A szeretet misztériuma
Sok oldallal előbb már megállapítottuk, hogy a szeretet roppant titokzatos valami, s hogy ezzel a misztériummal eleddig nemigen foglalkoztak. A fölmerülő kérdésekre választ adtunk. Vannak azonban más kérdések, amelyekre már nem olyan könnyű válaszolni. E kérdések egy csoportja logikusan következik az eddig elmondottakból. Világossá vált például, hogy az önfegyelem a szeretet alapvetéséből fejlődött ki. Ami persze nem válasz arra a kérdésre: honnan ered maga a szeretet? S ha ezt a kérdést feltesszük, azt is meg kell kérdeznünk, melyek a szeretet hiányának forrásai. Az a gondolat is fölmerült, hogy a szeretet hiánya a fő oka az el- me megbetegedéseinek, s hogy következésképpen a szeretet jelenléte a pszichoterápia legfontosabb gyógyító összetevője. Ha mindez igaz, akkor hogyan lehetséges, hogy vannak emberek, akik olyan környezetben születnek és nőnek föl, amelyből hiányzik a szeretet, a törődés, s amelyből nem hiányzik az erőszakosság, és ezek az emberek mégis képesek arra, hogy gyermekkorukon fölülemelkedve érett, egészséges, talán még szentéletű felnőttekké is váljanak - s mindezt a pszichoterápia segítsége nélkül. S hogyan lehetséges ugyanakkor az, hogy egyes embereknél, akik látszatra nem betegebbek másnál, mégis kudarcot vall a mégoly szeretettel teli és szakértő pszichoterápia is. A könyv utolsó részében megkísérlem, hogy e kérdésekre választ adjak. A kísérlet persze nem szolgál majd mindenkinek teljes megelégedésére, jómagamat is beleértve. Mégis remélem, hogy amit írok, megvilágító erejű lesz. Van egy másik, szintén a szeretettel kapcsolatos kérdéscsoport, amelynek taglalását tudatosan mellőztem ebben a részben. Amikor először áll előttem meztelenül az, akit szeretek, teljesen föltárva magát szememnek, egész lényemen átárad a tisztelettel elegy félelem, a bámulat. Miért? Ha a nemiség nem több ösztönnél, miért nem érzek egyszerűen éhséget vagy vágyat? Egy ilyen egyszerű érzés elegendő lenne a faj fennmaradásának biztosítá 128 148 sához. Miért érzek bámulatot? Miért kell a nemiséget bonyolítania a tisztelet érzetének? S ha már itt tartunk, mi az a szépség? Megállapítottam, hogy valódi szeretetet csak ember iránt érezhetünk, mert csak az ember rendelkezik fejlődőképes lélekkel. De mi a helyzet egy remek faszoborral, a középkori Madonna-szobrokkal vagy a delphoi görög kocsihajtó bronzszobrával? Vajon ezeket az élettelen tárgyakat nem szerették-e alkotóik, s szépségük nincsen-e összefüggésben alkotóik szeretetével? Mi a helyzet a természet szépségével, amelynek olykor a "Teremtés" nevet adjuk? S miért van, hogy a szépség láttán, paradox módon, gyakran szomorúságot érzünk vagy sírva fakadunk? Miképpen lehetséges, hogy néhány hangjegy énekelve vagy hangszeren játszva annyira megható lehet? Miért lesz könnyes a szemem, amikor hatéves kisfiam, aki tegnap jött haza a kórházból, ahol kivették a manduláját, odajön hozzám, amint fekszem fáradtan, és gyengéden simogatni kezdi a hátamat? Világos, hogy a szeretetnek léteznek olyan dimenziói is, amelyeket eleddig nem taglaltunk, s amelyeket talán roppant nehéz megérteni. Nem hiszem, hogy a szociobiológia képes lesz az ehhez hasonló kérdésekre kielégítő választ adni. A közönséges pszichológia, az én határainak ismeretében, talán segíthet egy keveset - de csak egy keveset. Csak a misztikusok rendelkeznek valódi ismeretekkel e témakörben, s hozzájuk és a valláshoz kell fordulnunk, ha e kérdések megértését reméljük. A könyv hátralevő része a vallás bizonyos vetületeivel foglalkozik. A következő részben, ha szűk korlátok között is, a vallás és a lelki fejlődés összefüggéseit vizsgáljuk meg. Az utolsó rész tárgya a kegyelem és a fejlődés folyamatában játszott szerepe. A kegyelem fogalma évezredek óta része a teológiának, de az egzakt tudományok, beleértve a pszichológiát is, nem ismerik. Mindazonáltal azt hiszem, hogy a kegyelem fogalmának megértése elengedhetetlen az emberi fejlődés folyamatának teljes megértéséhez. Remélem, hogy a következő részekben elmondottak megvilágítják valamennyire azt a lassan fejlődő területet, amelyet a pszichológia és a vallás átfedésének nevezhetnék.