2011. október 18. Ahogy ígértük, itt vannak a felvett számok, nem a legigényesebb szövegekből, ráadásul a nagy része nem is teljesen a sajátunk, igaz mindet játszottuk, nem keveset és nekünk is adták a zenekarok őket. Szerény véleményem szerint sokkal jobb szövegeket írtunk, amikből sose lett semmi, talán majd egy másik zenekar keretein belül. Összegyűjtöttem a Youtube-on fellelhető Sentexel kapcsolatos videókat, a Média rovatban ezeket is megnézhetitek, az Utolsó leosztás címet kapott utolsó lemezt pedig a Letöltések között lelitek. Ebben a hat évben kaptunk hideget-meleget, volt részünk hatalmas ovációban és teljes érdektelenségben, velünk változott a zenekar, próbáltunk folyamatosan egyre jobbá válni, ami szerintem mind szövegileg, mind zeneileg sikerült, megjártunk együtt rengeteg várost, klubot, fesztivált, volt, ahol egy emberként ittuk ki a pultot, máshol egy emberként álltunk fel egymásért, ha forrósodott a helyzet. Öleltük át egymást boldogan és ordítottunk egymással, ha valami nem tetszett, éjszakákon át terveztünk, álmodoztunk, volt, hogy napokig egy öreg kisbuszban laktunk vagy az Aleko, esetleg a Ford fedélzetén sírva röhögve tekertünk le többszáz kilométert, hazafele hullafáradtan tartottuk egymásban a lelket. És még rengeteg, de tényleg rengeteg szó lenne, amit ide tudnék írni, mert ez a hat év egy korszak volt az életünkben, a zenekar egy eszköz önmagunk kifejezésére. Ennek a korszaknak tavasszal vége lett és egyelőre nem tudjuk, ki merre megy tovább. Mi most meghajlunk, köszönjük ezt a hat évet, reméljük, szereztünk azért kellemes perceket és nem felejtetek el minket! „Száguldj velem még egyszer, száguldj velem, ez élettel” Pipi, Axel, Bucsi és Kristóf (az egykori Sente legénysége) 2011. június 19. Nem jelentkeztünk május óta. Ennek is oka van. Megvolt az ercsi buli Kristóffal. Aki ott volt, tudja milyen volt, a lényeg, hogy vállalhatatlan, technikai gondok és néhány tagunk embertelen részegsége is lehetetlenné tette a bulit. Utána is történt néhány dolog, amik csak rontottak az amúgy is elbaszott estén. A végeredmény az lett, hogy itt a vége. Nem emiatt a buli miatt, ez igazából csak záróakkord volt. Mindenki belefáradt, elegünk van az üres termeknek koncertezésből, abból, hogy a stílus senkit nem érdekel itthon. Kaptunk sok visszajelzést, hogy jó, amit csinálunk, de senki se vette a fáradságot, hogy eljöjjön a bulikra. Még tervezzük néhány szám felvételét búcsúzóul, de minden valószínűség szerint többet nem állunk színpadra. Én tartom továbbra is, hogy ez jó zenekar voltunk és köszönöm, köszönjük mindenkinek, aki segített, velünk volt… 2011. május 9. Csolnok katasztrofális volt. A hangzás ugyan egész elviselhető lett, de közönség nem volt, a négy zenekar egymásnak játszott, és mellé két tagunkkal is komoly gondok voltak. Alex italfogyasztását mostantól korlátozzuk, Zolika meg úgy tűnik, még nem jött bele az élő koncertezésbe. Ezért a 28-i Ercsi bulin egyszeri alkalommal, beugróként Kristófot hallhatjátok még egyszer, utoljára. Bár egykori dobosunk kilépett tőlünk, szerencsére baráti szívességként elvállalta ezt a bulit, ami egyben kicsit megkésve a búcsúbulija is lesz, méltóképp lezárva a zenekarban töltött három évét. Mindenképp hatalmas zúzás várható, gyertek sokan!! 2011. április 28. Vegyes érzésekkel zártuk a szolnoki bulit. Rövid volt, Zolikának még szoknia kell, nem túl jó hangosítás volt, alig hallottuk egymást, de a közönségnek tulajdonképpen tetszett. Igyekszünk tanulni az ott látottakból és Csolnokon a lehető legjobbat kihozni magunkból most szombaton.