US NAVY / MARINES
F-4 Phantom II
 


   
  Több mint harminc évvel első repülése után az F-4 Phantom II. még mindig erős, jól használható, sokoldalú vadászrepülőgép.A koreai háború idején a McDonnell Aircraft Company hónapokat töltött azzal, hogy meggyőzze az US Navy illetékeseit, hogy szükségük van egy kéthajtóműves, többfeladatú támadó repülőgépre, az AH-1-re. A Navy erre válaszul egy flottavédelmező vadászgépet kért, amely csak rakétákkal van felszerelve. Az eredmény az XF-4H-1 Phantom II. volt, melynek első repülése 1958. május 27-én, St. Louisban került sor (Bob Little pilótával a kormánynál). Ezt követően 5000-nél több Phantomot építettek. A Phantom mintegy húsz éven át a nyugati világ élvonalbeli sugárhajtású vadászgépe volt, és tizenhárom légierőben alkalmazzák igen változatos feladatokkal.

Műszaki adatok:
  Fesztáv:
Hossz:
Magasság:
Hajtómű:
Hajtómű-tolóerő:
A tüzelőanyag tömege:
Hasznos teher:
max felszállósúly:
A max sebesség:
Bevetés Hatótávolság:
Csúcsmagasság:
11,7 m
19,2 m
5,05 m
2db J79 GE-17
79,65 kN
--------------------
7258 kg
28030 kg
2390 km/h
2290 km
19 000 m
 

A USN első Phantomjai 1960-ban léptek szolgálatba. 1962 szeptemberében az Air Force és a Navy közös jelölési rendszert fogadott el. A Navy F-4H Phantomjait F-4A-ra és F-4B-re keresztelték, míg az Air Force Phantomok az F-4C jelölést kapták.

A vietnámi háború jelentős változtatásokat hozott a Phantom fegyverzetében, a csak rakétákból álló fegyverzetük számos probléma forrásává vált. Az ötvenes évek közepén, a hatvanas évek elején a légi harc stratégiái teljesen bizonyosak voltak abban, hogy a jövő légi harcát szuperszonikus repülőgépek vívják majd nagy távolságról indított, radarvezérlésű levegő-levegő rakétákkal. A gépágyú mint fegyver ( vallották
    meggyőződéssel ) bevonul a történelembe. Az észak vietnami pilóták azonban, MiG-19-es és MiG-21-es repülőgépeikkel olyan közelségbe tudtak kerülni, hogy használhatták ágyúikat. Az ilyen közeli szektorokban megjelenő cél esetében a pilótáknak gyakran nem volt elegendő idejük, hogy a fegyverzetet alkotó AIM-7E Sparrow rakéta gyújtófejét élesítsék, tűzkész állapotba hozzák.A lelövési arány alacsony volt: csak 2 az 1-hez,
ami időnként 1 az 1-re csökkent. Washington ezt nem tekintette elégségesnek a légi háború megnyeréséhez.

Meg kellet változtatni a légi harc módszerét, az ellenség megközelítésének módját, valamint a Phantomok fegyverzetét kiegészítették az orr-rész alatt felfüggesztett, 20mm-es forgócsöves ágyúval. A Navy pilótáit az USMC speciális lövésziskoláján (Top Gun) taníották meg a légiharc-manőverek csaknem elfelejtett művészetére.

A hibás légiharc-szabályok kényszere alól felszabaduló pilóták ágyúval felszerelt Phantomjaikkal fölöttébb meggyőző eredményeket értek el. 1972-re, amikor az USA a háborúból kilépett, a Navy-pilóták lelövési aránya közel 14 az 1-hez értékre nőtt. A vietnami háború a legtöbb ellenséges repülőgépet Phantomokkal lőtték le.

A Phantom személyzete két fő: az első ülésben a pilóta, mögötte a fegyverrendszer-operátor.

Valamennyi Phantom-bevetés közül talán az F-4G Wild Weasel („Vadmenyét”) követelte a legnagyobb felkészültséget: ezen a változaton speciális elektronikus rendszereket alkalmaztak az ellenséges radar impulzusainak felfogására, azonosítására és helyének bemérésére. A Wild Weaser személyzete addig repült a kijelölt terület felett, amíg csak a radar impulzusai el nem érik a gépet. Ekkor kilövik a Shrike nevű sugárzásérzékelő rakétát, amely a radarállomásra vezeti magát, és megsemmisíti azt.

Az F-4E Phantom II Fegyverzete:

- 20mm-es Gatling (forgócsöves) rendszerű gépágyú
- AIM-7 Sparrow radarvezérlésű légiharc rakéta
- AIM-9 Sidewinder infravörös önirányítású légiharc rakéta
- AGM-65D Maverick típusú televízióvezérlésű rakéta
- illetve bombák széles választéka

           
designed by.: tranyisoftR