Engelmann írta le 1845-ben Mammillaria similis néven, később más rendszerezők Coryphantha, Neobesseya, Escobaria nemzetségekbe sorolták át. Általános vélekedés szerint sarjadzóbb, tövisesebb a missouriensisnél, ráadásul lehet egy középtövise is, virága is sárgább.

Britton és Rose (The Cactaceae IV. p. 52.) a típusélőhelyként Industry települést jelölte meg  (Austin és Houston között, TX), leírásban átvették a középtövist meg a sárgás virágot, ugyanakkor a közölt fotón (p. 34.) a növény se nem középtövises, se nem világos szirmú.

Berger (Kakteen, 1929 p. 279.) sem írt semmi újat, legfeljebb hogy esetlegessé tette a középtövist.

Weniger (Cacti of Texas, 1984 p. 176.) megemlítette a középtövist, de virágszínként az egész missouriensis színpalettát felsorolta. A Cacti of the Southwest (p. 119.) könyvében már a virágszínnel és középtövissel kapcsolatosan felvetette annak a lehetőségét, hogy kezdő terepkutatók talán a missouriensisnek határozták meg a Coryphantha sulcata példányait.

D. R. Hunt 1978-ban a missouriensis fajt az Escobaria nemzetségbe sorolta, a similis pedig szinonim névvé lett.

Élőhelyi fotók sokaságát néztem át középtövis után kutatva, én nem találtam. Két virágszín árnyalat is van a gyűjteményemben, egyik sem tökéletesen sárga, középtövis pedig nincs. A sarjadzási hajlam, kissé megnyúlt termés megfigyelhető.

Élőhely alapján sem lehetne ezt a változatot elkülöníteni, mert később Texason kívül Oklahoma és Kansas termőhelyein is gyűjtötték. A nem elég sárga similiseket gyakran átsorolták a caespitosus változatba, de ma már az is szinonim név.

Gyűjteményembe Balogh Lászlótól és Kiss Lászlótól kerültek példányok 2004-ben, ezek mára teljesen összekeveredtek. Sokat tűrő növények, tavasszal kikerekednek, korán virágoznak és sarjadzanak, a nyári szárazsággal besüppednek a talajba. Terméseik a következő évben érnek be, ezért gyakran látni egyszerre virágot és termést a növényeken. A termés akkor érett, ha csipesszel könnyen leválasztható. Érdemes a magokat frissen vetni alapos mosás után.