Austrocactus patagonicus


Vissza az előző oldalra
Fierer Kelemen László (1933 - 2010) emlékére.
Az első példányt 2003-ban vettem, akkor csak egy ember létezett itthon, akinél ezt be lehetett szerezni. Későbbi években még kettővel bővült a gyűjtemény, és egy jól együtt virágzó, porozható, magtermő állományom lett. Nagyon hamar szabadba kerültek kaviccsal fedett kiemelt ágyásba, és felszívódó gombaölőszerek alkalmazása mellett nem jelentett gondot a tartásuk. Viszonylag ritkák a hazai gyűjteményekben, mert csíraképes magokat szinte lehetetlen beszerezni. A szabadban tartott növényeknél már a magot megszerezni se könnyű. A magtok fölül még zöld de alul már kirepedt, legtöbbször régen széthordták a hangyák, mire észrevettem. Legjobb csírázási arányt akkor értem el, ha a frissen szedett magokat azonnal elvetettem. Tavaszra a csíraképes magok aránya kisebb lett, nem csoda hát, ha a kereskedőktől döglött magokat veszünk.