2013. február 6. Asszem azt kell mondani, hogy megpróbáltuk. Beszerveztük Kerot új tagnak, összeraktunk egy új számot, játszottunk decemberben egy koncertet, ami nem szólt rosszul. Most lesz egy 36 óra pogó és ez lesz az utolsó Sentex koncert. Nagyjából ugyanazért, mint előző alkalommal, alig van zenekar igazából, kéthavonta próbálunk, félévente egy koncert, évek alatt születik egy új szám, több tag nem tudja összeegyeztetni az egyéb dolgaival, így ebben a formában be kell fejezni, de a 36 óráson még legyetek ott, mert utoljára csapunk egy nagy bulit. Kero továbbra is marad a Punkie frontembere, Kristóf az egyre népszerűbb Sorronia metálbandában mutatja be nem mindennapi dobtudását, Pipi meg egyelőre a Social Experiences-ben hallható, bár szóba került, hogy újabb zenekart is alapít. Alex ügyében egyelőre nincs kilátásban zenekar, de biztos vagyok benne, hogy aki kicsit figyeli a műfajt, az előbb-utóbb hallani fogja még valahol! Találkozzunk a 36 óra pogón, utoljára bulizzunk egyet együtt! Sziasztok! 2012. december 2. Igen, tudom, másfél éve pont én jelentettem ki, hogy vége van. Aztán most úgy tűnik, mégsem. Már év elején a 36 óra pogóra összeálltunk egy koncertre, igaz, nem mindenki a régi tagságból, de mindegy is, mert végül nem lett fellépés, közbejött aznap némi probléma. Aztán csak nem bírtam magammal és ősz elején körbehívtam a srácokat. Bucsi nem akarta folytatni, Kristóf és Alex benne voltak. A második gitáros szerepére több ötletem is volt, de azt hiszem a lehető legjobb döntés volt a Punkie-ból már ismert Kerot hívni. Mindezt igazolni látszik, hogy pillanatok alatt beilleszkedett, új vokáltémákat alkotott, sőt hozott egy új számot is, amire ráillesztettük egy régóta megzenésítésre váró szövegünket. És december elsején az első Nem Pop Klubon újra színpadra álltunk. A tömeg és az ováció még odébb van, de szerencsére csak pozitív véleményt kaptunk, igyekszünk továbbra is :) És a modern idők jegyében természetesen ott vagyunk a facebookon is, szabad lájkolni! 2011. október 18. Ahogy ígértük, itt vannak a felvett számok, nem a legigényesebb szövegekből, ráadásul a nagy része nem is teljesen a sajátunk, igaz mindet játszottuk, nem keveset és nekünk is adták a zenekarok őket. Szerény véleményem szerint sokkal jobb szövegeket írtunk, amikből sose lett semmi, talán majd egy másik zenekar keretein belül. Összegyűjtöttem a Youtube-on fellelhető Sentexel kapcsolatos videókat, a Média rovatban ezeket is megnézhetitek, az Utolsó leosztás címet kapott utolsó lemezt pedig a Letöltések között lelitek. Ebben a hat évben kaptunk hideget-meleget, volt részünk hatalmas ovációban és teljes érdektelenségben, velünk változott a zenekar, próbáltunk folyamatosan egyre jobbá válni, ami szerintem mind szövegileg, mind zeneileg sikerült, megjártunk együtt rengeteg várost, klubot, fesztivált, volt, ahol egy emberként ittuk ki a pultot, máshol egy emberként álltunk fel egymásért, ha forrósodott a helyzet. Öleltük át egymást boldogan és ordítottunk egymással, ha valami nem tetszett, éjszakákon át terveztünk, álmodoztunk, volt, hogy napokig egy öreg kisbuszban laktunk vagy az Aleko, esetleg a Ford fedélzetén sírva röhögve tekertünk le többszáz kilométert, hazafele hullafáradtan tartottuk egymásban a lelket. És még rengeteg, de tényleg rengeteg szó lenne, amit ide tudnék írni, mert ez a hat év egy korszak volt az életünkben, a zenekar egy eszköz önmagunk kifejezésére. Ennek a korszaknak tavasszal vége lett és egyelőre nem tudjuk, ki merre megy tovább. Mi most meghajlunk, köszönjük ezt a hat évet, reméljük, szereztünk azért kellemes perceket és nem felejtetek el minket! „Száguldj velem még egyszer, száguldj velem, ez élettel” Pipi, Axel, Bucsi és Kristóf (az egykori Sente legénysége) 2011. június 19. Nem jelentkeztünk május óta. Ennek is oka van. Megvolt az ercsi buli Kristóffal. Aki ott volt, tudja milyen volt, a lényeg, hogy vállalhatatlan, technikai gondok és néhány tagunk embertelen részegsége is lehetetlenné tette a bulit. Utána is történt néhány dolog, amik csak rontottak az amúgy is elbaszott estén. A végeredmény az lett, hogy itt a vége. Nem emiatt a buli miatt, ez igazából csak záróakkord volt. Mindenki belefáradt, elegünk van az üres termeknek koncertezésből, abból, hogy a stílus senkit nem érdekel itthon. Kaptunk sok visszajelzést, hogy jó, amit csinálunk, de senki se vette a fáradságot, hogy eljöjjön a bulikra. Még tervezzük néhány szám felvételét búcsúzóul, de minden valószínűség szerint többet nem állunk színpadra. Én tartom továbbra is, hogy ez jó zenekar voltunk és köszönöm, köszönjük mindenkinek, aki segített, velünk volt…