Művészetek Völgye 2006. augusztus 1. Amikor meghívtak minket tavasz végén a Völgybe, még egész más volt a felállás, akkor még Patkány basszerozott. Aztán bekövetkezett a váltás, így kicsit időszűkében álltunk neki a koncertanyag összehozásának. Az hamar kiderült, hogy most nem tudunk majd 12 saját számot nyomatni, ahogy terveztük, mivel Pat elvitte a szövegeit is. Végül egy eléggé érdekes egyveleg alakult ki amiben a CAFB, az Alvin, az Offspring, a Beatrice és persze a saját számok kaptak szerepet. Én már két nappal kezdés előtt lenn voltam a Völgyben, így telefonon értekeztünk a srácokkal az aktuális helyzetről, de úgy tűnt, jól mennek a dolgok, bizakodva tekintettünk előre. Axel már egy nappal a koncert előtt ott volt (csúnyán be is rúgtunk:) vele jött Omlás is, aki természetesen állandó kísérőnk. Másnap érkezett Béla, a megbeszélt busszal, Benéknek már leadta a dobot, mi is a gitárokat, így minden sínen volt. Egy helyi kocsmába ültünk be, ugyanis elég csúnya viharfelhők kezdtek gyülekezni. Ez volt az első probléma. Ugyanis hamarosan szakadni kezdett az eső. Elviekben fel voltunk készülve erre az eshetőségre, az esőterv szerinte bent tartjuk a koncertet egy elég kicsi szobában. Ez azonban csak a legvégső esetre szólt, így még reménykedtünk a jó időben. És láss csodát, háromnegyed órával kezdés előtt elállt az eső és kisütött a nap. Nemsokára befutott Ben, a szüleivel, valamint a zenekar teljes felszerelésével együtt. Elkezdtük bepakolni a cuccokat, közben a Badár meg valami gyökér haverja mesélgették a kamu sztorijaikat a színpadon. Mivel minden második szavuk valami káromkodás volt, úgy döntöttünk, eljátszhatjuk a Kurva Életet is. Fél óra késéssel fejezte be a színpadon áldásos működését e két derék ember, azt is úgy, hogy a Szőke leordította a fejét, hogy takarodjon le a színpadról végre. Mivel hatalmas volt a csúszás, kihagytuk az elejéről a beszélgetést, rögtön a koncerttel kezdtük. Rögtön nyilvánvaló volt, hogy itt nem lesz nagy zúzás, elöl padsorok, elvétve egy-egy punk a közönségben. Amikor megláttam a hangosítást, akkor ért a következő szívbaj. 2x300 watt a teljes cucc egy kültéri koncertre, ráadásul a gitárok közvetlenül keverőbe mennek. Hallottam már így effektelt gitárt, valami rémes volt. Na mindegy, bekötöttük a gitárokat, a három mikrofont, meg Bélának a lábdobhoz még egy mikrofont. Az énekmikrofonok az AKG háza tájáról érkeztek, azaz bőven a felső kategóriából, így az legalább rendben volt. A gitárok elég ocsmány hangon és halkan szóltak, de nem volt mit tenni, elkezdtük. Ben gitárja nagyon halk volt, de hiába baszogattam a technikust, nem nagyon akarta feljebb tolni, a hangja is torz volt. Béla alig mert a dobhoz nyúlni, nehogy túlzengje a hangosítást. CSsajPati feljött elénekelni a Falutemetőt, de ez se mozgatta meg a közönséget. Úgy-ahogy lejátszottuk a számokat, pogó végig nem volt, aztán visszatapsoltak minket. Elviekben úgy nézett volna ki a ráadás, hogy Axel elénekli az American Jesus-t, de elment a hangja, úgyhogy ezt buktuk. Maradt az Alvin-féle Kurva Élet, amit el is játszottunk, bár már nem sok kedvem volt az egészhez, de legalább pár ember végre megmozdult és lett egy apró pogó. Lenyomtuk, vége, pakolás. Szőke már teszi is az oltós dumáit rólunk a színpadon, nem sok hiányzott hozzá, hogy elküldjem a picsába. Szóval a buli nem volt valami fergeteges, egy ilyen kaliberű rendezvénytől ennél sokkal többet vártunk. Mindenesetre a fizetésünket megkaptuk érte, így legalább az esti buli nem maradt el. Hozzáteszem, a nem túl sikeres bulinek semmiképpen sem oka Sanyi pap, aki meghívott minket, ő mindent megtervezett, a technikus vot abszolút képzetlen, meg a közönséggel voltak gondok, de arról megint nem ő tehetett. Tehát Sanyi papnak köszönjük a meghívást és a segítséget, mert ő tényleg korrekt volt. (Pipi 2006. augusztus)