszerűen betegségeket képes elmulasztani.
Néhány példa felsorolása után megnézzük, hogyan működik a gyógyító hatás.
Esetek
Az első eset maga Buddha volt, aki nem sokkal halála előtt súlyos beteg lett, s kitartó gyakorlással (a fájdalmak puszta megfigyelésével, és a megvilágosodás 7 tényezője című előadás hallgatásával, melyre egyik tanítványát kérte fel) teljesen elmulasztotta a betegségét. Ez a történet részletesen megtalálható a Páli Kánonban. Buddha két tanítványa, Moggalana és Mahakassapa ugyanezen módszerekkel mulasztották el betegségeiket. Mahasi Sayadaw szerint a betegség elmúlásának oka az a tudati átalakulás, azaz olyan tudati minőségek kialakulása a meditáció során, ami a megvilágosodást eredményezi.
Egy másik, ismert eset S.N.Goenka, a ma élő egyik világhírű vipassana meditációs tanár esete, akinek a sok éven át tartó, orvosok által gyógyíthatatlan migrénes fejfájása elmúlt az első 10 napos Vipassana meditációs kurzusa után.
Egy másik történet, amit S.N.Goenka mesél el a tanfolyamain, Burma egyik korábbi vezetőjéről szól, aki súlyosan alkoholfüggő volt, s egy 10 napos elvonulás alkalmával maradéktalanul lerakta az alkoholfüggést.
Mahasi Sayadaw tanítványai:
A Mahasi Sayadaw által említett esetek az 1950-es, 60-as években történtek, Burmában.
1.) Egy rangidős szerzetes esete. Egy szerzetes krónikus ?szélbaj?-ban szenvedett húsz éve, samanera (újonc szerzetes) kora óta. Baját a nyugati orvosi kategóriákban talán emésztési, és bélpanaszoknak hívhatunk (pontos megfelelője nincs). A részletes, kitartó megfigyelés technikának köszönhetően, melyet folyamatosan fenntartva gyakorolt, egy elvonulás alatt maradéktalanul elmúlt a betegsége.
2.) A pálmaboros férfi esete. Egy Seik Khun nevű burmai férfi, aki pálmaültetvényeken dolgozott, súlyosan függő volt a pálmabortól. A testvérei, akik résztvettek a Mahasi Sayadaw által vezetett elvonulásokon, rávették, hogy menjen el ő is egy elvonulásra. Aznap, mikor menni kellett volna, s mikor értementek, holt részegen feküdt otthonában. Másnap korábban mentek érte, hogy megelőzzék a reggeli berúgását, s így sikerült elvinniük a Sayadawhoz. Az elvonulás alatt kijött a függőségből, nem kívánta a bort, s ott akart maradni szerzetesnek. A Sayadaw hazaküldte, hogy előbb fejezze be világi kötelezettségeit a családja felé, s utána jöjjön vissza. A férfi hazament, s dolgozott tovább a pálmaültetvényeken. Egyszer letesztelte, hogy biztosan elmúlt-e a bor kívánása. Belehajolt az ültetvényen lévő boroshordóba, s mélyen beleszippantott, miközben figyelte magát, hogy felbukkan-e a vágy érzete. A vágy felbukkanása helyett, ahogy 4-5-ször beleszippantott, megérett benne a vipassana meditációs bepillantás (insight) élménye, s nirvánai tapasztalatban volt része.
Később halálosan megbetegedett. Ekkor is végig gyakorolta az éberséget, a címkézés módszerrel (Mahasi technika). A halálos ágyán odahívta a feleségét, s tárgyilagosan közvetítette neki, hogy mit él át, hogyan tapasztalja a halál érkezését. ?Mostantól a lábam, a bokától a térdig már nem él. Csak a térdkalácsig van élet. Most kihunyt az élet a csípőtől lefelé. Már csak a szívemig van élet?. Így folytatta, mígnem azt mondta: ?Hamarosan meghalok. Ne félj a haláltól. Egy nap te is meg fogsz halni. Használd fel ezt az alkalmat is a dhamma gyakorlására?. Ezután nemsokkal meghalt.
