Az alábbi történet a Koppenhágai Egyetemen esett meg, egy fizikavizsgán.

A kérdés így hangzott: „Írja le, hogyan mérhető meg egy felhőkarcoló magassága egy barométer segítségével!

 

Az egyik hallgató válasza:

 

„Fogsz egy hosszú zsinórt, rákötöd a barométer tetejére, majd a barométert lelógatod a földig. A zsinór hosszúságának és a barométer magasságának összege megegyezik a felhőkarcoló magasságával.”

 

Ez az eredeti magyarázat azonban a vizsgáztatót meglehetősen feldühítette, így a vizsga nem sikerült.

A diák azonban nem hagyta magát, mivel szerinte a válasza abszolút helyes volt.

 

Az egyetem vezetősége így kijelölt egy független bírát, aki megállapította, hogy bár a válasz helyes volt, ám semmiféle fizikai ismeretet nem tükrözött.

 

A probléma megoldására behívatta magához a hallgatót, és hat percet adott neki arra, hogy szóban bebizonyítsa, a fizikai alapismeretek birtokában van.

A diák öt percig szótlanul ült, a homlokát ráncolva gondolkodott.

A vizsgabiztos figyelmeztette, hogy vészesen fogy az idő.

A diák ekkor megszólalt, és megjegyezte, hogy annyiféle magyarázatot tud, hogy nem tudja kiválasztani, melyiket is adja elő.

 

A biztos nógatására aztán belekezdett:

 

„Nos, az első ötletem az, hogy megfogjuk a barométert, felmegyünk a felhőkarcoló tetejére, és ledobjuk onnan.

Mérjük a földet érésig eltelt időt, majd a kérdéses magasságot kiszámítjuk a 'H= 0.5xt négyzet' képlettel.

Viszont ez a módszer nem túl szerencsés a barométer szempontjából.

Vagy pedig abban az esetben, ha süt a nap, megmérhetjük a barométer magasságát, és az árnyékát.

Ezután megmérjük a felhőkarcoló árnyékának hosszát, és aránypárok segítségével kiszámíthatjuk a magasságát is.

 

De ha nagyon tudományosak akarunk lenni, akkor egy rövid zsinórt kötve a barométerre, ingaként használhatjuk azt.

A földön és a tetőn megmérve a gravitációs erőt, a „T=2 pi x négyzetgyök(1/g)' képlettel kiszámíthatjuk a kért magasság értékét.

 

Vagy, ha esetleg a felhőkarcoló rendelkezik tűzlétrával, akkor megmérhetjük , a barométer hosszánál hányszor magasabb, majd a barométert megmérve egyszerű szorzással megkapjuk a kívánt eredményt.

 

De ha Ön az unalmas, bevett módszerre kíváncsi, akkor a barométert a légnyomás mérésére használva, a földön és a tetőn mérhető nyomás különbözetéből is megállapítható a felhőkarcoló magassága.

Egy millibár légnyomás különbség egy láb magasságnak felel meg.

 

Itt az egyetemen azonban mindig arra buzdítanak bennünket, hogy próbáljunk eredeti módszereket kidolgozni, ezért kétségtelenül a legjobb módszer a felhőkarcoló magasságának megállapítására az, ha a hónunk alá csapjuk a barométert, bekopogunk a portáshoz, és azt mondjuk neki:

„Ha megmondja, milyen magas ez az épület, önnek adom ezt a szép barométert.”

 

A történet csattanója, hogy ezt a renitens diákot Niels Bohr-nak hívták, és ő a mai napig az egyetlen fizikai Nobel-díjas dán fizikus. Az alábbi történet a Koppenhágai Egyetemen esett meg, egy fizikavizsgán.

A kérdés így hangzott: „Írja le, hogyan mérhető meg egy felhőkarcoló magassága egy barométer segítségével!

 

Az egyik hallgató válasza:

 

„Fogsz egy hosszú zsinórt, rákötöd a barométer tetejére, majd a barométert lelógatod a földig. A zsinór hosszúságának és a barométer magasságának összege megegyezik a felhőkarcoló magasságával.”

 

Ez az eredeti magyarázat azonban a vizsgáztatót meglehetősen feldühítette, így a vizsga nem sikerült.

A diák azonban nem hagyta magát, mivel szerinte a válasza abszolút helyes volt.

 

Az egyetem vezetősége így kijelölt egy független bírát, aki megállapította, hogy bár a válasz helyes volt, ám semmiféle fizikai ismeretet nem tükrözött.

 

A probléma megoldására behívatta magához a hallgatót, és hat percet adott neki arra, hogy szóban bebizonyítsa, a fizikai alapismeretek birtokában van.

A diák öt percig szótlanul ült, a homlokát ráncolva gondolkodott.

A vizsgabiztos figyelmeztette, hogy vészesen fogy az idő.

A diák ekkor megszólalt, és megjegyezte, hogy annyiféle magyarázatot tud, hogy nem tudja kiválasztani, melyiket is adja elő.

 

A biztos nógatására aztán belekezdett:

 

„Nos, az első ötletem az, hogy megfogjuk a barométert, felmegyünk a felhőkarcoló tetejére, és ledobjuk onnan.

Mérjük a földet érésig eltelt időt, majd a kérdéses magasságot kiszámítjuk a 'H= 0.5xt négyzet' képlettel.

Viszont ez a módszer nem túl szerencsés a barométer szempontjából.

Vagy pedig abban az esetben, ha süt a nap, megmérhetjük a barométer magasságát, és az árnyékát.

Ezután megmérjük a felhokarcoló árnyékának hosszát, és aránypárok segítségével kiszámíthatjuk a magasságát is.

 

De ha nagyon tudományosak akarunk lenni, akkor egy rövid zsinórt kötve a barométerre, ingaként használhatjuk azt.

A földön és a tetőn megmérve a gravitációs erőt, a „T=2 pi x négyzetgyök(1/g)' képlettel kiszámíthatjuk a kért magasság értékét.

 

Vagy, ha esetleg a felhőkarcoló rendelkezik tűzlétrával, akkor megmérhetjük , a barométer hosszánál hányszor magasabb, majd a barométert megmérve egyszerű szorzással megkapjuk a kívánt eredményt.

 

De ha Ön az unalmas, bevett módszerre kíváncsi, akkor a barométert a légnyomás mérésére használva, a földön és a tetőn mérhető nyomás különbözetéből is megállapítható a felhőkarcoló magassága.

Egy millibár légnyomás különbség egy láb magasságnak felel meg.

 

Itt az egyetemen azonban mindig arra buzdítanak bennünket, hogy próbáljunk eredeti módszereket kidolgozni, ezért kétségtelenül a legjobb módszer a felhőkarcoló magasságának megállapítására az, ha a hónunk alá csapjuk a barométert, bekopogunk a portáshoz, és azt mondjuk neki:

„Ha megmondja, milyen magas ez az épület, önnek adom ezt a szép barométert.”

 

A történet csattanója, hogy ezt a renitens diákot Niels Bohr-nak hívták, és ő a mai napig az egyetlen fizikai Nobel-díjas dán fizikus.