4.rész:
Szerelmi évődés

A kis madárkát elég érzékenyen érintette ez a dolog, s mérgében a hanyounak támadt aki ijedten menekülni kezdett a tüzes madárka elől. A kis főnix amint kiértek a kunyhóból lángba borult és úgy kergette a rajta „átgázoló” Inuyashát, aki kissé rémülten menekült a kint állók háta mögé. A kint állók kicsit meglepetten néztek az egyébként igen bátor és felelőtlen fiúra, aki egy aprócska madártól megijedt. Eközben a kunyhóban Kagome és Sesshoumeru elmerülten beszélgettek, miközben a youkai és a miko lassan és komótosan sétálgattak a kunyhóban.

-Jobban vagy?-kérdezte aggódva a szellem
-Igen, csak a fejem fáj kicsit. Tényleg te láttál már főnixet?-kérdezte kíváncsian Kagome
-Igen. Nagyon szép és érdekes állatok.-válaszolta Sesshoumaru
-Hm értem. Akkor legyen a kis főnix neve talán Yume. Mit szólsz hozzá?-kérdezte kíváncsian a lány
-Nagyon szép név, de a gazdája kicsit tüzes természet.-mondta egy gúnyos mosoly kíséretében Sesshoumaru
-Ugyan már csak megvédi az érdekeit.-mondta Kagome nevetve, majd kiment a kunyhóból Sesshoumaruval

Amint kiléptek azt látták hogy Inuyasha épp a csapat tagjai mögött keres menedéket egy dühösen röpködő madárka elől, aki mindenkit kerülgetve próbálta elkapni a hanyout. Kagome elnevette magát a jelenet láttán, s miután sikerült abba hagynia a nevetést magához hívta a kis főnixet.

-Mi olyan vicces, Kagome?-kérdezte ingerülten Inuyasha, de közben még mindig a többiek háta mögött bujkált
-S-s-s-semmi c-c-c-csak t-t-te.-mondta nevetve a miko
-Ne nevess! Az a kis szörnyeteg majdnem megcsípett.-morogta a hanyou
-Yume nem szörnyeteg és egyébként is te tehetsz róla, mert nem néztél a lábad elé.-mondta komolyabban Kagome

Inuyasha csak morgott és morcosan elsétált a csapattól. Közben Kagome a gondolataiba merülve simogatta a kis főnixet.

-Minden rendben, kicsim?-kérdezte Takumi
-Igen csak gondolkodtam, hogy van-e elég kötszerem.-válaszolta a miko
-Értem és mire jutottál?-kérdezte kelet ura
-Hát azt hiszem hoznom kell, mert nem lesz elég.-mondta mosolyogva Kagome
-Akkor mire vársz még?-kérdezte Takumi
-Kösz apa.-mondta Kagome, majd gyorsan elindult a kúthoz

Amikor Kagome elérte a Csontok kútját gondolkodás nélkül beleugrott és nem sokkal később már a modern Japánban mászott ki belőle. Eközben a középkorban Sesshoumaru értetlenül nézett az elviharzó lány után. Takumi csak mosolyogni tudott a fiatal youkai arc kifejezésén, ami néhány pillanat múlva ismét rezzenéstelen lett. Közben Kagome már lepakolta sárga táskáját és egy frissítő fürdő után elindult beszerezni a szükséges dolgokat, s miután ezekkel végzett kicsit lepihent. Másnap reggel ébredt fel, s miután összepakolta a szükséges kellékeket megreggelizett és elindult a Csontok kútja felé; majd beleugrott és hamarosan ismét a jól ismert környezetben találta magát. Amint kiszállt a kútból visszaindult Kaede anyó falujába, s már majdnem odaért amikor a kút felől egy ékkő szilánkot érzett. Megvonta vállát és folytatta útját barátai felé. Már majdnem odaért amikor hangos segélykérésre lett figyelmes, s óvatosságát félre dobva visszaszaladt a kút irányába, ahol egy fura szellem épp az öccsét szemelte ki ebédnek.

