Kisebb testű növény, nálam a legidősebb példányok sem érik el a 12 cm-es átmérőt. A faj "minor" (var. bensonii) változata a legkevésbé leírható, szakirodalom szerint kisebb az alapfajnál, csakhogy annak mérete is rendkívül változó. Azon se érdemes aggódni, ha a virágszín és tövisszín eltér, mivel a kereskedelmi mértékű szaporítás csak más simpsoniikkal való beporzással lehetséges. Az utódokat pedig az anyanövény gyűjtőszámán adják tovább ami nem jogos, miközben gyakran már az anyanövény maga sem hasonlít az élőhelyi növényre. Magam számára azt a szabályt hoztam, hogy a vásárolt növények gyűjtőszámát jegyzem, de utódaikét csak akkor, ha sarjleválasztással lettek, a magoncokhoz nem írok gyűjtőszámot. A nálam lévő példányt fehéres virágszíne miatt értékelem, gyűjtőszáma alapján élőhelye Új-Mexikó, Taos megye. Itt a 4b-től 6b-ig terjedő zónák bármelyikében nálunk télálló kaktuszok élnek. Mint az összes Pediocactus simpsonii, időjárástól függően március végétől május végéig virágoznak, terméseik nyár elején beérnek, felrepednek, és gyakran széthordják a hangyák. A kaviccsal fedett kiemelt ágyásban már meg se próbálom a magokat összeszedni, a szanaszét kelő magokra gyomláláskor vigyázok, 5mm-es állapotban rendezett sorokba ültetem őket, így kevesebb a gyomlálási baleset. Ha elérik ezt a méretet, már biztosan felnőnek. Nyári szárazságban heti egy öntözés segíti a magoncok növekedését, és nem árt az idősebb példányoknak sem. A kifejlett növények két szakaszban fejlődnek intenzíven, hóolvadás után a nyári szárazságig, ősszel pedig az esős időszakban. Az őszi fejlődés nincs hatással a télállóságra. Különösebb növényvédelemre nincs szükség, a többi kaktusszal együtt gombaölőszereket kapnak, és pótolom a mikro- mezo- és makro tápelemeket. A növényt mag formájában 2010-ben vásároltam Gabriel Vereštől, és már a második évben kiültettem. Sajnos elég gyengén csírázott. Később rájöttem, a frissen szedett magok azonnali vetése hozza a legjobb eredményt. Újabban ezt a természetre bízom.