A Vízhordó

 

 

Kínában egy vízhordozónak volt 2 nagy cserépedénye.
 Annak a botnak egy-egy végén lógtak, amit a nyakában hordott.
 Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt és mindig egy teljes adag vizet szállított.
 A pataktól a házig tartó hosszú séta végén a megrepedt edény márcsak félig volt vízzel.
 Két teljes évig ez így ment, minden nap, a vízhordozó már csak másféledény vizet szállított vissza a házba.
 Természetesen a tökéletes edény büszke volt a teljesítményére, hisztökéletesen csinálta.
 De a szegény törött cserép szégyellte a tökéletlenségét, és
 nyomorultnak érezte magát, hogy csak feleannyit tudott teljesíteni.
 A két év keserűség után, egyik nap megszólította a vízhordozót pataknál.
 - Szégyellem magam, mert a víz szivárog egész úton hazafelé.
 A vízhordozó így válaszolt a cserépnek:
 - Észrevetted, hogy virágok az ösvényen csak a te oldaladon teremnek, s nem a másik cserép oldalán?
 Ez azért van így, mert én mindig tudtam a hibádról, és virágmagot szórtam az ösvénynek erre az oldalára.
 Minden nap te locsoltad őket, amíg visszasétáltunk. Két éve leszedem
 ezeket a gyönyörű virágokat, hogy az asztalt díszítsem velük. Ha nem
 lennél olyan, amilyen vagy, akkor ez a gyönyörűség nem ragyogná be a házamat.

Tanulság:

 Mindannyiunknak megvan a saját különleges hibája. Mi mindannyian törött cserépedények vagyunk.
 De ezek a törések és hibák, amik mindannyiunkban megvannak teszik

 az életünket olyan nagyon érdekessé és értékessé.

 Csak el kell fogadnunk mindenkit olyannak, amilyen, s a jót meglátni másokban.