-Hé te ocsmányság hagyd őt békén!-kiabálta Kagome meggondolatlanul
-Ni csak egy finomabb harapni való és még szép is.-mondta gonoszan vigyorogva a szellem

A lány csak most fogta fel micsoda bajba keveredett, de nem hagyhatta hogy öccsét egy ilyen csúnyaság felfalja. Meggondolatlansága miatt most mindkettejük élete veszélybe került, s ha ez még nem lenne elég akkor még ott volt az oldalát lassan átáztató kötés is. Kagome kénytelen volt az oldalához kapni mert hírtelen fájdalom hasított a sebébe, ami még most sem gyógyult be rendesen. A szellem észre vette a lány sebezhetőségét, s gyors iramban megindult felé. Már majdnem elérte őt, mikor a szélborda belehasított a szellem testébe és a testvér pár mellé dőlt jó néhány darabban. Kagome a szélborda eltűnésének irányába nézett, majd elmosolyodott de mosolya gyorsan lefagyott amint egy igen dühös aranybarna szempárral találta magát szembe.

-Mégis mi a fenéért hoztad magaddal az öcsédet is?-kérdezte a szempár tulajdonosa
-Nem tudtam hogy utánam jött.-válaszolta Kagome
-Akkor is az öcséd és figyelned kellet volna rá.-morogta Inuyasha
-Nem a nővérem tehet arról, hogy utána jöttem Inu bátyó.-mondta Souta határozottan
-Kölyök már mondtam egyszer hogy miért nem jöhetsz át, de most mi a fenét kezdjek veled?-kérdezte Inuyasha ingerülten
-Ő az én felelősségem elvégre az én öcsém.-válaszolta Kagome hasonló hangnemben
-De mindig nekem kell megvédjelek!-morogta egyre ingerültebben a hanyou

Kagome nem mondott semmit csak a félszellemhez lépett és egy hatalmas pofont adott neki, majd kézen fogta öccsét és elsétált vele Kaede anyó faluja felé. Már majdnem elérték a falu határát mikor Kagome vállára szállt egy kis madárka és élvezettel csipegette a lány fülét, persze csak finoman nehogy fájdalmat okozzon gazdájának. A miko nevetésben tört ki miközben Yume „eszegette” a fülét.

-Yume kérlek hagyd abba. Ez csikiz!-mondta nevetve Kagome, mire a kis főnix repkedni kezdett körülöttük.

Kagome nevetve simogatta meg kis kedvencét, majd öccsével az oldalán folytatta útját a falu felé. Hamarosan megérkeztek Kaede anyó kunyhójához, s Souta erősen megfogta nővére kezét miközben beléptek az ajtón. Souta ijedten bújt nővére háta mögé a bent lévő youkaiok miatt, s nem is nagyon akart előmerészkedni onnan míg nővére meg nem nyugtatta.

-Látom vissza értél.-modta Takumi mosolyogva
-Igen.-bólogatott Kagome
-Mégis kit tisztelhetünk a hátad mögött álló fiatal úrban?-kérdezte kíváncsian Inu no Taishou
-Ő az öcsém Souta.-mondta mosolyogva, majd a két dai-youkaihoz sétált
-K-kagome.-suttogta ijedten Souta
-Ugyan öcsi nincs mitől tartanod. Ők nem bánatanak.-nyugtatgatta Soutát
-Biztos vagy benne nővérkém?-kérdezte kételkedve Souta

Kagome mosolyogva az ajtóban álló öccséhez sétált, majd kézen fogta és Takumihoz vezette. A dai-youkai érdeklődve figyelte a fiút és néha lányára sandított, aki egy halvány fejbólintással jelezte hogy Souta Takumi fia. Takumi egy halvány mosollyal az arcán Souta felényújtotta a kezét, amit a fiú félve fogadott el. Ekkor kintről dühös trappolást hallottak és az ajtón hamarosan belépett a dühös hanyou.