Sayadaw U Sujata által jelentett történetek:
1.) A tumoros yogi nő. Do Khin Twe, burmai asszony egy elvonuláson rosszul lett, s más asszonyok elkezdték masszírozni. A Sayadaw ezt látva odament, hogy megtudja mi a baj. Kiderült, hogy az asszonynak hasi tumora volt évek óta, s fél óránál többet nem tudott ülni otthon sem. Operációt javasolt az orvos, és ő félt attól. Helyette a dhammában keresett megoldást, és nem mondta el a tanítónak a problémáját. A tanító azt az instrukciót adta neki, hogy a fájdalmait ugyanúgy figyelje át, ahogy a többi felbukkanó eseményt a tudatában, semlegesen, objektíven, kitartóan, szünet nélkül. Megengedte neki, hogy amikor szükséges a falnak dőljön. Az asszony megfogadta a tanácsokat, s azt mondta, mielőtt folytatná, hazamegy a doktorhoz a tanácsait kérni. Így is tett, s a doktor azt mondta, hogy ki kell operálni, s ha visszamegy ülni az elvonulásra, valószínűleg bele fog halni. Az asszony visszament ülni az elvonulásra. Gyakorolt tovább. Tizenöt nappal később az étkezés közben valami nagyon büdöset érzett. Jelentette a tanítónak, aki azt mondta, valószínűleg dezintegrálódik (szétesik darabokra) a tumor. Kiderült, hogy tényleg így volt. A következő orvosi vizsgálaton az (indiai) doktor örömmel summázta, hogy eltűnt a tumor, s így reagált a dhammád egy igazi csoda. Az asszony nagyon boldog volt.
2.) A tumoros szerzetes. Egy másik esetről számol be a Sayadaw, amely egy férfi szerzetesről szól, akinek szintén a hasában volt egy tumor. Az étkezések után csak úgy tudott ülni a fájdalom miatt, ha a kezével benyomta a hasát. Csak rövid ideig volt képes ülni. Az orvos operációt javasolt, s ő nem mert elmenni. Húsz nap gyakorlás után már nem kellett nyomnia a hasát, s kényelmesen tudott ülni egyre hosszabb ideig. Végül felfedezte, hogy elmúlt a tumor. Ezután soha életében nem jelent meg újra.
3.) Egy világi gyakorló, akinek leépült a tumora. Egy másik világi yogi, U Aung Shwe, egy nagy hasi tumorral érkezett egy elvonulásra, ötvennégy évesen. A javasolt operáció előtt kipróbálta a meditációt. Egyik nap, a gyakorlás közben a tumora hirtelen szétrobbant a hasában. Úgy tapasztalta az extrém kifinomult figyelem állapotában, hogy hallotta s érezte a tumor összeomlását. Ő azon szerencsés gyakorlók egyike, aki megvalósította az összes vipassana meditációs megvalósítási fokozatot, s életét egészségben élte utána végig, elméleti és gyakorlati dhamma tanítóként.
4.) A köszvényes, gyulladt térdű jógi. Egy negyven éves, Ko Mya Saung nevű gyakorló gyulladt, köszvényes térddel vett részt az elvonuláson. Az intenzív gyakorlás alatt egyszercsak azt látta, hogy a térde széttörik darabokra. Rettentően megijedt, s nem mert tovább a térdére figyelni, abba akarta hagyni a gyakorlást. A Sayadaw bíztatta, hogy továbbra is figyelje meg s címkézze azt, míg végül követve az instrukciókat maradéktalanul elmúlt a problémája, s nem jött többet elő.
