|
A Hazám:
Nehéz
megfogalmazni pontosan, hogy mi is a haza. Sokak szerint egy olyan hely, ahol
az ember hazatérhet egy nehéz munkanap után, mások szerint egy közösség, melyre
mindig számíthat minden helyzetben.
Sok
ember egy ilyen kérdésre, hogy mit is jelent neki a haza, nem tudna egyből
tökéletes választ adni, mert olyan sok gondolat születik hirtelen fejében ezzel kapcsolatban, hogy
hebegne, habogna. Amikor nekem is feltették a kérdést, hogy mondjak egy szót,
ami hazámról eszembe jut, olyan sok minden jutott eszembe, hogy ez nehéznek
bizonyult. Az ember, ha komolyan elkezd merengeni, hogy neki mit is jelent a
haza, egy szóban ezt lehetetlen összefoglalni.
A
hazám külseje. Természeti adottságait tekintve az ember szebbet és jobbat el nem
tudna képzelni. Minden természeti kép megtalálható Európa szívében, hazánkban.
Hegyek, völgyek, melyek természeti szépsége az emberi szemet gyönyörködteti,
alföld mely hosszan elnyúl a horizonton a nyugalmat árasztva magából. Az
embernek büszkének kell lennie, hogy ilyen környezetben élhet. Sokszor
elgondolkozok, hogy miért lenne jó nekem külföldön dolgozni. Természetesen
mindig kiderül az igazság, a tény, hogy a pénz, a haladás, a kibontakozás ott
valósítható meg. De azok a tájak sosem tudnák nekem nyújtani azt a szabad érzést,
melyet csak e "medence" tud.
Történelmét
nézve mindig egy megvetett, egy a sors által vert, reménykedő ország áll
előttem. Ki csak a régmúlt árnyékában tud élni. Ki nem tanul saját maga kárán.
Folyton megismétli a történelmi ballépéseit. Egy fejetlen ember, ki nem tudja,
mit tesz jobb, ill. bal keze. Sajnos el kell ismernünk, hogy hazánk a széthúzás
országa, a kezdetek óta. A nemzet halála nem csak versekben fog létezni, hanem
ténnyé fog válni, ha nem teszünk semmit. Én nem tudom elviselni, hogy hazám mindenkinek
megbocsát, sőt még ő kér elnézést mindenért, amit cselekedett. Ilyen esemény
Trianon, melyben az országot a "vadaknak" dobták, és megtépték. A magyar haza
hogy tudott egy ilyen gyászos történelmi esemény felett tovasiklani, mintha mi sem
történt volna. Majdnem hogy el akarja felejteni, és meg is fogja tenni, mert a
"vadakat" akarja követni. A magyar haza, a hazám el akarja felejteni mindazt,
amire büszke lehetne. Vegyük figyelembe a magyar haza zászlaját. Régebben a
magyar címert angyalok tartották kegyeikben, és természettel fonták körül.
Későbbiekben ezek a lelkesítő nemzeti emlékek "lekoptak" zászlóinkról és csak
nemzeti címerünk maradt, melynek erőteljes kifejezései halványulnak (elvész
címerünk), míg végül a nemzet három alap szimbóluma maradt fenn.
De
hazámról nem szabad csak rosszat mondani. Sok ember nem büszke nemzetiségére,
hazájára. Pedig tudni kell, hogy a mi hazánk a legbecsületesebb a leghűségesebb
társ, melyet világ sose látott. Hazánkra mindig lehetett számítani. Nem árulta
el sose társait, a végsőkig mellettük állt, nem úgy, mint más nemzetek, "kik
mindig arra a zsokéra tettek, ki nyerésre állt". Hazánk erre a címre lehet
legbüszkébb, melyet megérdemelt. És e nemes jellemével tiszteletet vívott ki
más országok hazájánál. "A kincs neve, melyet halálukig őriznek az emberek: Tisztelet!"
Számomra
fényderült egy fontos tényre, míg idáig eljutottam. A haza nem más, mint a
nemzet. Egy nemzet alkot egy hazát, egy közösséget, melynek sorsa közös.
Talán a címet át is lehetne írni "A hazám"-ról "A
nemzetem" -re...
Horváth László - 2006
|
|