Azt javaslom egyelõre maradjunk az elsõ esetnél. Legyen a modellünk igen stabil, a súlypontja inkább kissé elõrébb mint hátul ! . Most ezt tárgyalom. Az elõzõ figura, a három orsó után hátszélben repülünk. A repülési szakasz végén, egy immelmannfordulóval emelkedjünk biztonságos magasságra. Ezután, haladjunk fél-gázzal elõre a repülési szakasz közepéig. ott vegyük le teljesen a gázt és a magassági kormány fokozatos húzásával lassan éheztessük ki a modellt, hogy szinte álljon meg. Nagyon nehéz ezt úgy csinálni, hogy közben ne forduljon el az iránytól. Sok gyakorlással a modell egyéni tulajdonságainak megismerésével lehet megoldani. Ha sikerült irányban tartva, a majdnem állóhelyzetig lassítani, akkor a magassági teljes meghúzása mellett, lépjük be az oldalkormányt mondjuk balra. Ha szerencsénk van a modell beesik a dugóba és szépen pörög lefelé. Számoljuk a pördületeket, majd a harmadik pördület után, mikor irányban van a gép, elengedjük az összes kormányt. Jó modell esetén a pörgés úgy áll meg, mintha falba ütközött volna a repülõ. Ezután egy enyhe rányomás, majd lassan vízszintesbe emeljük vissza a modellt és ráadjuk a gázt. /az egészet érdemes jobbra pörögve is megpróbálni, a modellek ugyanis nem egyformán kedvelik a két irányt./ Eddig az ideális állapotról volt szó. Ha az oldalkormány belépése nem elég, akkor kell azonos irányban belépni a csûrõvel is. A modell így gyorsabban fog pörögni és az orra is meredekebben áll, mint az ideális. Ez van. Arra azért ügyeljünk, hogy ne zuhanó-spirál legyen belõle. Ez fõleg orrnehéz modelleknél fordul elõ. Annál könnyebben dugózik a gép, minél hátrébb van a súlypont. Ez viszont más figuráknál hátrányos. Kompromisszumot kell kötni. Ebbõl adódik, hogy igazán szép dugóhúzót, modellel ritkán látni. A fõ különbség az egyes pilóták között, az indítás és a kivétel pontosságában van. Nézzük a legyakoribb hibákat: 1. A modell nem lassul eléggé és egy dobott orsó szerû manõverrel kezdi a figurát. Javítás: gyakorolni az adott modell lassítását, majdnem 0- sebességig. 2. A bevitel pillanatában a modell nem irányban áll. Javítás: A motor nyomatékának ellensúlyozása fínom csûréssel. 3. A modell orra túl meredeken áll /sturz-spirál/ . Javítás: Súlypont hátrébb helyezés, esetleg a magassági kitérés növelése! 4. A kivétel pillanatában a modell nem áll irányban. Javítás: Rengeteg gyakorlás ! 5. A kivételnél a kormányok alaphelyzetbe állítása után, a pörgés továbbmegy 1/4 vagy mégtöbb fordulattal. Hiba: Nehéz modell, esetleg csak a szárny nehéz. / A versenymodelljeimnél a szárny végeken még a balsa bordákat is kikönnyítettem./ Javítás: Lehetõleg könnyû modell és fõleg könnyû szárnyvég. Amikor minden rendben és a modell szépen repül már vízszitesen, a pályaszakasz végén egy szép, lágy fordulóval forduljunk hátszélbe és kezdjük meg az iskolakört a leszálláshoz. A hátulsó \\\"rövidfal\\\" repülésénél már ereszkedjünk lefelé, majd a leszállás síkjába fordulva nyílegyenesen vezessük a modellt a leszállópályára. Ne lógjon semerre, kilebegtetni csak annyira, hogy át ne essen. A síma ugrálásmentes leszállás, a pilóta bizonyítványa is egyben. Gondoljunk csak az utasszállítók leszállásánál a közönség reakcióira. Taps, vagy hümmögés, minõsíti a pilóta teljesítményét. Nagyon fontos szabály: A leszállással soha ne veszélyeztessük a társak vagy a közönség testi épségét. Itt lehet a legnagyobb hibákat elkövetni. Inkább legyen kissé távolabb a talajérés, mintsem hogy valakit elüssünk.!!! Ezzel az RCM. mûsor tárgyalása végetért. A továbbiakban, ha lesz rá igény néhány rázósabb figuráról beszélgetnénk. Késrepülés, dobott orsó, háton-dugó- stb. Sok sikert a gyakorláshoz és szeretettel várunk mindenkit a nyáron rendezendõ RCM. versenyekre. Nem kell szégyelni, ha valaki kezdõ. Bátran elindulhat mindenki, aki már elérte azt a szintet hogy nem veszélyeztet másokat. Semmi más szempont nincs !!! A versenyek idõpontját a fórumon közzé fogjuk tenni. A rendezõk és a pontozók nevében igérhetem, még megmosolyogni sem szoktuk a gyengébb teljesítményeket. /mindenki volt kezdõ egyszer./