5.) A megszállt Sayadaw gyógyulása. Az ötvenöt éves U Sumana Sayadaw attól szenvedett az elvonulás alatt, hogy egy nagy dudor volt a hasában, s azt élte meg, hogy átokmondó boszorkányok megszállták, üldözik, s taszigálják. Miközben megfigyelte s címkézte őket, elviselhetetlen hasi görcsei és fájdalmai voltak. Haza akart menni, mondván, hogy nem bírja tovább. A rezidens Sayadaw megkérte, hogy maradjon, s folytassa a technikát. Ne félj, a szenvedésed biztosan el fog múlni idővel. Folytasd a megfigyelést, s a címkézést, s biztosan el fog múlni. Így is lett. A szerzetes folytatta a gyakorlatot, s egyik reggel nagy hányingere lett. Hátrament az udvarra, s kiengedte hasa tartalmát. Észrevette, hogy mindenféle furcsa színű és állagú komponensek vannak a hányásában. Megkönnyebbültnek érezte a testét. Örömében szaladt a Sayadawhoz elújságolni a jó hírt. Az elkövetkező hetek során teljesen meggyógyult.
6.) Az asztmás öreg. A hetven éves U Maung Myint elment egy elvonulásra, és az asztmájára hivatkozva egy adag pénzt nyújtott át a tanítónak, hogyha meghalna az elvonulás alatt, abból fedezzék a temetését. A Sayadaw azt válaszolt, hogy rendben van, és azért próbáljon kitartóan gyakorolni. Hat nap múlva az elmélyült gyakorlás közben hirtelen súlyossá vált az állapota. Nehezen lélegzett, s ezért enni sem tudott napokig. Legyengült, s néha eldőlt a meditáció alatt. Ilyenkor a yogi társai segítették vissza ülő helyzetbe. A Sayadaw bátorította, hogy minden tapasztalást pontosan figyeljen meg s címkézzen fáradt, fáradt, stb Kicsit javult, majd egy hétre rá megint visszaesett, s ekkor a Sayadaw ismét bátorította - el fog múlni, csak gyakorolj tovább. A többi gyakorlótárs nem hitt benne, azt mondták, mindjárt meg fog halni. Az egyik gyakorlás során azt látta belső szemeivel U Maung, hogy a hasa felnyílik, s mindenféle gennyes, színes folyadék távozik belőle. Fel is kiáltott Uram, a hasam szétnyílt!. Ezután tovább gyakorolt, s innét fogva elmúlt az asztmája, s sosem tér vissza, s élt tovább a családjával, ahol elkezdte a dhammát tanítani.
7.) A fura bőrbajos yogi. Egy húsz éves világi gyakorló, Maung Win Myint, nagyon kellemetlen bőrbajjal érkezett a központba. Tizenhat évesen egy faluban összeette vadmacskának, kígyónak, iguánának, és más állatoknak a húsát. Nemsokkal rá a vére elszennyeződött, s kiütések lepték el a testét, leukodermás lett. Rendkívül viszkettet az egész teste rendszeresen. Többféle orvoshoz és terápiára járt, naponta kellet injekciózni, s nem múlt el a baja. Végül a nagyapja elküldte a meditációs központba, hogy dhammát tanuljon, s gyakorolja a meditációt. Ahogy leült gyakorolni a viszketések megjelentek. Egy idő után olyan elviselhetetlenné vált, hogy nem bírta tovább, s hazaszökött. A nagyapja visszaküldte, s akkor beszélt a Sayadawval a problémájáról. A Sayadaw azt tanácsolta, hogy figyelje meg éberen, s címkézze pontosan az érzeteket, és akkor el fog múlni a viszketés. Ezután megtörtént a siker. Az egyik ülés alatt a magas fokú koncentráció és megfigyelés hatására hírtelen elmúlt a viszketés. Azután még többször visszatért, s Maungnak olykor a könnyei hullottak az erőfeszítéstől, hogy ne mozduljon meg, ne vakarja meg, csak figyelje át. Egyszer aztán mikor szünetben kint ült, egy kutya ült mellé. Nagy büdöset érzett, s elkergette a kutyát. A büdös azonban ott maradt. Észrevette, hogy a bőréből jön. Két napon át bűzlött, míg végül is a bűzt is folyamatosan megfigyelve elmúlt az, s kitisztult a vére. Elmúltak a négy éve tartó kiütések is, és a bőre ismét friss, fiatalos, rugalmas lett. Később a bőrgyógyász ezt látván nagyon örült, hogy a dhamma ennyire működik.
