NIGHTMARE CITY (1981)


Ezt a filmet Umberto Lenzi rendezte, akinek a nevéhez  fűződik  minden  idők  egyik
legkegyetlenebb filmjének, a Cannibal Feroxnak az elkészítése. Ez  a  film  azonban
nem a kannibál-műfaj újabb képviselője, hanem az akkoriban tomboló  olasz  zombiláz
egyik legjobban sikerült darabja.

Miről is szól? Főszereplőnk egy újságíró, akinek egy repülőtéren  kellene  riportot
készítenie egy atomtudóssal. Meg is érkezik a helyszínre azonban a tudós repülőgépe
helyett egy mindenféle jelzés nélküli, titokzatos repülőgép hajt végre  kényszerle-
szállást az egyik lefutón. A kisereglő repülőtéri biztonságiak és újságíró barátunk
legnagyobb meglepetésére az ormótlan repülőgépből késekkel és baltákkal felfegyver-
kezett vérengző zombik hada szabadul ki, azonnal lekaszabolva mindenkit, aki az út-
jukba kerül. Nem tudjuk meg, honnan érkeztek a zombik, csak annyit engednek sejtet-
ni a filmkészítők, hogy valahol nagy  dózisú  radioktív  sugárzást  szenvedtek  el.
Rendben, érjük be ennyivel.  A zombik sminkje egy kissé nevetséges, de bőven   meg-
teszi. A film legnagyobb erénye a folyamatosan pörgő és roppant véres akció, hősünk
és kedves felesége árkon-bokron keresztül menekül az addigra már az  egészt  várost
elözönlő zombik elől. Van itt vérengzés templomban, benzinkúton,  kórházban,  film-
stúdióban, repülőtéren, vidámparkban, mindenhol, ahol csak elképzelhető. A film egy
másik erénye, hogy mély filozófikus gondolatokat is megpendít,  bár  ezt  most  nem
szeretném ecsetelni. Az mindenestre tény, hogy ebben a tekintetben is  sokkal  jobb
mint a hasonló terepen próbálkozó Hell Of The Living Dead.

A befejezésről nem írnék, mert nem akarom lelőni a poént. Mindesetre  nekem  nagyon
tetszett, tényleg ötletes, és passzol a film (és általában a zombifilmek) apokalip-
tikus hangulatához. A rendezői munka szuper, az akció pörög, a színészek  is megle-
pően jól játszanak, a zombik éhesek, gyorsak és gyilkosak, tehát nincs  más  hátra,
mint összecsődíteni néhány havert és megnézni ezt a remek filmet.

10/10.