Köszöntelek vándorlegény, legyen veled a jó remény...

Bundy Internetes Naplója

Tabán Fesztivál – 2011 05 05

Soron kívüli rész

Május elsejei Tabáni élményeim a hetvenes évekhez vezethetők vissza.

Amikor először kimentem a lankás dombra, az LGT és a Mini játszott.

Játszott itt a V. Moto-Rock, a Korál, és számos neves előadó még, de igazából a Mini,

LGT koncertekről lett emlékezetes.

A bulikon a hangulat mindig fantasztikus volt, bár én emlékszem egy olyan

LGT koncertre, ami majdhogynem unalomba fulladt.

A tömeg majdnem „betört” a színpadra, Presser Gábor pedig legalább

félórán keresztül mondogatta, hogy amíg nem tisztul meg az előtér, addig nem játszanak.

A színpad akkoriban nem a mostani helyen állt, hanem előrébb volt az

Erzsébet hídhoz közelebb, és más irányba nézett. Az emberek a meredek

domboldalról figyelhették az eseményeket. Ami engem zavart az a magas fa,

ami a színpad előtt állt, és szinte semmit nem láttam tőle. Arrébb nem lehetett menni akkora tömeg volt.

Mindenesetre minden évben a tavasz ünnepén

ott volt a helyünk. A koncertek általában három órakor kezdődtek, és

délután hatig tartottak. Olyan is volt, hogy utána átmentünk a

Budai Ifjúsági Parkba, ahol a P. mobil játszott.

Az idei (2011) május elsején idegesen nézegettem ki az ablakon,

reménykedve, hogy megszűnik az egésznap szemerkélő eső.

Nagyon vártam már ezt a napon, mert a fellépők között szerepelt egy olyan

zenekar, amelyet igazán ritkán látni manapság a színpadon, és ez a

Skorpió volt.

Mivel elég későn indultunk el az eső miatt, az első két előadót le is késtük,

bár igazán

nem is nagyon voltunk rájuk kíváncsiak. Nem mintha Keresztes Ildikót nem

szeretném (ráadásul még a Rózsaszín Bombázó zenekaros korszakából

személyesen is ismerem), de valahogy nem az én stílusom.

Amikor kiértünk, hála a jó Istennek már nem esett, bár tiszta sár volt minden,

éppen a Török Ádám által vezetett Mini együttes játszott, mint a régi szép

időkben Závodi Janó gitárjátékával tarkítva. Nagyon régen nem voltam Minin,

meglepett a szájharmonika kíséret, ami nagyon jól illeszkedett a Mini

zenéjébe. Elhangoztak többek között a régi nagy slágerek, a Vissza a városba

és a Kereszteslovag. Összhatásilag egy igen jó, színvonalas buli hallhattunk

az együttestől.

Rövid átszerelés után, ami tényleg csak percekig tartott lépett színpadra, az

általam nagyon várt Skorpió.

Az első számot szerintem bemutatkozásnak szánták, mivel már említettem,

hogy a csapat nagyon ritkán koncertezik, a fiatalabb rock rajongók

nem ismerhetik őket.

Ez a kezdés a legutolsó, Show megy tovább stúdió albumról szólt a

Mi vagyunk a Skorpió címmel.

Karesz szövegei néha kicsit bugyutának tűnnek, nekem ez a szám is elég

mulatságosnak tűnt, de végül is aranyosnak mondható.

Általában mindig az Azt beszéli már az egész város lemezről (1984)

A Ne félj c. számmal szoktak nyitni, ami igen igényes, nyitánynak nagyon megfelelő produkció,

egyébként az egyik kedvenc számom a bandától.

Ezt a zenét én most nagyon hiányoltam.

A 2011 -es Tabáni felállás a következő volt:

Frenreisz Károly – ének, bass (szaxofon nagy bánatomra most nem volt)

Szűcs Antal Gábor – ének, gitár (A Dédapám c. dalt énekelte)

(Én meghallgattam volna tőle szívesen a Végem lesz mint a sétabotnak c.

szerzeményt a Show megy tovább albumról Ezt a számot élőben még nem

hallottam). Énekével mindig nagyon megdobja a bulikat.

Pálvölgyi Géza – billentyűs hangszerek (Kifinomult zenei ízlésének és remek

billentyűs játékának köszönhetően régi nagy kedvencem, még az East-ből)

A dob felszerelés előtt kapott helyet a színpad közepén, én feltettem volna

a billentyűs hangszereket a porond balszélére.

Ráadásul ülve játszott, nem is értem mért, mert nem szokott ülni, szegény

messziről úgy nézett ki mint egy utcai vak zenész napszemüvegben.

