Technikus családi kör

 

 

Este van, este van, erők nyugalomban,

Ferdén van sraffozva az eperfa lombja.

Zúg az éji bogár, sebessége v0,

F erő hat rá, azután elnémul.

 

Nyomatéka lészen valamennyi rögnek,

m tömegű békák szanaszét görögnek.

Udvaron egy tehén szaggatottan látszik,

Dugattyú s szivattyú meleg tejben ázik.

 

Jön egy futómacska, s hármasba kapcsol,

De oly hirtelen fékez, hogy majdnem

elpatkol.

Ajtóban hasal egy kiszolgált kutya,

Lábát a harmadik képsíkon átnyújtja.

 

Benn a technikusné megszűri a tejet,

Deformált fiának enged inni egyet.

Körül az apróság Heron-labda mellett,

Csúszó- és gördülőcsapágyakat kerget.

 

Dudálás hallatszik, megjött már a

gazda,

Ne kapjon defektet a hátsó gumija.

A gazdán overallruha fekszik,

Statikus terhelés nyomja szegény

lelkit.

 

Homlokát megtörli porlepte ingével,

Egész nap szántott német görgős ekével.

Kétütemű pipáját zsebéből kihúzza,

Egy ütemben rágyújt, a másikban

megszívja.

 

Térül-fordul a jó háziasszony,

Illő, hogy urának nyersanyagot hozzon.

Gépszalagon hozzák az egyszerű ételt,

Jól kiszámították a kerékáttételt.

 

De vajon ki csenget, nézz ki, fiam,

Sára,

A csengő zsinórját rezgőmozgás rázza.

Egy vándor van odakinn, ki is dobná

Sára,

De a vendég bejön, s jó estét kívánna.

 

A vándor az asztalhoz gördül,

S a rá ható erők hatására leül.

De amikor a vacsorának vége,

Kívánják a vándort a Nagy

Végtelenségbe.

 

Menne is az szegény, de nem hat rá az

erő,

Működik a gazda, mint kétkarú emelő.

Kiveszi a vándort tulajdon székéből,

S g gyorsulást ad a szoba közepétől.

 

A vándor először forgómozgást végez,

Azután megjátszik egy TU-144-est.

Este van, este van, az erők nyugalomban,
 Nyugszik a logarléc szattyánbõr tokban.
Nem folyik folyadék a Bermann-csőben,
Nem forog csapágy Vazelin kenőcsben.

Lefeküdt a gazda, nyomja már az ágyat,
Erre a hatásra ellenhatás támad.
 így lett vége a napnak, pihenjenek hát,
Kívánjunk mi is jó éjszakát.