A növény tökéletesen beilleszthető a színes kertészeti phaeacanthák sorába, számomra mégis különleges. 2001-ben a tatabányai Bányásznapon a vásárban felfigyeltem egy árusra, aki műanyag rekeszekből élükre állított kaktuszhajtásokat kínált. Korábban nem találkoztam még gyökér nélkül kínált kaktuszokkal. Bizalmatlan voltam, de kíváncsi is. Végül két darabot vásároltam ekkor szeptember első vasárnapján. Annyi instrukciót kaptam, hogy csak le kell dugni a kertben napos helyre, azután ha idén már nem, jövőre biztosan gyökeret növeszt. Hittem is, nem is, szerencsére megjegyeztem, kitől vettem. Balogh László volt. Természetesen mindkettő megmaradt. A 250 gyalogtőkés szőlő sorsa ekkor pecsételődött meg, apránként baltás művelésre fogtam őket, hogy legyen hely további kaktuszoknak.