Persze a játékát ez semmiben nem befolyásolta, bár úgy éreztem, most

inkább a gitárokra volt kiélezve a buli.

A dobokat Németh Gábor püfölte, ráadásul remekül, csodálatos dobszólóval

ajándékozva meg a nagyérdeműt.

Személy szerint én nagyon szeretem Papp Tamás játékát,

őt egy kicsit hiányoltam.

Volt még egy vokalista srác Karesz mögött a színpadon, őt

Nem ismerem, de remekül illeszkedett a csapathoz.

Vendégként csatlakozott az alapcsapathoz Tátrai Tibor – gitár, akit azt hiszem

nem kell bemutatni a koncertlátogató közönségnek.

A bandára több neves zenész is kíváncsi volt, a VIP sátornál láttam

Benkő Lacit (Omega) és Zselencz Zsöci is mellettem állt a koncerten.

Kíváncsi voltam a zenészekre is, hiszen amióta utoljára láttam őket eltelt

pár év.

Szűcs Antal Gábort láttam mostanában a Dinamittal, ő semmit nem

változott, csak a haja lett deresebb.

Ugyanez mondható el Tátrai Tiborról is, ugyanolyan hosszú cofja volt

mint amikor utoljára láttam.

Pálvölgyi Géza kis szakállt növesztett az álla alá, és jól áll neki, hogy

őszül, a haja most rövid volt.

Németh Gabi mindig így nézett ki, szokásos rövid haj, nem változik semmit.

Frenreisz Karcsin lepődtem meg a legjobban, szinte ő is maradt a régi fazon,

hosszú lófarokba kötött haj, és az elengedhetetlen Frenreiszes napszemüveg.

A zenélésükön látszott, hogy összeszokott a csapat, és semmi másról nem szól

az egész csak az örömzenélésről. Sajnáltam, hogy ilyen rövid ideig játszottak,

(alig egy órát), de hát jöttek sorban utánuk a többiek.

Ki tudja mennyi idő múlva láthatom őket élőben újra, bár én is felelőtlen vagyok,

mert Frenreisz Karesz születésnapi koncertjét sajnos

kihagytam. Egy valamit sajnáltam még, hogy színpadi látványhoz

hozzátartozó fénytechnika (a világosság miatt) csak az Eddának

adatott meg. Feldobta volna a bulit, ha sötétben játszhattak volna.

A következő fellépő a Beatrice volt, Nagy Feróval az élen.

Feróék nagyon felpörgették a hangulatot, elhangoztak régi slágerek,

de bemutattak az új készülő lemezről is dalokat.

Feró szaxizott, gitározott, poénkodott és kitűnő hangulatot teremtett.

Közben vagy háromszor nekem jöttek a tömegben, kétszer még engem akartak pofán vágni ezért,

hihetetlen milyen vegyes közönség jött össze.

Nem nagyon szeretem az ingyenes bulikat, mert egy fizetős koncertre csak

olyanok mennek akik ismerik, szeretik a zenekart, és odafigyelnek az előadásra.

Itt csak a sör folyt patakokban a domboldalon, - és most kérek azoktól elnézést

akik valóban a zenéért mentek ki, - de a többségnél kutyát

nem érdekelte ki van a

színpadon, és mit játszik, csak a sörös doboz a kezébe lehessen.

Ez a színpad előtti sorokra nem vonatkozik, mert ők tényleg figyelték

a produkciót.

Feróék után az est fénypontja az Edda következett.

Előre megírt forgatókönyv szerint, nyitánnyal kezdve, majd élő zenére

váltva betanult hajrázós mozgással profi produkciót

mutattak be. Pataky nem nagyon beszélt feleslegesen, nem nagyon

konferált, a gyors számok szinte egybe értek, mintha összelennének

mixelve.

Jól összeállított műsort láthattunk tőlük, benne voltak a régi nagy

Edda slágerek, szinte csak sikerszámokat nyomtak.

Elhangzott többek között az Elhagyom a várost, a minden sarkon álltam már

az Álom, Gyere őrült, szóval minden ami egy Edda rajongót igazán lázba hozhat.

Összességében egy nagyon jó hangulatú, jól megszervezett koncerten vehettünk

részt, leszámítva azt a jó pár embert akit száműztem volna a sarki

kocsmába. Inni ott is lehet, és zavaró zene sincs, ami esetleg megzavarhatná

őket a szereplési vágyukban.

A BKV viszont sűríthette volna az 5, és a 178 -as autóbuszok járatait,

legalább egy olyan napon amikor több ezer emberre lehet számítani, akik

át szerettek volna érni, fáradtan a Pesti oldalra.

Bundy

2011 05 05

Vissza!