Elõször is: be kell állítani a csûrõ-kitérését úgy, hogy koppanásig kitérítve, balra, vagy jobbra,/ kinek-kinek ízlése szerint/, kb.5-6 sec. legyen, a három orsó ideje! Ez függ természetesen a modell sebességétõl, a csûrõk szélességétõl és hosszától, valamint a kitérés nagyságától. Mivel kész modellnél állítgatni valószínûleg csak utóbbit lehet, ezt tegyük. Nagyon nehéz úgy orsózni, hogy mondjuk félig kitérített kormánnyal csináljuk a három orsót, mert szinte biztos, hogy változó lesz a sebessége, ez pedig csúnya. Be kell tehát úgy állítani, hogy koppanásig kitérített csûrõnél forogjon kedvünk szerinti sebességgel. Az - 5- 6 sec, amit írtam, egy kellemes, kezelhetõ sebesség. Ha nagyon gyors a forgás, nehezen lehet a korrekciókat végrehajtani. Pedig azok létfontosságúak, ahogy a következõkben leírom. Ha pedig lassú a forgás, akkor az oldalkormánnyal is be kell segíteni, mert különben \"palástolni\" fog a modell és az nem szép látvány. Az oldalkormány szimultán kezelése pedig igencsak megnehezíti a dolgot. Ezért állítsuk be a fent javasolt forgási sebességet, mert ott még elég a magassági kormány korrekciója. A beéllításnál még ne nagyon korrigáljunk, ha még soha nem orsózott valaki, emelje meg a gép orrát kb. 20 fokra és teljes gázzal csináljon három orsót egymás után. A modell egy ívet fog leírni, tehát magasan kezdjük nehogy a vége a földön legyen! /Segítõnk mérje az idõt/. Ha sikerült a kb 5-6 sec beállítása, esetleg többszöri le- fölszállás után, akkor jöhet a tulajdonképpeni orsó- tanulás. Hátszéllel repülve, a már berepült pályaszakasz elsõ harmadában egy gondolatnyit megemeljük a modell orrát, /ne nagyon legyen látható/ és térítsük ki a csûrõt teljesen. A forgás megindul. Amint a modell a hátára fordul, a magassági kormány enyhe megnyomásával kell vízszintesben tartani. Ez a nyomás igen rövid legyen, a forgás sebességének függvényében! És itt jön a figura nehézsége. A továbbfordulás közben, ugyanis vissza kell engedni a magassági kormányt alaphelyzetbe, amikor pedig talpára fordul a modell, ugyanazzal a rövid mozdulattal már húzni kell. Közben a csûrõ végig marad kitérítve a maximális kitérésen. Ezt a mûveletsort kell azután még kétszer megismételni. Nem könnyû. Ha megfelelõ ütemben történik a nyomás - húzás - nyomás - húzás, akkor a modell szép egyenletesen orsózik. Ha az ütem nem jó, akkor az orsó eltér jobbra vagy balra. Ha a korrekciók mértéke nem jó /sok, vagy kevés/, akkor felfelé vagy lefelé tér el az iránytól. Szóval ez a döntõ mozzanat. Megfelelõ mértékû és ütemû korrekciók a magassági kormánnyal! Ennél a sebességû orsónál, az oldalkormányt nem kell használni!!! Lehet, hogy néhány igazi pilóta most felkapja a fejét, de higyjék el nekem, idõ sincs arra, hogy itt oldalkormánnyal dolgozzunk. Három orsó 5 - 6 sec alatt!!! /Természetesen egy db. 6 sec. ideig tartó vezetett orsónál már más a helyzet. Azt késõbb tárgyaljuk./ Az orsó így is szép, síma lesz. Nem kóvályog, nem palástol, nem csúszik le /nincs ideje rá/. Persze egy rossz súlypontú elcsavarodott, rövid-törzsû förmedvény, az kóvályogni fog, a legjobb pilóta kezében is. Az, hogy az orsó vizszintes, egyenes és síma legyen nagyon jó ütemérzéket, valamint rengeteg gyakorlást igényel. Hangsúlyozom ismét, hogy balról is, jobbról is gyakorolni kell. Én pl. jobban szerettem balról jobbra csinálni, de erõltettem mindíg a másik irányt is. Versenyeken ez igencsak meghálálta magát. Megjegyzem, hogy az oktatások során megfigyeltem, hogy a zenei képzettségû emberkék sokkal hamarabb tanulták meg, mint mások. Ezt a fejlett ütemérzéknek köszönhetik. / A többszörös bajnok Steffel Gyõzõ, pl. nagyszerû zongorista is/ ! Érdekességként említem még, hogy az ú.n. orsókoszorúk éppen ebbõl a ritmus kérdésbõl vezethetõk le. Ha a magassági kormány megnyomása és húzása kissé hamarabb következik be, akkor balra történõ forgás esetén, egy jobb-körös orsókoszorú jön létre. Ha késik a korrekció-sorozat, akkor balra fog \"koszorúzni\" a modell. Persze a ritmus eltérésnek következetesnek és nagyon egyenletesnek kell lennie. A lassan repülõ 3-D modelleknél, sajnos mindíg van egy kis \"palástolás\", amit az ügyes pilóták oldalkormánnyal korrigálnak. No de ezeknek a modelleknek más az igazi stílusuk, nem annyira a precíz mûrepülés, mint a látványos, sokszor az aerodinamika törvényeit meghazudtoló mutatványok végzése. Ez is nagyon szép és nehéz feladat, de nem az egyetlen! Ezt a kis kitérõt azért tettem mert helyére kell tenni a dolgokat. Más az F-3- A és más a 3-D. Sokan ezt nem akarják megérteni. Az eddig leírt figurák között ez a legnehezebb. Ne keseredjünk el, ha nem megy egybõl. A sok gyakorlás közben \"beugrik\" a helyes ritmus és máris élvezni fogjuk, hogy uraljuk a gépet. Fõiskolás koromban meg akartam tanulni mûugrásból a dupla hátra szaltót. Az elsõ 8-10 próbálhozásnál, csak egy sötét csíkot láttam és csobbantam a vízben. Aztán egyszer csak \"látni kezdtem\" ég-víz , ég-víz -nyitás és síma merülés. Minél többször csináltam annál többet láttam. Akkor már nem találomra, hanem a megfelelõ pillanatban nyitottam a zsugor-helyzetbõl. Pontosan így van ez a modell vezetésnél is. Érezni, \" látni\" fogjátok az orsó közben a modell pillanatnyi helyzetét és tudtok tudatosan korrigálni. /Háton-talpon, háton-talpon, nyomás-húzás, nyomás-húzás, stb. / Elõbb - utóbb menni fog!!! Természetesen,a harmadik orsó végén talponhelyzetnél a csûrõt vissza kell engedni neutrális helyzetbe.