A Fotós

 

 

 

A Smith család évek óta hiába várja a gyermekáldást, így nagy nehezen arra az elhatározásra jutnak, hogy fogadnak egy bérapát. A nagy nap reggelén Mrs. Smith idegesen várja a jelentkezőt.

Eközben egy házaló fotós csenget be az ajtón, hátha sikerül egy kis munkát találnia. Mrs Smith ajtót nyit.

 

- Jó reggelt asszonyom, azért jöttem...

- Ooo, tudom miért jött. Már nagyon vártam - mondja Mrs Smith.

- Tényleg? - lepődik meg a fotós. - Nagyon jó. Tudja, a gyerekek a specialitásom.

- Ebben bíztunk a férjemmel. Jöjjön be és foglaljon helyet!

Hamarosan Mrs Smith a tárgyra tér:

- Nos, akkor hol kezdjük?

- Bízzon csak mindent rám! Azt hiszem, kettőt csinálnék a fürdőkádban, egyet a kanapén és talán néhányat az ágyon. Esetleg a nappali is mókás lehet...

- Fürdőkád, nappali? Nem csoda, ha a férjemnek nem sikerült eddig.

- Nos, asszonyom, senki nem tud minden alkalommal tökéletes dolgokat produkálni. De ha kipróbáljuk több pozícióban, különböző irányokból, biztos vagyok benne, hogy elégedett lesz az eredménnyel.

- Úristen, az nagyon sok... - sóhajtja Mrs Smith.

- Asszonyom, az én szakmámban az embernek muszáj időt szánnia a munkájára. Meg tudnám csinálni öt perc alatt is, de biztos vagyok benne, hogy elégedetlen lenne vele.

- Hát, nem is tudom... - motyogja Mrs Smith.

A fotós előveszi a tárcáját és kihúz belõle egy sorozatot a legjobban sikerült gyerekfényképeiből. Megmutatja az elsőt:

- Nézze csak, ezt például London belvárosában, egy busz tetején csináltam!

-

Úristen! - kiált fel Mrs Smith előhúzva zsebkendőjét.

- És ezek az ikrek is elég jól sikerültek, pedig az anyjuk nagyon megnehezítette a dolgomat.

- Megnehezítette?

- Igen. Végül ki kellett mennünk a Hyde parkba, egyébként nem is sikerült volna. Képzelheti, milyen nehéz volt ott a sok ember között. Annyian jöttek oda, hogy négy-öt sorban is lökdösték egymást.

- Négy-öt sorban? - kérdezi Mrs Smith tágra nyílt szemmel.

- Igen - mondja a fotós. - Az anyjuk nagyon hisztis volt. több, mint három óra hosszat sikítozott folyamatosan. Gondolhatja, milyen nehéz volt koncentrálnom. Aztán besötétedett, úgyhogy a végét már sietve kellett ellőnöm. Amikor meg a mókusok elkezdték rágcsálni a felszerelésemet, csomagoltam és hazamentem.

- Azt mondja, tényleg megrágcsálták a, hmm... felszerelését?

- hajol előre Mrs Smith.

- Igen, így volt. Nos, asszonyom, ha készen áll, akkor behoznám az állványomat.

- Állványát?

- Persze. Szükségem van rá, a felszerelés olyan nagy, hogy nem tudom sokáig tartani. Asszonyom? Asszonyom?.... A fenébe, hát nem elájult?