Itt egy növény, ami a profikon is kifogott. Az első példányát Tatán láttam meg a Geológiai múzeum szikláin, és a csavart töviseibe azonnal beleszerettem. Varga Zoltán 2010-ben megajándékozott néhány hajtással, melyeket azóta is őrzök. Egy baj volt csak, mi ez a növény? Sok tekintetben phaeacantha, csomókban álló kuszált tövisei alapján spinosibacca. Legjobb a profikhoz fordulni, minőségi habitusképeket és viráganatómiai szkenneléseket küldtem szét az USA-ban élő szakembereknek. Úgy tűnik, ott nem menő a celebkedés, mindenkitől kaptam választ, hogy ez egy spinosibacca. Csakhogy: a spinosibacca nálunk nem télálló, tövisei vörösebbek, és többen vannak. Felvetettem ezt a problémát a neves szakértőknek, aki nyugtázták azzal, hogy biztosan hibrid. Mivel sok vonásában phaeacantha, úgy döntöttem nem vacakolok tovább a névadással. Több gyűjteményben curvispina néven láttam, de ez hibás, weblapomon van arról a chlorantha hibridről is kép, a kettőnek ránézésre sincs köze egymáshoz, ráadásul az sem télálló.