-Kagome!-kezdte fenyegetően-Most azonnal haza viszed Soutát, világos.-morogta
-Inuyasha erről nem nyitok vitát veled. Az öcsém marad és kész!-mondta határozottan Kagome, majd Sangoék segítségével neki állt ebédet készíteni

A lányok teljesen belemerültek az ebéd készítésébe, s észre se vették hogy merénylet készül ellenük Reito jóvoltából. Már majdnem kész volt az ebéd, mikor a tréfás kedvű kígyószellem a lányok szeme elé siklot kígyó alakjában, s sikeresen elérte hogy mindannyian megijedjenek hiretelen megjelenésén. Miután véget ért ez a kis közjáték mind annyian leültek és várták hogy megkapják a részüket. Kagome serényen adta oda  mindenkinek az adagját, de amikor Sesshoumaruhoz ért kicsit meglepetten nézett a szellemre majd az ölébe borította a még forró levest. A csapat tagjai megkövülten nézték a jelenetet és kíváncsiak voltak a youkai reagálására. Kagome lassan kisétált az ajtón, de előbb még félvállról visszaszólt.

-Bocsánat véletlen volt.-mondta ártatlan arcal

Sesshoumaru morogva nézett a távozó lány után, akit követett Reito és Yume is. Közben a kunyhóban Kikyou már rég elment a youkai közeléből és egy halvány mosollyal nézett az eltünő Kagome után. A többiekkel ellentétben tudta hogy miért csinálta ezt a lány és élvezettel töltötte el a Kagome szemében látott féltékenység. A kunyhóban lévők hamarosan hangos nevetésre lettek figyelmesek, ami lassan elhalt. Kagome vidáman lépkedett az erdő felé, s sikeresen lerázta Reitot és Yumét akiket visszaküldött Kaede anyóhoz. Kagome még mindig vidáman mosolyogva sétált az erdőben, mikor egy hangos reccsenést hallott és visszasietett a hang irányába. Amint meglátta a zaj forrásást elkerekedő szemekkel nézett az ökölbe szorított kezű Sesshoumarura, aki amint észre vette a lányt egy enyhe gúnyos vigyort engedett meg magának. Kagome gyorsan hátat fordított a youkainak, hogy meg tudja őrizni komolyságát; de mire visszafordult már nem látta sehol a férfit. Sóhajtva fordult vissza abba az irányba amerről jött, de kissé hátra tántorodott a meglepetségtől mert az imént nem volt előtte senki. Már mondani akart valamit, mikor megérezte két ékkő szilánk közeledtét és hamarosan feltűnt egy forgó szél is. Kagome sóhajtva nézett az előtte lefékező Kougára és egy kedves mosollyal üdvözölte a farkas szellemet.

-Kagome, kedvesem! Remélem a pincsi rendesen vigyáz rád.-kezdte a farkas szellem
-Szia Kouga!-köszönt Kagome is, s közben próbált Sesshoumaru közelébe menni

Kagome egyre kényelmetlenebbül érezte magát a farkas szellem közelében, amikor meghallották Inuyasha dühös hangját.

-Érzem hogy itt van az a bolha fészek!-kiabálta, s lassan a kis társaság előtt állt meg
-Na mi az pincsi még csak most vettél észre?-kérdezte Kouga pimaszul
-Fiúk hagyjátok már abba!-kiálltotta el magát Mina
-Kösz Mina.-mondta hálás szemekkel Kagome
-Nincs mit Kagome.-válaszolta Mina

A lányok még egy darabig nézték a morgó és dühösen fujtató fiúkat, majd Sango szólalt meg először.

-Lányok mi  lenne, ha itt hagynánk a fiúkat és elmennénk fürdeni?-kérdezte a taiya
-Ez jó ötlet Sango.-lelkendezett Kagome
-Akkor mire várunk még? Indulás! Ja és fiúk nem ajánlom hogy utánunk gyertek.-mondta szigorúan Sango

A lányok kiegészülve Kikyouval és Rinnel elmentek egy közeli hő forráshoz, s hamarosan mindannyian a kellemesen meleg vízben beszélgettek egymással. Élvezték a kellemesen meleg vizet és egymás társaságát, s végre Sango is feloldódott egy kis időre bár még mindig hiányzott neki Miroku; de időközben akadt jelentkező a szerzetes helyére. Kagome még egy darabig a lányokkal volt, majd lassan kisétált a partra és felöltözött. Gondolataiba merülve sétált a fiúk felé, de menet közben megbotlott az egyik bokor mögül kikandikáló lábban. Szerencséjére hamar visszanyerte az egyensúlyát és a kukkolókra förmedt.

