Kosárba zárva Fények szűnnek meg a szemünkben A ködöt magunk köré fonjuk Problémáinkat elássuk a lelkünkben S már soha többé ki nem mondhatjuk Az érzéseim kosárba zárva Nincs lelkemnek több álma Sok más testtel összedarálva Nem leszünk már átvágva Emlékeim már nem jelentenek semmit Nem is gondolok soha vissza rájuk A gyógyszer a fájdalmamon enyhít Baj lesz, ha egyszer majd kihányjuk Az érzéseim kosárba zárva Magam álltam megalázva Gyógyszereket felhasználva Senki tőlem semmit se várna Lézengve, saját kicsi otthonunkban Ide-oda helyezzük saját tárgyainkat Be vagyunk zárva egy kicsike szobába Hol már nem találhatjuk otthounkat A kép már poros, a kínos csendtől De a csendben nem mosolyog a kép Ez lesz a sorsa, tudtam elejétől Nem számít, mennyire nagyon szép A tévé kattogásba beletörődtünk Nem lepődünk meg a híreken Eszünk csak, és nyugodtan élünk Aztán ég veletek, és ég velem Ez nem depresszió, ez nem szomorúság Csak nem bírtuk tovább a fájdalmat Amiktől minket nem véd meg a bezártság Elfelejtjük végre álmainkat Az érzéseim kosárba zárva Ezt tették velem emberek Családban lehettem én is árva Hazudtak mind a szerelmek És átvertek mind a barátok Hosszú rögös utat járva Én már inkább nem álmodok Egy kicsi kosárba zárva Patkány 2005.