Madárka Néha elrepülnék messze innen, hogy ne marjon belém A keselyű, az a mocskos élet, mi száguld már felém Kidugnám fejem a felhők közül, minden más lenne végre Nem élnék láncon a sötétben, kijutnék a fényre Verdes a szárnyam, borzol a szellő Alattam egyre kisebb az erdő Otthagyom fájó napjaim Vérem a keselyű karmain Ezer sebből ömlik a vérem De küzdeni kell, én megértem Fáradt szárnyam kitárom újra Elindulok ma is egy végtelen útra Sötét évek, fájó napok Észre sem veszik, ha nem itt vagyok szabadságomért örökké küzdök Ha megtaláltam galambot küldök Vigye el a hírem, hogy lássátok Mivé lett kis madárkátok Megedzem magam, hogy ne fájjon Ha fészkem pusztulását látom Ösztöneimen is túllépek Csak repülök és vissza se nézek És ha túl messzire mentem Már nem érzem ha belém marnak Kitépem magam a karmok közül Húsom, vérem rajta maradt És amikor úgy érzem, hogy sikerült Szabadságom végre megkerült Párom visszaszáll az erdőbe szomorúan Én a lábamra nézek és látom: már nekem is karmom van... Pipi 2008.