2.rész:
Váratlan események



-Azonnal hagyjátok abba!-kiáltotta
-Ne szólj bele Mina!-morogta Sesshoumaru
-Még hogy ne szóljak bele?-kérdezte
-Ez a mi harcunk!-morogta Inuyasha is
-Igazán? Akkor Inuyasha fekszik, fekszik.-mondta nyugodtan Kagome
-Köszi.-mondta hálásan Mina
-Ugyan nincs mit.

A csapat fejcsóválva figyelte a jelenetet, amikor megérezték Naraku jelenlétét, de mivel Inuyasha még mindig a maga által készített gödörben hasalt így nem sok esélyük volt. Mire a gonosz hanyou odaért addigra Inuyasha is sikeresen feltápászkodott a gödörből és harcra készen várta ellenfelét. Lassan megérkezett Naraku is oldalán egy fekete ruhát viselő sráccal, mire Kagome rémülten nézett társaira.

-Ni csak? Talán rosszkor jöttem?-kérdezte egy gúnyos mosoly kíséretében Naraku
-Naraku! Mit akarsz?-kérdezte idegesen morogva Inuyasha
-Mit akarok? Nézzük csak először az ékkő szilánkokat, másodszor pedig a papnőt.-mondta töprengő hangot megütve
-Még mit nem!-kiáltotta dühösen Inuyasha

Naraku gonoszan felnevetett és a dühöngő félszellemre nézett, de öröme nem tartott sokáig mert egy szent nyílvessző suhant el közvetlenül a feje mellett. Mindenki a nyílvessző kilövésének irányába nézett ahol egy papnői kimonót viselő lány állt dühös szemekkel. Eközben a fekete ruhás srác Kagome közelébe ment, s egyáltalán nem foglalkozott a morgolódó youkaijal.

-Újra találkoztunk kislány.-mondta gúnyosan
-Ki vagy és mit akarsz tőlem?-kérdezte ijedten Kagome
-Nem ismersz meg?-kérdezte tettetett szomorúsággal
-Nem. Fogalmam sincs ki vagy és mit akarsz tőlem.-mondta nyugalmat erőltetve magára
-Ez szomorú, de segítek egy kicsit. A nevem Shun. Rémlik valami?-kérdezte negédesen
-Nem.-jött a tömör válasz

Shun kicsit hitetlenkedve fogadta a lány válaszát, de sokat nem töprenghetett rajta mert Sesshoumaru megindult felé, hogy régi sérelmét megtorolja. A fiú könnyedén kitért a neki szánt csapás útjából és egy gúnyos mosoly kíséretében tovább bőszítette az így is ideges szellemet.

-Mi az kutyuli csak nem haragszol?-kérdezte ingerlően

Sesshoumaru nem válaszolt csak ismét Shunra támadt, majd a miko előtt állt meg hogy ha kell megtudja védeni. Shun elmosolyodott a régi jelenet láttán, de figyelmét lassan a párról a többiek felé fordította.

-Á Kikyou! Hát élsz?-kérdezte álszenten Naraku
-Mint látod élek, de ajánlom hogy hagyd békén Inuyashát.-felelte a miko
-No csak nem aggódsz a korcs miatt?-kérdezte gonoszan

