A gép karierje 1962-ben kezdődött, amikor a US NAVY bejelentette igényét, egy nagy teherbírású szubszónikus vadászgépre, amelynek hatótávolsága meghaladta a korábbi tipusokét.
A Douglas cég a már rendszerben álló A4D (A-4) Skyhawk gépet kínálta az új TF30-as hajtóművel. Azonban a Vought gyár elérte, hogy 1963-ban tendert keljen kiírni az új igényeknek, amelyen végül is a Vought és a Douglas mellett a North American és a Grumman is harcba szállt. A lényegen azonban nem változtattak, azaz egy már meglévő gépből kellett az új bombázót kifejleszteni.
A tendert 1964-ben a Vought nyerte, és az új gépet az F8U Crusaider aerodinamikai kialakítására alapozták. A legfőbb különbségek, hogy a törzset megrövidítették és nincs "darázsdereka".

Műszaki adatok:

A gép védelmére ECM rendszer került beépítésre, melynek az antennája a függőleges vezérsík végére került. A fegyverzetét a három-három szárny alatti pillonra lehetett függeszteni, illetve volt a törzs oldalán egy-egy indítósin rakéták számára, továbbá két 20mm-es gépágyú került beépítésre a törzsbe, egy-egy a beömlőnyílás két oldalán, összesen 680db lőszerrel. A szárny alatti pillonok közül a belsőre és a külsőre lehetett póttartályt szerelni.

-Szolgálatban

A gép igen masszívnak és megbízhatónak minősült, igen nagy szabadságot adott a felfüggeszthető fegyverzet összeállításában. A karbantartása egyszerű volt, és kevés munkát igényelt. A beépített ECM rendszernek köszönhetően igen alacsony volt az elvesztett repülőgépek száma.
A pilóták is szerették a Corsairt. Azonban a rövid, tömzsi test, és a jellegzetes orrész miatt röviden csak SLUF-nak (Short Little Ugly Fucker - Rövid Kicsi Undorító Balfasz) hívták a gépet.

Az alacsony beömlőnyílás a gőzkatapultból szivárgó gőzből elég sokat beszívott, és ez az A-7A esetén hajtóműleállásokat eredményezett. Hogy ennek kockázatát csökkentsék , a gép max fegyverterhelését a felére korlátozták. A Corsair későbbi szériáiban ezt a problémát kijavították.

A géppel nehézkes volt az esőben, vagy a vizes felületű fedélzetre történő leszállás, ugyanis nem rendelkezett az A-4, ill az A-6-on lévő áramlásterelőkkel. Így leszálláskor nem keletkezett elegendő leszorító erő, és a kerekeknek nem volt elég tapadása. Ez sorozatos balesetekhez vezetett.
A problémát megpróbálták orvosolni, egy ABS fékrendszer segítségével, de a pilóták a megbízhatatlansága miatt ritkán használták.

-Bevetésen

A Corsair ahogy szolgálatba állt, máris indult Vietnámba:
1967-ben végrehajtotta az első észak-vietnami célpontok elleni akcióját. A gép a haditengerészet egyik fő csapásmérő gépe lett, és igencsak meg voltak elégedve az eredményekkel.

A Corsair a feladatkör tekintetében széles skálán repült Vietnam felett, kezdve a kutató-mentő küldetéseket, a csapásmérésen át, egészen a légvédelmi rakétarendszerek vadászatáig.

A haditengerészeti Corsair gépek 49,200 bevetést teljesítettek, összesen 186,000 tonnányi fegyvert juttattak célba, és mindössze 54 gép veszett oda ellenséges tűz által.

A Corsair részt vett a Grenadai harcokban, Líbiában, és végül a Sivatagi Vihar hadműveletben.

1987-től kezdve a haditengerészeti Corsair századokat elkezdték átfegyverezni F/A-18 Hornet gépekre, és 1992-ben az utolsó tengerészeti Corsair is nyugdíjba vonult.