A pénteki napunk persze sokkal érdekesebb volt...

Iszonyatosan széttompult aggyal szenvedtünk Kamiéknál, Árpi valahol a körutakkal csatázott Szeged központjában, Gergővel az ablakon betámadó kegyetlen napfényt próbáltuk elhárítani s közben megismertük a Kaminál élő nomád kolóniát.

Délutánra Árpi és Saca előkerült, nagy nehezen összeszedtük magunkat, és megkezdtük az egyik legérdekesebb utazásunkat. A hátamon a táskám tele ruhákkal és mikrofonnal, kezemben egy darabokra szakadt doboz Kami cinjeivel, Kami hátán a lábgép, ruhák és táskából kilógó dobverők, kezében egy csupasz pergő, Árpiék hátán gityók és táskák, a kezükben tartott cuccok sorrendje méterenként változott, 2 baszott nagy utazótáska, a 30 kg-os Peavey fej, valamint Saca laptop-ja. Csodálatos látvány lehettünk a szegedi helyközi buszon, kár, hogy nem volt szabad kezünk a fotózáshoz.:)

A szegedi állomásról megkezdtük a szentesi úti tervünket, persze halvány fingunk nem volt merre van Szentes, meg hogy hol kell átszállnunk...

Végül sikerült informátorokat találnunk, akik navigáltak minket az átszállások során. Azt hiszem, ennyi ótvar cuccal a vonatokon is okoztunk néhány feledhetetlen percet az utasoknak.

A szentesi Jómadár sörözőbe szintén kalandos volt ennyi teherrel eljutni. A hely végül is korrekt volt, rendkívül vonzó sörárak, korrekt arcok, csak mi voltunk nagyon lerombolva. Itt is mi kezdtük a bulit, kissé családias közönséggel, de sebaj, első szentesi próbálkozásnak elment. A helyi Forgotten Truth-ra valamint a Gholgoth-ra jóval nagyobb nyomulás volt, persze ez érthető is. Nagyon jól tolták mindketten. A Step on it! –ről már sajna lecsúsztunk az álmosság miatt. L

Az igazi gondok kb. csak hajnal 2 magasságában kezdődtek, amikor is mindenki szinte robbanásszerűen lelépett, a Jómadár meg bezárt...felismerve a kérdést: mi a faszt fogunk csinálni hajnal fél ötig ennyi cuccal, halál bekómázva Szentes teljesen ismeretlen, üres, fagyos utcáin. Közös megegyezéssel visszaindultunk a vasútállomásra, legnagyobb megmentőink egyikének tartunk egy szentesi HC-s arcot, Gyurit, akit sikerült letarhálnunk két egész korrekt paplannal. J

Az állomáson a váró persze zárva volt, betámadva két padot lecuccoltunk, és halál szánalmasan összebújtunk a paplanokban, hogy ne fagyjunk szarrá a vonatig.

Nem részletezném az egészet. Annyit elég megemlíteni, hogy ha egy szentesi hajléktalan kiröhögött minket, szép látvány nem lehettünk…L