Fegyvergyárból indult, s fegyvergyárban ér véget

Debrecen. Mivel a gyár már nem létezik, lassacskán a Simsonok is átlényegülnek a velünk élő legendák kategóriájába. Így talán nem haszontalan, ha áttekintjük a márka történetét.
  Úgy kezdődött, hogy Löb és Moses Simson az 1800-as évek második felében Suhlban fegyvergyárat alapított. Motorkerékpárt 1934-ben kezdett gyártani az üzem. Az első termék a BSW 100-as volt. Az elnevezés a Berlin-Suhler Waffen (Berlin-suhli Fegyvergyár) rövidítése. A náci korszakban az üzem a német fegyvergyártás egyik központja lett, s mint ilyen, a háború végét követően szovjet felügyelet alá került. Innen nőtt ki a keletnémet járműgyártás: a háború előtti német modelleket másolva.
  Ötvenes virágkor Az AWO-Simson 425-ös is például BMW-koppintás volt. Egép sportváltozata mely 110 kilométer/órás maximális sebességre volt képes lett aztán azon gyári versenygépek alapja, melyek az ötvenes évek első felében az alapmodell 15 lóerős teljesítményének dupláját is elérték. A gyár 1956-ban egy 250-es, de kéthengeres, 35 lóerős versenygéppel rukkolt elő, majd 1959-ben egy 40 lóerős, egyhengeres 350-essel. A szovjetek ezután leállíttatták a gyorsasági versenymotorok fejlesztését, s a Simson ezután már nem is foglalkozott kéthengeresekkel.
  A hatvanas években a korszakváltás a kis hengerűrtartalmú, 50 köbcentis kétüteműek irányába mutatott. Megszületett a KR 50-es. Ha esetleg van, aki így nem ismeri, az bizonyára hallott már a Fecskéről, azaz a Schwalbe-ról, melyből az idők folyamán összesen több mint egymilliót gyártottak. Ezen időszak terméke még a nagyon motorosbicikli formájú SR-2E, valamint a Fecskéhez hasonlóan igen népszerű S3 Star is.
  A hatvanas-hetvenes évek sportvonulatát a GS 50-es és a GS 75-ös endurók képviselik. A Schwalbe-hoz és a Starhoz hasonlóan mára szintén legendássá vált a hetvenes-nyolcvanas években kifejlesztett S 50-es és 51-es sorozat. E gépekből az 50-esek mellett 70, sőt 80 köbcentisek is készültek. Prototípusként megépítették a kéthengeres, ötsebességes S 100-ast is. A Simson scootere ekkor az SR 1-es modell volt. Oroszosan A Fal leomlása után a Simson súlyos válságot élt át, de talpon maradt.
  A fejlesztés első eredménye az AT 50-es lett, amely a BMW dakarosö R100 GS-ére hasonlított. S 53-asként újrafazonírozták a korábbi sikermodellt is, melyből folytatva a hagyományokat utcai enduró is készült. Star 50 néven az SR 1-est szabták át, s készült egy tárcsafékes gép is, a Sperber 50-es. A Veréb, vagyis a Spatz és az Albatros tricikli afféle hobbijárgányok voltak. A német mellett a francia piacra is eljutó négyütemű, léghűtéses Schikra 125-ös a Ducati Monsterére hasonlított.
  A piaci versenyt végül nem bíró gyár 2002-ben bezárt. Az egyhengeres motorokat gyártó sort Oroszországba adták el, s a Simson erőművei ma a Vjatszkije Poljanyiban található Molot konszern Strig nevű mopedjeiben teljesítenek szolgálatot. S hogy visszatérjünk a gyökerekhez: a Molot vadászfegyvereket és Kalasnyikov géppuskákat is gyárt...

És a végére még egy érdekesség: A Simson Schikra 125-ös naked bike erőforrása tajvani volt.

Hajdú-Bihari Napló