Tájfutásról
A tájfutás a tájékozódási sportok egyike, egy olyan, atlétikai jellegű futósport, ahol a versenyzőnek térkép és tájoló segítségével a térképen feltüntetett ellenőrzőpontokkal kijelölt pályán, a pontokat többnyire előírt sorrendben érintve, a legrövidebb idő alatt kell végigfutni. A versenyző az ellenőrzőpontok között maga választja meg az útvonalát.
Mit kell csinálni egy tájfutó versenyen?
A versenyzők egyenként indulnak, az azonos kategóriabeliek 2-4 percenként egymás után. A rajtban kapja meg mindenki a térképet, melyen a rajt, a versenypálya pontjai megszámozva és a cél be van jelölve. A rendezők a térképen adják meg a pontmegnevezéseket, hogy mit kell az adott helyen keresni, megtalálni (például szikla, gödör, ösvénykanyar). A pontokon egy ún. bója van elhelyezve. Ezek oldalai átlósan megosztott piros-fehér (narancs-fehér) színű. A bólyán található az ellenőrző doboz(SI doboz), amelyen van egy szám, ebből lehet beazonosítani, hogy valóban jó helyen vagyunk, és nem egy másik ellenőrző pontnál kötöttünk ki. A pontra(bólyára) szerelt ellenőrző dobozba kell illeszteni a dugókát(egy elektronikus eszköz), csippanás és a doboz villanása jelzi, hogy a dugókában eltárolódtak az adatok, vagyis hogy ténylegesen voltunk itt. Ezután már jöhet a következő pont, egészen a célig. A pálya során a futás mellett térképolvasási, terepazonosítási, útvonal-választási feladatokat kell folyamatosan megoldani. Az egyes pontok között mindenki azt az utat választja, amelyik számára a legmegfelel?bb, amelyet a legjobbnak ítél. Egy rutinosabb róka a finom tájékozódást választhatja, amíg agy kevésbé tapasztalt inkább a biztosabb megoldás mellett dönt, több futással. Fontos, hogy a futás tempóját és gondolkodást egyeztetni tudjuk, hogy mindig pontosan követni tudjuk az eltervezett útvonalat, de a tempó is kellően gyors legyen
Tájfutás története
1999-ben a tájékozódási versenyek 100 éves évfordulóját ünnepeltük. A sport a skandináv országokban igen népszerű, onnan terjedt el Európa többi országába. Hazánkban az első tájékozódási versenyt 1925-ben rendezte Ripszám Henrik, bólyi festőművész, aki az orosz hadifogságból Skandinávián keresztül való hazatértében "fertőződött meg" a tájfutással. A női résztvevők közül a magyar Monspart Sarolta 1972-ben (első nem skandinávként), míg Oláh Katalin 1991 és 1995-ben volt világbajnok. A szocializmus alatt nehezítette a tájfutó térképellátást az alaptérképekhez való nehéz hozzáférés. A szocialista országokban az állami alaptérképek titkosak voltak, de 1970-ben a Magyar Tájfutó Szövetség hivatalos együttműködési megállapodást kötött a Honvédelmi Minisztériummal s ettől kezdve a sportág alaptérkép-ellátása biztosított volt. Ezzel együtt, a szocializmus alatt sokkal nagyobb volt a tájfutó klubok taglétszáma, mint a rendszerváltás után. Ez főleg a sporttámogatások rendszere miatt volt így, bár nem olimpiai sportág, így kevesebb támogatásban részesült, és mind a mai napig kevesebb támogatásban részesül azoknál.
Tájfutás alfajai:
- Sítájfutás
- Trail-O (mozgássérültek számára)
- Tájkerékpár/Tájbringa
- Mikrospirnt
- Mobilos Tájfutás
