Városi parasztok Végre koncert!! Ez járt a teljes zenekar fejében. Augusztus óta nem álltunk színpadon, így nagyon vártuk már a bulit. Délután nyomtunk egy próbát, találkozó fél 7kor KöKin. Ok, addig én elmentem a multieffektért, hogy minden kurva jól szóljon. Közben Ben hívott, hogy ő csak fél10re jön. Jó, úgyis későn játszunk. Kimentem KöKire, Béla, Cukros és Andi már ott várt. Pár perc és befutott Axel, Ági és Bucsi is. Első teendő: vegyünk szeszt! Be is vásároltunk négy liter kannamannát, kevéske töményet, aztán irány a busz. Leszálltunk, elkezdtünk piázgatni a hely előtt. Majd megtudtuk, hogy nem lehet piát bevinni. Mondanom se kell, ezt erősen figyelmen kívül hagytuk. Lényeg, a lényeg 10re, amikor a CAFB kezdett, picsarészeg voltam. Közben megjött Omlás, meg több cimbora is és persze Ben is befutott. A CAFB gyanúsan szarul szólt. Hallottam őket elég sokszor előtte, úgyhogy sejtettem, itt a cuccal lehet a gond. Közben verekedésekkel tarkítottuk az italozás unalmas perceit, így elég gyorsan telt az idő. Mire kezdtünk, alig volt ember a helyen. Felmentünk a színpadra. Magamnál voltam teljesen. Azt hiszem, ez lehetett a baj. A mikrofon igen érdekes hangokat adott ki magából, míg a többi felszerelés közül egyedül a basszuserősítő szólt elfogadhatóan. Elkezdtük 8 órával, az még úgy-ahogy sikerült. Utána jött a Barátság, amiben olyan szinten nem hallottuk egymást, hogy össze-vissza csúsztunk, a refrénnél próbáltunk visszatérni. Én már itt abba akartam hagyni, Axel viszont elkezdte a Végszót. Jó, hadd menjen. Itt már nagyon elegem volt. Lenyomtuk, aztán hirtelen felindulásból elkezdtem a Cloroxot, mégiscsak mindig azzal zárunk. Teljesen szét volt csúszva ez is, nem hallottunk semmit magunkból. Végül egyszerűen kitéptem a kábelt az erősítőből és lejöttem a színpadról. Axel és Béla elhülyéskedtek még egy Hey, Joe-val, de ők se maradtak sokáig. Még volt egy kis boksz Cukros és Sopi között, de ezt igyekeztünk elsimítani. Magyarul lefogni Cukrost:) Balhés kedvünkben még belekötöttünk a helyi nácikba, de nem lett belőle semmi, így elindultunk haza. A legtöbben buszozhattak, minket (Omlás, Tüsi, Judit, én) viszont szerencsére Ákos hazavitt autóval, így gyorsan hazaértünk. Mivel szar volt, ezért a szervezőknek nem köszönök semmit, csak bocs annak a pár embernek, aki miattunk jött el. Pipi