Ennek a változatnak a legkorábbi említése a berlini Späth faiskola jegyzékében történik Opuntia rhodantha var. pisciformis L. Späth 1900 néven. Britton és Rose (The Cactaceae I. p. 278.) a Haage és Schmidt növénykatalógusából veszik át a nevet. Némi keresgélés után magam is megtaláltam egy korábbi katalógusban (Haage & Schmidt, Verzeichnis von Blumenzwiebeln und Knollengewächsen, Samen und Pflanzen für Herbst, Erfurt 1913) a 37. oldalon.

Del Weniger (Cacti of the Southwest, p. 220) annak a lehetőségét veti fel, hogy az Opuntia rhodanta L. Späth által jegyzett változatai valójában a faj élőhelyén is fellelhető természetes alak-, tövis- és virágszín eltéréseken alapuló kertészeti szelekció eredménye. És valóban, nincs egyetlen szakszerű leírás sem, ami a halalakú (=pisciformis) rhodathákat pontosan elkülöníthetővé tenné. Ami általános, hogy a német kaktuszkertészetekben (Haage, Uhlig, stb.) ezen a néven forgalmazott rhodanthák némileg kisebb hajtásokkal és világosabb virágszínekkel rendelkeznek. Erre a különbségre hívta fel a figyelmet Curt Backeberg is (Das Kakteen Lexikon, 1979, p. 337).

Saját példányaim több forrásból is származtak. Szutorisz Gyula katalógusában több helyen is szerepel, 15., 16., 148. (rózsaszín), 366., ezekből kiemelném a valóban rózsaszín virágút, ezeket 2006-ban vettem meg. A Fritz Attilától(2004) kapott növény is ebben az időben kezdett virágozni. Mivel a virágszín árnyalaton kívül érdemi különbség nem volt, egybe ültettem őket. Később a gyűjtemény gyarapodásával a tőszámot csökkenteni kellett, néhány tő pedig az enyhe téli időjárás áldozata lett. Jelenleg már csak egy tő van belőle a gyűjteményben. Szerencsére mindkét színváltozatról készítettem fotót.

Termesztését tekintve kiválóan télálló, számítani lehet ugyanakkor enyhe téli időjárásban a szürkepenész okozta veszteségekre. Száraz terméseiből rengeteg magot szór, ezekből változatos hibridek fejlődnek. Üvegházban nevelt példányai alig tövisesek, ugyanezek a növények kiültetés után sok tövist növesztenek.