Sayadaw U Nandiya által említett esetek:
Egy másik burmai meditációs tanár, Sayadaw U Nandiya mielőtt szerzetessé vált, már több betegségben szenvedett. Évek óta szenvedett hermiplegiában ( részleges láb bénulás), hydrocele-ben (herezacskó megnagyobbodás), szédülésben, és hebehurgyaságban. A helyi orvosok lemondtak róla, gyógyíthatatlannak nyilvánították. Nemsokkal szerzetessé válása után súlyos láz tört ki rajta, s négy hónapos orvosi kezelésben részesült. Majdnem minden erejét elvesztette. Maradék erejét összeszedve elment Sayadaw u Pandava kolostorába, és kérte, hogy had kezdjen el ott gyakorolni. Elszánt tudattal kezdett neki a gyakorlásnak. Nem beszélt senkivel, bezárkózott a szobájába, s ott gyakorolt. Először épp egy órát volt képes ülni helyzetváltoztatás nélkül, mozdulatlanul. Fokozatosan tréningezte magát, két, három, négy, stb. órára. Elérte azt, amikor hat órát volt képes mozdulatlanul ülni. Ekkorra a fájdalmas érzései felszámolódtak, majd minden korábbi betegsége eltűnt a kitartó, megszakítás nélküli, folyamatos, koncentrált gyakorlás hatására. teljesen meggyógyult.
A Vipassana Meditáció Betegségeket Gyógyító Hatása És Hatásmechanizmusa
Mahasi Sayadaw (sayadaw = tanító szerzetes, szerzetes mester) készített egy írást, melyben összegyűjtötte azokat az eseteket, amelyek a tanításai során látott a tanítványai körében, illetve amiket jelentettek neki más szerzetesek magukról, vagy a tanítványaikról. Ezen esetek arról szólnak, hogy hogyan múltak el a vipassana meditálók betegségei az elvonulások alatt. A kiadott írás címe: Dhamma Therapy (dhamma = a tanítás, a gyakorlatok). Itt a therapy nem jelenti azt, hogy a betegek számára egy külön módszert dolgoztak ki a dhammára alapozva, hanem azt jelenti, hogy a dhamma helyes gyakorlása egyszerűen betegségeket képes elmulasztani.
Néhány példa felsorolása után megnézzük, hogyan működik a gyógyító hatás.
Esetek
Az első eset maga Buddha volt, aki nem sokkal halála előtt súlyos beteg lett, s kitartó gyakorlással (a fájdalmak puszta megfigyelésével, és a megvilágosodás 7 tényezője című előadás hallgatásával, melyre egyik tanítványát kérte fel) teljesen elmulasztotta a betegségét. Ez a történet részletesen megtalálható a Páli Kánonban. Buddha két tanítványa, Moggalana és Mahakassapa ugyanezen módszerekkel mulasztották el betegségeiket. Mahasi Sayadaw szerint a betegség elmúlásának oka az a tudati átalakulás, azaz olyan tudati minőségek kialakulása a meditáció során, ami a megvilágosodást eredményezi.
Egy másik, ismert eset S.N.Goenka, a ma élő egyik világhírű vipassana meditációs tanár esete, akinek a sok éven át tartó, orvosok által gyógyíthatatlan migrénes fejfájása elmúlt az első 10 napos Vipassana meditációs kurzusa után.
Egy másik történet, amit S.N.Goenka mesél el a tanfolyamain, Burma egyik korábbi vezetőjéről szól, aki súlyosan alkoholfüggő volt, s egy 10 napos elvonulás alkalmával maradéktalanul lerakta az alkoholfüggést.
Mahasi Sayadaw tanítványai:
A Mahasi Sayadaw által említett esetek az 1950-es, 60-as években történtek, Burmában.
1.) Egy rangidős szerzetes esete. Egy szerzetes krónikus ?szélbaj?-ban szenvedett húsz éve, samanera (újonc szerzetes) kora óta. Baját a nyugati orvosi kategóriákban talán emésztési, és bélpanaszoknak hívhatunk (pontos megfelelője nincs). A részletes, kitartó megfigyelés technikának köszönhetően, melyet folyamatosan fenntartva gyakorolt, egy elvonulás alatt maradéktalanul elmúlt a betegsége.
