Vecsés, 2007. március 24.             Ez volt az a koncert, ami már reménytelennek indult. Szakított velem a barátnőm a buli előtt egy órával, épphogy elértem a vonatot, de a többiek ügyesen lekésték, vágányzár miatt másfél órát ment a MÁV csoda. Mikor odaértem végre néhány ember volt csak ott, Ákos idegbetegen szerelgette a cuccokat. Aztán elkezdte a Villanybirka, közben Ákos unokahúga elugrott a többiekért autóval, mert úgy nézett ki, sose ér ide a vonat. Aztán játszottunk Alfonzzal, kicsit elkúrtuk, de élveztük, a közönség is egész aranyos volt. Majd utána Sentex. Nekünk ugye alig voltak ott ismerőseink, nem számítottunk nagy bulira, ráadásul úgy volt, hogy ez Ben búcsúbulija. Aztán elkezdtük. És egész pozitívan fogadtak minket, a koncert közepe felé elhelyezett 8 óra munkától kezdve őrjöngtek. Egyszerűen hatalmas érzés volt a színpadon lenni. A végére még pogó is volt, ami elég nagy szó ezen a helyen, mert kb másfél négyzetméter hely van a színpad előtt, a többi helyet asztalok töltik ki. A végén a Clorox után olyat hallottunk, amit utoljára 2005 decemberében. A közönség ütemesen visszázott. Nem egy-két haverunk, hanem mindenki egyszerre. Szarban is voltunk, mert nem volt ráadásszámunk, ilyesmire nem számítottunk, végül eltoltuk megint a 8 órát, amihez feljött a színpadra Zsoldos, egy helyi idősebb rocker arc is. És a végén jött a slusszpoén, Alex is meggondolta magát és Ben a zenekarban maradt, mert ez a buli kárpótolt az elmúlt évek összes bajáért. Utána buli hajnalig, köszönjük nektek mindannyian, én meg különösképpen, mert legalább pár órára feledtettétek velem, hogy véget ért valami. Köszi, ott leszünk legközelebb is, köszi Ákosnak, Bálintnak, a Villanybirkának, hogy beugrottak utolsó utáni pillanatban játszani és cuccokat is hoztak és persze köszi a közönségnek, akikre életemben először mondtam, hogy kurva jók voltak. Köszönjük, jó volt!