Ezt a nem túl látványos növényt F.A.C. Weber írta le Opuntia verschaffeltii néven 1898-ban, és Ambroise C. A. Verschaffelt (1825-1886) belga kertész tiszteletére nevezte el.

Később több másik nemzetségbe is besorolták, Backeberg 1936-ban a Cylindropuntia majd az Austrocylindropuntia, R. Kiesling 1998-ban a Maihueniopsis nemzetségbe tette. Végül D.R. Hunt & Ritz 2011-ben sorolták be a Tephrocactus nemzetségbe. Ugyanebben az időben Alessandro Guiggi, tanára és barátja Enrico Banfi tiszteletére megalkotta a Banfiopuntia nemzetséget, aminek egyetlen faja a verschaffeltii lett volna, de végül ez nem lett népszerű ötlet.

Élőhelye Bolívia (La Paz) és Argentína (Salta) száraz, magashegyi régióiban van, ahol a szárazság és az alacsony átlaghőmérséklet jellemző 1500-3500m magasságban.

Rendkívüli látványosan  reagál az eltérő tartási körülményekre. Tavasszal viszonylag későn indul fejlődésnek, a kevésbé napos téli időszak után hajlamos vörösödni, de ezt hamar kiheveri. Ha tavasszal rendszeresen kap vizet és tápanyagokat akár 30cm hosszú hajtásokat is nevel, melyen a hengeres levelek hosszúak és akár hónapokig megmaradnak. Nyáron a gyorsan kiszáradó talajból kevesebb tápanyaghoz jut, fejlődő hajtásai rövidebbek lesznek, rajtuk a levelek kicsik és gyorsan leszáradók. Ősszel a csökkenő napfény és hőmérséklet hatására rövid, alig centis gömb alakú hajtásokat növeszt, melyek könnyen letörnek, szétgurulnak, tavasszal ezekből új növények lesznek, kedvező helyen szinte gyomosít.

Állandó hőmérsékletű, télen fűtött fóliában a tartási körülményektől függően egészen más habitusú növények fejlődnek, nem véletlen, hogy régen élelmes kereskedők ezt több változatként árulták (digitalis, hypsophila, longispina, stb.). Ezek azonos körülmények között egyformává fejlődnek.

Ami a tartásukhoz fontos, az a könnyen kiszáradó, tápanyagokban gazdag talaj. Mivel magashegyi növények, virágzásukhoz közvetlen, erős napsütés szükséges. Nálam júliustól augusztus végéig virágoznak. Az első példányokat Vitkovics Ádámtól kaptam 2008-ban, később egy némileg pirosabb virágú klónt is beszereztem német kertészetből, de beporozni virágaikat eddig nem sikerült.

Egész évben fólia alatt nevelem, nyári szárazságban kiteszem őket a fóliasátor elé napozni. Szaporításuk a cserepek közé szétgurult hajtásaik begyűjtéséből és pár cserép föld tetejére dobálásukból áll. Októbertől márciusig szárazon tartom fűtetlen fóliasátorban.