Padlón A padlón vagyok, nem bírom tovább Mint halálraítélt, ki várja a sorát Lemondtam már mindenről talán De én mégsem akarom a halált Élni kéne, de nincsen miért Harcolni, szívni a semmiért Szállnak az évek, de semmi se más A vége ugyanaz, csak csalódás Hiába küzdök, hiába élek Minden álmom semmivé lett Földre löktek, könnyben ázok És mégis valami jobbra várok Felkelek és összeszedem magam Nem tudom, hogy a kiút merre van Szememből kitörlöm a könnyem Harcolni kell, nem adom könnyen! Lépcsőhöz érek, felfele megyek Valami talán vár rám efelett A béke, a szerelem vagy talán a halál De felérek és a végén senki se vár Az aluljáró zsúfolt és hangos A neonfényben hangokat hallok Körülnézek, nem tudom, hol vagyok Ez ugyanaz a világ, semmise változott És tudom, hogy végül ott leszek újra A padlón fekve, a földbe fúrva Mikor adom fel végre a harcot? Le kéne tennem végleg a lantot! Pipi 2007. február