Ezt a parányi csodát 2010-ben vettem két példányban Kiss Lászlótól. Kezdetben fűtetlen fóliába kerültek, majd egy évvel később szabadba. Az egyik növény az első szabadban töltött tél után elpusztult, a második viszont éveken át életben maradt. Végül megváltam tőle, mert inkább hidegházi cserepes növénynek alkalmas. Élőhelye Navajo megye Arizonában, Woodruff mellett gyűjtötte Ralph Peters (egyszerűbb, ha Holbrook-ot keressük a térképen, az legalább fel van tüntetve). Ez a termesztésben is alig 3cm-es kis növény az év nagy részében a talajba húzódik, a nyári esők után virágzik, azután újra behúzódik. Emiatt felesleges erőltetni a szabadföldi tartását, a szokásos fűtetlen fóliás, szárazon teleltetés jobban megfelel életciklusának. Sarjadzásra nem hajlamos, így marad a magvetés, kérdéses azonban a kereskedelemben kapható magok genetikai tisztasága.