Kikyou nem felelt csak egy újabb nyílvesszőt küldött Naraku felé, aki sikeresen hárította majd néhány százezer szellemet küldött a társaságra és Shunnal az oldalán odébb állt. A csapat minden erejüket bevetették hogy végezzenek a rájuk támadó szellemekkel, de nem volt elég így Miroku mindenkit a háta mögé küldött és elindította az örvényt. Sango aggódva nézte a fiút aki minden erőfeszítése ellenére nem tudta elzárni az örvényt, miután minden szellemet felszippantott. A társaság riadtan nézett a szerzetesre, akit lassan saját örvénye kezdett elnyeli. Sango riadtan nézett rá s ha Inuyasháék nem fogták volna le akkor a szerzeteshez szaladt volna, de még mielőtt Mirokut végleg elnyelte volna az örvény azelőtt elvitték onnan Sangot, s néhány perc múlva visszatértek, de csak egy nagy gödröt találtak a szerzetes helyén. A szellemirtó lány teljesen összetört szerelme halála miatt s legszívesebben ő is követte volna a halálba, de ezt barátai nem engedték. Kagome megpróbálta megnyugtatni az összetört lányt, de nem járt sikerrel. A miko attól való félelmében hogy barátnője valami ostobaságot csinál adott a lánynak egy nyugtatót, s Sango hamarosan elaludt Kaede anyó felügyelete alatt. Eközben Naraku a palotája egyik szobájában töprengett és gondolatai vissza-visszatértek Kagoméhoz, s lassan egy terv kezdett megfogalmazódni benne. „Hm. Talán nem csak az ékköveket kellene elvennem, hanem annak a mikonak a testét is a magamévá tehetném. El kell ismernem hogy sokkal jobban néz ki mint annak idején Kikyou és az ereje sem elhanyagolható. Meg kell szereznem”-döntötte el gondolatban, s gondolatait hamarosan tett követte. Magához hívatta Shunt és ecsetelte tervét, mire a fiú belement, de csak azzal a feltétellel ha a lánynak nem esik semmi baja. Ekkor még nem tudta hogy Naraku át akarja verni és nem csak a lány erejét, de az árnyharcosok irányítását is magának akarja. Eközben Kaede anyónál a csapat maga alatt volt Miroku halála miatt, de nem akarták elhagyni magukat hogy ha a szellemirtónak szüksége lesz  rájuk tudjanak neki segíteni. Már lassan egy hónapja hogy Miroku meghalt, s a csapat nagy része magára talált, de Sango még mindig halott kedvesét siratta igaz barátainak köszönhetően már nem akart utána menni a halálba. Sesshoumaru eközben szinte mindennap eltűnt néhány órára s volt úgy hogy csak másnap reggel tért vissza Kaede anyó falujába, de most elhatározta hogy beszél Kagoméval. Lassan a lány közelébe ment és félrehívta, hogy nyugodtan beszélhessenek. Persze Inuyasha féltékenységében követte őket és kihallgatta miről beszélnek.

-Te vagy az, akivel annak idején megismerkedtem.-mondta határozottan
-Biztos összetévesztesz valakivel, de tény hogy nagyon ismerős vagy valahonnan.-mondta suttogva az utolsó szavakat
-Értem. Az öcsém itt van.-mondta Sesshoumaru a lány füléhez hajolva
-Értem. FEKSZIK,FEKSZIK,FEKSZIK,FEKSZIK!!!!!-kiáltotta, mire tompa puffanásokat hallottak

Inuyasha morgolódva tápászkodott fel a gödörből, amit becsapódásaival okozott, s lassan a lány és bátya elé sétált. Kagome szikrázó szemekkel nézett a félszellemre, s tudta nélkül szeme smaragd zölden csillogott. Sesshoumaru megeresztett egy halvány mosolyt, majd ismét hidegen nézett az immár előttük álló öccsére. Inuyasha néhány pillanatig farkas szemet nézett bátyjával, s utána neki rontott. Sesshoumaru könnyedén kitért öccse támadása elől és egy jól irányzott ütéssel megingatta a hanyou egyensúlyát, de Inuyasha se hagyta magát és egyre erőteljesebb csapásokat küldött bátyja felé. A csata zajára lassan a csapat többi tagja is odament, s lemondóan csóválták a fejüket, de Mina egyből testvérei közzé ugrott.

-Mi a fenét műveltek már megint?-kérdezte idegesen

A két fiú nem válaszolt csak morgott és Sesshoumaru egy gyengéd mozdulattal arrébb rakta húgát, majd ismét idősebb öccsére támadt. Már jó ideje csépelték egymást, miikor egy ezüstös és egy arany színű energia ostor csapott közéjük és ők kénytelenek voltak kitérni az útjukból. Amint a két energia ostor elhalt a „támadás” irányába néztek, s Sesshoumaru teljesen ledermedt a velük szemben álló alakok láttán. Míg húga és fiatalabb öccse a hosszú felkötött fehér hajú férfi nyakába ugrott és boldogan ölelgették az „idegent”. Eközben Kagome is dermedten nézett a másik alakra, akinek fél hosszú fehér haja és arany sárga szeme volt, majd néhány perces szemlélődés után az idegen nyakába ugrott és szorosan magához ölelte őt. A férfi is átölelte a lányt és megengedett magának egy halvány, de boldog mosolyt.

