palm = pálma, söndag = vasárnap (v.ö. az angol Palm Sunday-val.) A szép magyar virágvasárnap elnevezésnek  a svédben (és az angolban is) pálma-vasárnap felel meg. Jézus Jeruzsálembe vonulásakor valóban pálmaágakat fektettek a lába elé, hiszen ott ez rendelkezésre állt. Más európai országokban viszont ennek az emlékére fűzfavesszőt visznek a templomokba, hogy ott azokat a pap megáldja. Svédországban is ez volt a szokás 1527-ig, de a reformáció bevezetése után ezt a szertartást is megtiltották. Ma a luteránus svédeknél újból kezd a szokás felelevenedni.

* Az észak-germán nyelvekben – így a svédben is – a határozott névelő a szó végére kerül, azzal egybeírva. A névelőnek két alakja van: a közös hím-és nőnemű és a semleges nemű alak. A közös alak: en   A semlegesnemű alak: et  
(Csak érdekességként: a bolgár nyelv is a szó végéhez ragasztja a határozott névelőt.)

Nagyszerda  (Dymmelonsdag)
Svédországban ezen a napon az iskolás gyerekek  egymás hátára csúfolódó feliratokat tűznek.

Nagycsütörtök  (Skärtorsdag) –
 A boszorkányok napja
A régi hiedelem szerint nagy ünnepek idején sok bű-bájosság és varázslat történik. Különösen így gondol-ták ezt húsvét hetében. Ez az időszak a gonosz és a jó küzdelmének ideje volt. Nagycsütörtökön a boszorkányok ültek ünnepet. Az ördög akkor hívta meg őket a Blåkulla-ra, azaz a Kék Dombra. De hogy hol van az a Kék Domb, azt senki nem tudta. Elég az, hogy volt.

Hogy eljussanak a Kék Dombra, a boszorkányoknak seprűre volt szükségük. A seprűnyelet boszorkányolajjal kenték meg. Szükség volt még egy mondókára is, amely így szólt:„Útra fel, egészen a pokolig* Ha a boszorkány tévedésből mást mondott, mint pl. „Egyenesen fel és le”** akkor egész éjjel fel és le lovagolt a kéményben.

A boszorkányokat tekintve tehát Nagycsütörtök volt a legveszélyesebb nap. A gazdák ügyeltek arra, hogy se seprű, se gereblye kint ne maradjon az udvaron, nehogy a boszorkányoknak alkalmuk legyen azokon lovagolniuk. A nyílt kéményű tűzhelyek szellőzőrácsát is elreteszelték, mert ki tudja, valamelyik boszorkány lebukfencezik a kéményen és még bajt hoz a házra. A ház és az istálló ajtajára keresztet rajzoltak.

Svédországban (csak úgy mint Norvégiában) a gazdálkodó emberek nem falvakban, hanem egymástól viszonylag távolabb álló gård-okon*** éltek, így  veszély esetén kiszolgáltatottak voltak. A boszorkányok azért jelentettek veszélyt, mert eladták a lelkü- ket az ördögnek, így bájoló hatalmukvolt az emberek felett. Ha megrontottak valakit, az illető bele is halhatott a betegségbe. Ezen az éjszakán, miközben fent repkedtek, le-lecsaptak a tanyára, hogy embert, állatot magukkal ragadjanak. Legjobb volt ilyenkor a házban maradni. Hogy elriasszák a boszorkányokat sok helyen tüzeket raktak, sőt néhol még a levegőbe is lőttek.

*„Upp och iväg ända till helvetet.” ** „ rätt upp och ner ***gård = gazdaság, farm, tanya. Határozott névelős alak: gården,  v.ö. angol  garden, német Garten.

Fentiekben azért ilyen hihetően írtuk le a nagycsütör-tök éjszakai „veszedelmeket”, mert a régiek valóban ennyire hittek mindebben. Alig 300 évvel ezelőtt zajlott le az utolsó boszorkányper Svédországban. Az 1500-as évek végéről még nagyon sok ilyen perről tudunk. Többszáz személyt, főleg nőket égettek el a máglyán. Abban az időben egy nő sem érezhette magát biztonságban. Főleg az öreg, gyógyító erejűkről ismert asszonyok voltak gyanúsak. Másokat azért vádoltak boszorkánysággal, mert különböztek az átlag-tól, pl. nyomorékok voltak.

Manapság már csak egy ártatlan szokás emlékezetet ezekre az időkre. Nagycsütörtökön a kislányok „bölti boszorkányoknak” öltöznek. Kifestik az arcukat, kendőt kötnek a fejükre és körbe járják a szomszéd házakat. Maguk festette-rajzolta húsvéti képeslapokat osztogatnak és cserébe finomságokat kapnak.

Azért a felnőttek sem felejtették el a régi védekezési módszert. Különösen Nyugat-Svédországban szokás még ma is  húsvéti tüzeket  gyújtani.  Más vidékeken pedig petárdákat robbantgatnak, ki tudja, mi történhet majd az éjszaka!

