Lovagok
A
8-9. század fordulóján
Európa hadszíntereinek döntő fegyvernemévé a
páncélos nehézlovasság vált. Európa első lovagi hadseregét Martell Károly hozta
létre. A
lovagok kiválóan képzett egyéni harcosok voltak. Nem működtek együtt a többi
fegyvernemmel: a gyalogságot lenézték, az íjászokat egyenesen gyűlölték. Nem
rendelkeztek távolharci fegyverekkel. A lovagok kímélték egymást (megtörtént,
hogy egy francia gróf felakasztatta a saját íjászát, mert az lenyilazta az
ellenség egyik előkelő lovagját), inkább foglyokat igyekeztek ejteni, hogy
váltságdíjat követeljenek értük. Csakis szemből támadtak, betartva a lovagiasság
szabályait. A lovag néhány emberrel (fegyverhordozó, lovas íjász és szolgáival)
körülvéve, ún. lovagi kopjában harcolt – ez volt a legkisebb önálló harcászati
egység. A legnagyobb pedig a több tucat kopjából álló zászló volt. A lovagi
harcmodor végét nyugaton az íjászok és a pikások kombinációja hozta meg, keleten
pedig a török janicsárok, akik korszerű kovás puskákkal voltak felszerelve, és
rendezett sortüzeikkel képesek voltak megfékezni a nehézlovasságot.
A 15. századra a lovagi tornákból színes társadalmi esemény lett. Ahol a lovagok bebizonyíthatták bátorságukat a közönség az uralkodó és nem utolsó sorban a hölgyek előtt. A barátságos lándzsatörés célja az volt, hogy kiüssék az ellenfelet a nyeregből vagy eltörjék a lándzsáját. A 15. századtól bonyolult szabályokkal játszották ezeket a haditornákat. A vesztesnek át kellett adnia fegyvereit, hogy aztán váltságdíjért visszavásárolja őket. A győztes pedig pénzjutalomban részesült. Voltak azonban olyan tornák amelyeken kimondottan az ellenség megsebesítése vagy megölése volt a cél.
Miután
1071-ben a szeldzsuk törökök bevették
Jeruzsálemet, Európában mozgalom kezdődött a
Szentföld visszaszerzésére. A pápa felhívására
számos országból indultak el katonák a Szent föld felszabadítására. A keresztes
hadjáratok ugyan nem érték el céljukat de megismertették Európával az iszlám
kultúrát. A Szentföldön maradt keresztesek pedig keresztény államokat hoztak
létre. A Jeruzsálembe induló zarándokok védelmére katonai szerzetesrendek
alakultak. Legismertebbek a
Templomos rend, a Német Lovagrend (Teuton
Rend),
Ispotályos
rend.