Ezzel a kaktusznévvel 2006-ban találkoztam először, amikor Szutorisz Gyulától megvásároltam a növényt. Sokáig nem érdeklődtem eredete iránt. Mohácsiné Szabó Krisztina doktori értekezését olvasva (Télálló kaktuszok Magyarországon, Budapesti Corvinus Egyetem, 2007) szinte felváltva találtam a camanchica és a tortispina neveken ezt a változatot. Feltűnt, hogy Szutorisz Gyula is rendszeresen tortispinaként említi filmjében (Télálló kaktuszok Magyarországon I. rész). Ekkora véletlenek nincsenek. A filmben látott növények és saját példányom teljes egyezést mutat, annyi tehát bizonyos, hogy a tortispina elnevezés téves, ez egy phaeacantha. De akkor honnan származik? Egyetlen flóramű sem említi ezt a nevet. Britton és Rose munkájában nagy nehezen találtam egy utalást: The Cactaceae (Washington, 1919) I. kötetében a 144. oldalon luteo-staminea név szerepel. Az 'r' betű hiánya nagyon nem mindegy, mert a stamineus fonalas, rostos, szálkás jelentéssel bír, míg a stramineus szalmaszínűt jelent. Vélhetően a luteo-straminea, azaz szalmasárga lesz a nyerő. Britton és Rose művéből annyi kiderül, hogy a névről ők is egyetlen helyről értesültek, a Charles Darrah gyűjtemény katalógusából (Manchester, 1908). Sajnos a gyűjtemény kézen-közön elkallódott, és a katalógusba sem sikerült betekintenem, vélhetően ennek sorsa is ismeretlen, különös tekintettel a hozzá tartozó hatalmas fotógyűjteményre. Ezek szerint hiteles példány sincs a növényről.

Mivel csak gyűjteményből említik, nyilvánvalóan kertészeti növény.

Habitusát nézve phaeacantha × stenochila hibridnek gondolom. Hogy milyen módon került a Szutorisz gyűjteménybe arról nincs információ, a 469. számon jegyzett növényhez nincs a származásra utaló adat. Neve a töviseire utalhat, fiatalon szalmasárgák, de gyorsan kifakulnak.