Nem kellően dokumentált növény. Első leírása Engelmanntól túlságosan általános, amit Britton és Rose 4 kötetes munkájában szó szerint átvesz az I. kötet 126. oldalán, mellé egy macrorhiza rajzának óvodás változatát teszik a 132. oldalon. Kerestem Hunt lexikonában sikertelenül, de E. F. Anderson is kerülte a témát csodálatos könyvében ( The Cactus Family, 2001), végül kerestem már nagyobb sikerrel Del Weniger könyvében is (Cacti of the Southwest), ahol az 56. oldalon egy némileg hasonló, ám de megviselt növény hajtásait látjuk. Ha a hazai forrásokat nézzük, legalább egységes a kép. 2007-ben vettem egy tövet a Kaktusz-sziget Webáruházból, később két tövet Szutorisz Gyulától, aki a 207. és 350. számon tartotta listáján, az Arizonica Arborétumból mentett növények nagyobb részéből is ez a növény fejlődött, miután rendbe hoztam őket 2009-ben, végül Vajda Páltól 2012-ben jött név nélküli hajtás is ezzé fejlődött. Ránézésre nem tartom kizártnak, hogy a macrorhiza kertekben hibridizálódott példányairól van szó. A hajtások alakja, a tövisek elhelyezkedése, állása, a sárga virágok közepén megjelenő narancsos szín nekem ezt sugallja. Üde talajban hajtásai élénkzöldek, szárazságban kisárgulnak. Fiatal tövisei inkább fehéres színűek, később szalmasárga vagy barnás színűek. Szélesen terülő bokrai gondos gyomlálás mellett gombára nem érzékenyek. Megfelelő tápanyagtartalom mellett sokat virágzik.