Du bar ditt kors, o Jesu mild, då dödens väg du trädde, till frälsning för den värld som vild och full av hat dig hädde, o kärleks höjd! Du blöder böjd för dem som dig förfölja.                                    E. G. Geijer

Forrás: Fakta om Julen, Påsken och våra andra högtider
Almqvist &Wiksell Förlag,
Printed in Hungary, 1992

Szabad átköltésben:
Ó, Jézus, kit vad gyűlölet kísért a Golgotára, válladon a feszület, a megváltás ára. Ó végtelen szeretet! Hullattad szent véredet a Téged üldözőkért.
Kőhegyi Tamás fordítása, 2008

A húsvéti tojás

A tojás, mint táplálék

Európa katolikus országaiban - Svédoszágban értelem szerűen 1527-ig - a nagyböjtön valóban nagyböjtöt értettek, és ezen idő alatt, mint ezt fentebb említettük, semmilyen állati terméket, tehát tojást sem fogyasztottak.* Ráadásul télidőben a szárnyasok is kevesebb tojást tojtak. A tavasz beköszöntével a tojáshozam is megemelkedett. Így a kettős kényszer elmúltával nagyszombaton ismét tojás kerülhetett az asztalra.

A tojás egyúttal a természet megújulását is szimbolizálta. Így került a tojás a húsvéttal is kapcsolatba. Ezen a jelképen túl azonban különböző, tojással kapcsolatos szokások alakultak ki.

Tojásfestés

A tojásfestés Svédországban is szokásban van, bár koránt sem olyan díszesek a mintáik, mint a kelet-európai országokban. Nem is lehetnek, mivel a svédeknél ez is a gyerekek húsvéti szórakozása. A népművészek nem foglalkoznak sem tojásfestéssel sem tojáspatkolással, mint pl. nálunk Magyarországon.

A tojás, mint ajándék

Ismét a gyerekekről van szó. Csokoládétojás helyett  egykor cukorból készült üreges tojásokat kaptak ajándékba. Ezeket tittäg-nek, „kukucska-tojásnak” nevezték. A belsejükben ugyanis különböző húsvéti jeleneteket ábrázoló kép volt látható. A cukortojások az 1900-as évek elején Németországból kerültek át a svédekhez, csakúgy, mint a papírmasé tojások. Ezeket a szülők mindenféle finomságokkal megtöltötték, majd a kertben vagy a házban eldugták őket. Külön móka volt ezeket a tojásokat megkeresni.

A tojáshoz kötődő szokások egy része is a gyerekek játéka volt. Egy ilyen egyszerű játék volt a tojás gurítás, melyet húsvét hétfőn játszottak. Egy lejtősen lefektetett deszkán vagy a füves domb lejtőjén ki-ki le gurította a tojását. Akié messzebbre gurult, az nyert. Egy másik játékban az volt a tét,  hogy eltalálják a másik gyerek elgurított tojását.

Mindkét változatot a szabadban játszották, tehát ez is a vidéki élethez kötődött. De nem kellett vidéken élni a következő játékhoz, ami még most is szokásban van Ketten egy-egy főtt tojást tartanak a kezükben, majd ezeket egymáshoz ütik. Akinek a tojása mindkét vé-gén eltörik, az a vesztes.

*Ez az akkoriban  érvényes egyházi tilalom kedvezően hatott a Hanza kereskedelemre Az észak-német kereskedők egyik fő importcikke a Skandináviából származó szárított hal volt. Norvégiából például gabonáért cserébe tőkehalat szállítottak a böjti igények kielégítésére.

Babonák

A nagycsütörtökön tojt tojások sajátos tulajdonsággal bírtak. Ha egy ilyen tojást magukkal vittek a temp-lomba, ennek segítségével  felismerték, hogy az ott lé-vő asszonyok közül ki a boszorkány.

Ha valaki meg akart szabadulni a betegségétől, először szerezni kellett egy nagypénteken főtt tojást. Ezt aztán nagyszombaton el kellett ásni egy hangyabolyba. Addig nem volt szabad a boly közelébe menni, amíg nem lehettek biztosak abban, hogy a hangyák megették a tojást . Amennyiben megették, biztos volt, hogy elmúlik a betegség.

Pont ellenkező hatása volt, ha valakinek a főzővíz a tojásról a kezére csepegett. Számíthatott rá, hogy a helyén bibircsók keletkezik

Mai szemmel nagyon furcsák ezek a hiedelmek, de még ezeknél is logikátlanabb a következő: Fogjunk egy főtt tojást a kezünkbe, markunk összeszorításával törjük össze, majd héjastul együk meg. Ennek hatására a nyári kaszáláskor nem fog kicsorbulni a kasza éle (?!)

Jóslások

Az itt következő tojásból történő jóslások legalább kedvesek voltak:

Lyukat fúrtak egy tojásba, majd azon keresztül a fe-hérjét belecsorgatták egy vízzel telt edénybe. Gondosan megfigyelték milyen alakban folyik szét a fehérje. Ebből aztán megtudhatták, mit hoz a jövő.

A fiatal lányokat különösen érdekelte, mit tart számuk ra a jövendő. Így aztán ők is a  tojásjósláshoz folyamodtak  megtudakolni,  férjhez fognak-e hamarosan menni, és ha igen, kihez. Ha a fehérje, gyorsan feljött a víz felszínére, biztosak lehettek benne, hogy kedvesükre lelnek. Ha azonban a fehérje az edény fenekén maradt, akkor még várhattak az esküvőre.