2.) A pálmaboros férfi esete. Egy Seik Khun nevű burmai férfi, aki pálmaültetvényeken dolgozott, súlyosan függő volt a pálmabortól. A testvérei, akik résztvettek a Mahasi Sayadaw által vezetett elvonulásokon, rávették, hogy menjen el ő is egy elvonulásra. Aznap, mikor menni kellett volna, s mikor értementek, holt részegen feküdt otthonában. Másnap korábban mentek érte, hogy megelőzzék a reggeli berúgását, s így sikerült elvinniük a Sayadawhoz. Az elvonulás alatt kijött a függőségből, nem kívánta a bort, s ott akart maradni szerzetesnek. A Sayadaw hazaküldte, hogy előbb fejezze be világi kötelezettségeit a családja felé, s utána jöjjön vissza. A férfi hazament, s dolgozott tovább a pálmaültetvényeken. Egyszer letesztelte, hogy biztosan elmúlt-e a bor kívánása. Belehajolt az ültetvényen lévő boroshordóba, s mélyen beleszippantott, miközben figyelte magát, hogy felbukkan-e a vágy érzete. A vágy felbukkanása helyett, ahogy 4-5-ször beleszippantott, megérett benne a vipassana meditációs bepillantás (insight) élménye, s nirvánai tapasztalatban volt része.
Később halálosan megbetegedett. Ekkor is végig gyakorolta az éberséget, a címkézés módszerrel (Mahasi technika). A halálos ágyán odahívta a feleségét, s tárgyilagosan közvetítette neki, hogy mit él át, hogyan tapasztalja a halál érkezését. ?Mostantól a lábam, a bokától a térdig már nem él. Csak a térdkalácsig van élet. Most kihunyt az élet a csípőtől lefelé. Már csak a szívemig van élet?. Így folytatta, mígnem azt mondta: ?Hamarosan meghalok. Ne félj a haláltól. Egy nap te is meg fogsz halni. Használd fel ezt az alkalmat is a dhamma gyakorlására?. Ezután nemsokkal meghalt.
Sayadaw U Sujata által jelentett történetek:
1.) A tumoros yogi nő. Do Khin Twe, burmai asszony egy elvonuláson rosszul lett, s más asszonyok elkezdték masszírozni. A Sayadaw ezt látva odament, hogy megtudja mi a baj. Kiderült, hogy az asszonynak hasi tumora volt évek óta, s fél óránál többet nem tudott ülni otthon sem. Operációt javasolt az orvos, és ő félt attól. Helyette a dhammában keresett megoldást, és nem mondta el a tanítónak a problémáját. A tanító azt az instrukciót adta neki, hogy a fájdalmait ugyanúgy figyelje át, ahogy a többi felbukkanó eseményt a tudatában, semlegesen, objektíven, kitartóan, szünet nélkül. Megengedte neki, hogy amikor szükséges a falnak dőljön. Az asszony megfogadta a tanácsokat, s azt mondta, mielőtt folytatná, hazamegy a doktorhoz a tanácsait kérni. Így is tett, s a doktor azt mondta, hogy ki kell operálni, s ha visszamegy ülni az elvonulásra, valószínűleg bele fog halni. Az asszony visszament ülni az elvonulásra. Gyakorolt tovább. Tizenöt nappal később az étkezés közben valami nagyon büdöset érzett. Jelentette a tanítónak, aki azt mondta, valószínűleg dezintegrálódik (szétesik darabokra) a tumor. Kiderült, hogy tényleg így volt. A következő orvosi vizsgálaton az (indiai) doktor örömmel summázta, hogy eltűnt a tumor, s így reagált a dhammád egy igazi csoda. Az asszony nagyon boldog volt.
2.) A tumoros szerzetes. Egy másik esetről számol be a Sayadaw, amely egy férfi szerzetesről szól, akinek szintén a hasában volt egy tumor. Az étkezések után csak úgy tudott ülni a fájdalom miatt, ha a kezével benyomta a hasát. Csak rövid ideig volt képes ülni. Az orvos operációt javasolt, s ő nem mert elmenni. Húsz nap gyakorlás után már nem kellett nyomnia a hasát, s kényelmesen tudott ülni egyre hosszabb ideig. Végül felfedezte, hogy elmúlt a tumor. Ezután soha életében nem jelent meg újra.