-Apa tényleg te vagy az? Azt hittem meghaltál, de mi történt veled?-kérdezte élénken
-Igen én vagyok kicsim és a te érdekedben kellet elhagynom benneteket. De most már itt vagyok és van egy kis meglepetésem a számodra.-mondta nyugodtan Takumi
-Milyen meglepetést? Apa ki az a másik férfi?-kérdezte kicsit ilyedten, mint mikor először találkozott Inu no Tashouval
-Nem ismered fel nyugat urát?-kérdezte

Kagome csak egy fejcsóválással jelezte hogy nem tudja kivel van dolga és közelebb húzódott apjához, aki átölelte mint annak idején. Takumi elengedte lányát, majd a közeli bokrokhoz sétált ahonnan kivett egy aprócska állatkát, amit még nem tudtak azonosítani. Amint átadta lányának a meglepetést kibontakozott annak alakja egy kis madárka akinek tollai mintha tűzből lettek volna, de nem égették meg a lány kezét. Kagome csodálkozva nézte a kis madárt s hamar rájött hogy nem egy közönséges madárral van dolga hanem egy főnixxel. Kellemes társalgásukat egy fekete árny szakította félbe, s hamarosan megjelent Naraku és Shun több ezer szellem kíséretében.

-Lám-lám csak nem rosszkor jöttünk?-kérdezte ártatlan képpel
-Mit akarsz már megint Naraku?-kérdezte morogva Inuyasha
-A  papnőért és az ékkő szilánkokért jöttem.-válaszolta
-Már mondtam hogy engem nem kapsz meg Naraku.-mondta Kikyou
-Nem is téged akarlak Kikyou.-mondta, majd megindította a szellemeket a társaság felé

Shun kihasználta a kavarodást és elkapta Kagomét, majd amilyen gyorsan csak tudott elrepült szövetségese palotájába. Amint megérkeztek a palotába a lányt lerakta az egyik szobába és leült mellé, míg Naraku vissza nem tér. Néhány perc múlva Naraku is visszatért és Shunt kiküldte a szobából, majd lassan közeledni kezdett az akkor ébredező fiatal és ártatlan mikohoz. Naraku egyre közelebb ment hozzá és óvatosan megsimogatta a lány arcát, majd lassan elkezdte lefejteni róla a blúzt és a többi ruha darabot. Pár perc múlva Kagome már meztelenül ült a gonosz hanyou előtt és megpróbálta elfedni teste meztelenségét kevés sikerrel. Eközben Sesshoumaruék már végeztek a rájuk küldött szellemekkel és Kagoménak csak a hűlt helyét találták meg és persze a kis főnixet. Sesshoumaru teljesen bedühödött mikor nem találta sehol a lányt, s ezzel az érzéssel nem volt egyedül. Inuyasha és Takumi is aggódott a lány miatt, míg Sango enyhe sokkot kapott amiatt hogy a legjobb barátnőjét is elveszítheti szerelme után. Miután magukhoz tértek még tanakodtak egy kicsit, majd a csapat néhány perces töprengés után elindult megkeresni a lányt, de a kis főnixet Ishigami kíséretében Kaede anyó kunyhójába küldték, ahol Rin és Shippou várták barátaik visszatértét Yaken társaságában. Addig a csapat többi tagja gyorsan haladt Naraku kastélya felé, ahol az említett már nagyon közel állt ahhoz hogy a magáévá tegye az immár ájult lányt, de ténykedésében megakadályozta egy erős ütés aminek következtében messzebb került a lánytól és a lány megmentője elindult felé, de megbotlott a saját lábában és ráesett az ájult Kagoméra. Reito hangos szitkozódások közepette próbált felállni, amikor megjelent a csapat többi tagja is és mindannyian egy hátast dobtak  a látottak miatt.

Folytatás következik.....
Tovább >>>