Farkas János (1925-2017) emlékére.

Méretében csak az engelmanni-k múlják felül. Inkább szoliternek javasolnám, a képen mutatott kaktuszbozót egy idő után rajtam is kifogott, szétültetve kezelhetőbb. Mit is érdemes tudni róla? Nevét megtalálójáról kapta, típusnövény: Bernard Mackensen, Texas, Kerrville 1909. Elterjedése északra Oklahomáig tart. Első leírása Rose nevéhez fűződik 1911-ben, sokkal később újra leírták más néven: Opuntia edwardsii V. E. Grant et K. A. Grant 1979, ettől függetlenül sok rendszerező szeretné másik fajba bezsúfolni. Véleményem szerint ez a habitusában O. phaeaecantha v. major, szártagjaiban cymochila, tövisezettségében phaeacantha növény megérdemli, hogy önálló fajnak tekintsük. Nem gyakori a gyűjteményekben. A DJF 1298 gyűjtőszámú példányai 2009-ben import magból származnak, de mindenben hasonló gyűjtőszám nélküli példányaim már 2004-ben voltak Farkas János izsáki gyűjteményéből. Nagy termetű, szúrós növény, csak elgyomosodva válik érzékennyé a gombabetegségekre. Kisebb virágoskertben önállóan is látványos.