3.) Egy világi gyakorló, akinek leépült a tumora. Egy másik világi yogi, U Aung Shwe, egy nagy hasi tumorral érkezett egy elvonulásra, ötvennégy évesen. A javasolt operáció előtt kipróbálta a meditációt. Egyik nap, a gyakorlás közben a tumora hirtelen szétrobbant a hasában. Úgy tapasztalta az extrém kifinomult figyelem állapotában, hogy hallotta s érezte a tumor összeomlását. Ő azon szerencsés gyakorlók egyike, aki megvalósította az összes vipassana meditációs megvalósítási fokozatot, s életét egészségben élte utána végig, elméleti és gyakorlati dhamma tanítóként.
4.) A köszvényes, gyulladt térdű jógi. Egy negyven éves, Ko Mya Saung nevű gyakorló gyulladt, köszvényes térddel vett részt az elvonuláson. Az intenzív gyakorlás alatt egyszercsak azt látta, hogy a térde széttörik darabokra. Rettentően megijedt, s nem mert tovább a térdére figyelni, abba akarta hagyni a gyakorlást. A Sayadaw bíztatta, hogy továbbra is figyelje meg s címkézze azt, míg végül követve az instrukciókat maradéktalanul elmúlt a problémája, s nem jött többet elő.
5.) A megszállt Sayadaw gyógyulása. Az ötvenöt éves U Sumana Sayadaw attól szenvedett az elvonulás alatt, hogy egy nagy dudor volt a hasában, s azt élte meg, hogy átokmondó boszorkányok megszállták, üldözik, s taszigálják. Miközben megfigyelte s címkézte őket, elviselhetetlen hasi görcsei és fájdalmai voltak. Haza akart menni, mondván, hogy nem bírja tovább. A rezidens Sayadaw megkérte, hogy maradjon, s folytassa a technikát. Ne félj, a szenvedésed biztosan el fog múlni idővel. Folytasd a megfigyelést, s a címkézést, s biztosan el fog múlni. Így is lett. A szerzetes folytatta a gyakorlatot, s egyik reggel nagy hányingere lett. Hátrament az udvarra, s kiengedte hasa tartalmát. Észrevette, hogy mindenféle furcsa színű és állagú komponensek vannak a hányásában. Megkönnyebbültnek érezte a testét. Örömében szaladt a Sayadawhoz elújságolni a jó hírt. Az elkövetkező hetek során teljesen meggyógyult.
6.) Az asztmás öreg. A hetven éves U Maung Myint elment egy elvonulásra, és az asztmájára hivatkozva egy adag pénzt nyújtott át a tanítónak, hogyha meghalna az elvonulás alatt, abból fedezzék a temetését. A Sayadaw azt válaszolt, hogy rendben van, és azért próbáljon kitartóan gyakorolni. Hat nap múlva az elmélyült gyakorlás közben hirtelen súlyossá vált az állapota. Nehezen lélegzett, s ezért enni sem tudott napokig. Legyengült, s néha eldőlt a meditáció alatt. Ilyenkor a yogi társai segítették vissza ülő helyzetbe. A Sayadaw bátorította, hogy minden tapasztalást pontosan figyeljen meg s címkézzen fáradt, fáradt, stb Kicsit javult, majd egy hétre rá megint visszaesett, s ekkor a Sayadaw ismét bátorította - el fog múlni, csak gyakorolj tovább. A többi gyakorlótárs nem hitt benne, azt mondták, mindjárt meg fog halni. Az egyik gyakorlás során azt látta belső szemeivel U Maung, hogy a hasa felnyílik, s mindenféle gennyes, színes folyadék távozik belőle. Fel is kiáltott Uram, a hasam szétnyílt!. Ezután tovább gyakorolt, s innét fogva elmúlt az asztmája, s sosem tér vissza, s élt tovább a családjával, ahol elkezdte a dhammát tanítani.
