A növény nevével 20 éve találkoztam először, akkor a legtöbb német kaktuszkertészetnél kapható volt. Mára szinte teljesen eltűnt, csak az Uhlig Kakteen oldalán bukkantam rá. Abban az időben még gyűjtőszáma is volt, HK 1957, élőhelyként Valencia megye, Új-Mexikó volt megjelölve. Ez az élőhely 6b-7b klímazónáival ideális a hazai teleltetés szempontjából. Érdekes, hogy a HK 1957 gyűjtőszámot azóta törölték az adatbázisokból, talán azért, mert egy ritkás erdőben fellelt kaktusz még nem indokolja, hogy külön változat legyen (sylvatica = erdei). Emlékszem még a korábban fellelhető fotókra, hogy megnyúlt szártagú, hosszú tövisű kaktuszt mutattak.

2013-ban Janakidisz Demetertől kaptam hajtást ezen a néven azzal az információval, hogy Balogh László kertjéből, Tiszasasról van. Végre a gyűjteménybe került ez az erősen megnyúlt hajtású, hosszú fehér tövisű phaeacantha.

Kertészeti szempontból nem túl érzékeny növény, fagytűrése kiváló. Kérdéses, hogyan fogja tolerálni a több hónapos esős téli időjárásunkat.