-Inuyasha, Ishigami, Reito nem szégyellitek magatokat!?-kérdezte dühösen, mire a többiek is oda néztek

Miután Kagome felfedte a fiúkat tovább sétált, s lassan ráakadt Sesshoumarura és Kougára akik még mindig egymással szemben álltak és morogtak a másikra. Kagoménak fogalma sem volt arról mióta állhatnak ott egymással szemben, de sejtette hogy azóta mióta Inuyasháék a hő forrás melletti bokrokban voltak. A miko sóhajtva nézte őket egy darabig, majd készült elmenni, de egy hűvös hang megállította.

-Mégis hova mész?-kérdezte hidegen Sesshoumaru
-Sétálni egyet.-válaszolta hasonló hangnemben a lány
-Kagome, kedvesem veled tarthatok?-kérdezte Kouga
-Ne haragudj Kouga, de nem. S jobb lenne ha visszamennél a falkádhoz, mert nem leszek az asszonyod.-mondta Kagome, megelőzve a farkas szellem kérdését

Kouga leesett állal nézett a lányra, de egyenlőre függőben hagyta a dolgot és miután elköszönt ismét eltűnt a forgó szélben. Amint a farkas szellem eltűnt a látóhatáron Kagome kérdőn fordult a youkai felé, aki lassan és komótosan elindult.

-Most hova mész?-kérdezte a miko
-Körül nézek.-jött a semmit mondó válasz a youkaitól

Sesshoumaru lassan folytatta az útját, de hamarosan megállította egy puha kis kéz, ami a csuklóját fogta meg. A youkai érdeklődve fordult vissza, de arcáról semmit nem lehetett leolvasni. A miko még nézte egy darabig a youkait, aki lassan kezdte elveszteni türelmét mikor észre vette az egyre jobban közeledő finom vonású arcot. Sesshoumaru érdeklődve várta mire készül a lány, s következő pillanatban már arra eszmélt hogy a lány egy apró csókot lehelt a szájára; majd visszahúzódott és kissé elpirult merészsége miatt. Még egy darabig nézték egymást, majd a youkai egy könnyed mozdulattal magához vonta a piruló mikot és most ő csókolta meg. Eközben a hő forrásnál Inuyasha, Ishigami és Reito lehajtott fejjel várták a lányok reakcióját. Ishigamit és Reitót Mina a fülüknél húzva vezette vissza Kaede anyóhoz Sango segítségével és ott alapos rendre utasításban volt részük. Míg Inuyasha megpróbálta magát kimagyarázni Kikyounál, de a miko nem hallgatta meg a kifogásokat és mérgében egy közeli fához szegezte a hanyout a ruháinál fogva; mire Inuyasha könyörögni kezdett neki.

-Kikyou, kérlek szedj le innen.-kérte Inuyasha
-Megérdemled, hogy ott maradj.-mondta dühösen Kikyou

A miko elkezdett a hanyouhoz közeledni, s közben a rajta lévő kimonó felső szabadon hagyta formás lábait és épp hogy takarta a lényeget. Miközben Inuyashához közeledett a fiú idegességében nyelt egy nagyot és egyre kíváncsibban várta mit fog vele csinálni egykori kedvese. Mikor Kikyou odaért a fiúhoz lassan közelebb hajolt "foglya" arcához és először óvatosan majd egyre szenvedélyesebben megcsókolta a fiút, míg keze felfedező útra indult a fiú testén. Inuyasha szemei elkerekedtek csodálkozásában, de gyorsan magára talált és viszonozta a lány csókját, bár a csók közben szívesen át is ölelte volna, ha nincs a fához szögezve.

Folytatás következik....

Tovább >>>