Echinocactus Link et Otto 1827

(pp. Echinofossulocactus Lawrence 1841, Homalocephala Britton et Rose 1922, Emorycactus Doweld 1996,  Meyerocactus Doweld 1996)

Összegzés: a nemzetségből technikai okokból is a kisebbek könnyebben megtarthatók. Legfagytűrőbbnek az E. texensist mondják, nálam fóliában többféle gyűjtőszámos példánya is kifagyott(SB 261, SB 980, LZ 511), a belső fólia alatt azonban gond nélkül teleltek. A hasonlóan kicsi E. horizonthalonius szintén áttelelt. A polycephalusok foltosodtak de még túlélték, kérdés mi lesz, ha nagyobbra nőnek.

2009. 03. 28.: Kaktuszházak ellenőrzése: Az E. texensis egy évek óta vegetáló példánya kipusztult, a többi él.
A horizonthalonius és polycephalus fajok kipusztultak. Idén ez a legnagyobb veszteségem.

2010. 06. 27.: Jelenleg csak az E. texensis található a gyűjteményben SB 980 és MG 177.13 számmal, és több gyűjtőszám nélküli példány. Szépen átteleltek dupla fólia alatt. Eddig még nem virágoztak.

2011. 07. 27.: Minden E. texensis példány áttelelt, az egyik lassan teljesen kitölti a 13-as cserepet.

Tesztelt növények forrása:
Kiállítások és vásárok Bp.(2003): E. horizonthalonius, E. polycephalus, E. texensis SB 261, SB 980, Lz 511
Gonda István (2006): E. texensis
Kiss László (2004, 2006): E. texensis SB 890, MG 177.13

Edward F. Anderson: The Cactus Family p.:227-229.
Hunt, David et al. : The New Cactus Lexicon I. p.:79-80. 

2011-ben a gyűjtemény fagytűrő részét felszámoltam.
További bejegyzést ezen az oldalon nem írok.
A nemzetség tesztelését befejeztem.