7.) A fura bőrbajos yogi. Egy húsz éves világi gyakorló, Maung Win Myint, nagyon kellemetlen bőrbajjal érkezett a központba. Tizenhat évesen egy faluban összeette vadmacskának, kígyónak, iguánának, és más állatoknak a húsát. Nemsokkal rá a vére elszennyeződött, s kiütések lepték el a testét, leukodermás lett. Rendkívül viszkettet az egész teste rendszeresen. Többféle orvoshoz és terápiára járt, naponta kellet injekciózni, s nem múlt el a baja. Végül a nagyapja elküldte a meditációs központba, hogy dhammát tanuljon, s gyakorolja a meditációt. Ahogy leült gyakorolni a viszketések megjelentek. Egy idő után olyan elviselhetetlenné vált, hogy nem bírta tovább, s hazaszökött. A nagyapja visszaküldte, s akkor beszélt a Sayadawval a problémájáról. A Sayadaw azt tanácsolta, hogy figyelje meg éberen, s címkézze pontosan az érzeteket, és akkor el fog múlni a viszketés. Ezután megtörtént a siker. Az egyik ülés alatt a magas fokú koncentráció és megfigyelés hatására hírtelen elmúlt a viszketés. Azután még többször visszatért, s Maungnak olykor a könnyei hullottak az erőfeszítéstől, hogy ne mozduljon meg, ne vakarja meg, csak figyelje át. Egyszer aztán mikor szünetben kint ült, egy kutya ült mellé. Nagy büdöset érzett, s elkergette a kutyát. A büdös azonban ott maradt. Észrevette, hogy a bőréből jön. Két napon át bűzlött, míg végül is a bűzt is folyamatosan megfigyelve elmúlt az, s kitisztult a vére. Elmúltak a négy éve tartó kiütések is, és a bőre ismét friss, fiatalos, rugalmas lett. Később a bőrgyógyász ezt látván nagyon örült, hogy a dhamma ennyire működik.
Sayadaw U Nandiya által említett esetek:
Egy másik burmai meditációs tanár, Sayadaw U Nandiya mielőtt szerzetessé vált, már több betegségben szenvedett. Évek óta szenvedett hermiplegiában ( részleges láb bénulás), hydrocele-ben (herezacskó megnagyobbodás), szédülésben, és hebehurgyaságban. A helyi orvosok lemondtak róla, gyógyíthatatlannak nyilvánították. Nemsokkal szerzetessé válása után súlyos láz tört ki rajta, s négy hónapos orvosi kezelésben részesült. Majdnem minden erejét elvesztette. Maradék erejét összeszedve elment Sayadaw u Pandava kolostorába, és kérte, hogy had kezdjen el ott gyakorolni. Elszánt tudattal kezdett neki a gyakorlásnak. Nem beszélt senkivel, bezárkózott a szobájába, s ott gyakorolt. Először épp egy órát volt képes ülni helyzetváltoztatás nélkül, mozdulatlanul. Fokozatosan tréningezte magát, két, három, négy, stb. órára. Elérte azt, amikor hat órát volt képes mozdulatlanul ülni. Ekkorra a fájdalmas érzései felszámolódtak, majd minden korábbi betegsége eltűnt a kitartó, megszakítás nélküli, folyamatos, koncentrált gyakorlás hatására. teljesen meggyógyult.
A legfrisseb hírek
Azt mondják, a 2012-es év nagy változást hoz az egész emberiség életében. A maja naptár innentől kezdve nem számlálja az időt. De vajon tényleg bekövetkezik? És ha igen, akkor mire számíthatunk?
A Földön érezhetően változások zajlanak. Rengeteg a természeti katasztrófa, sokan halnak meg emiatt, vagy ezek következményeként. De ez valóban a világ végéhez vezet? Valamilyen szempontból igen.Nem lehet tudni, pontosan mi történik majd 2012. december 21-én, de az biztos, hogy...
Videók a témában
Ahogyan a rendezők már eltervezték ...
Ahogyan a rendezők már eltervezték ...
