Neved:
Idézet forrása:
Kategória:
Szerző:
Szerző: SoDI, beküldte: bérsnecológus (2011-01-03 19:15)
forrás link (16)
Nem vagyok balek - 2009.07.03. 02:55:32

Még 2005 nyarán történt. Rudy nevű haverommal társalogtunk arról, hogy éppen tőkehiányos vagyok, ugyanis van egy apró körülmény, ami pillanatnyilag akadályoz abban, hogy forrásigényes vállalkozásba kezdjek. Amikor kérdésére kifejtettem, hogy egykori közös tanárunk ott felejtett 8 milliós jelzálogot a lakásomon, és eltüntette a 2 és fél millió forintos nagyanyai örökségemet, a következő mondattal foglalta össze a véleményét.

- Balek vagy?

Erre én válaszul - hangomban nem kevés felháborodással - lassan tagolva elmondtam neki a telefonba, hogy „nem va-gyok ba-lek”.

Édesanyám, aki mellettem ült a kocsiban, ekkor kifejtette, hogy személy szerint más véleményen van. Rudy rögtön rácsapott a magas labdára, és a következő kérdése már ekként hangzott.

- Na, hát édesanyád mit mond erről?

Erre közöltem mindkettejükkel, hogy mivel a Kádár rendszerben szocializálódtak, és mindketten elmulasztottak megfelelően élni a rendszerváltás lehetőségével - édesanyám például hiába a magyar átlag sokszorosát kereső ügyvéd, ha negyvenen túl is elsősorban munkaerejéből él a befektetései jövedelme helyett -, így a mai modern világban már a legkevésbé sem releváns egyikük kispolgári attitűdből táplálkozó véleménye sem.

Annak ellenére, hogy nekem sziklaszilárd meggyőződésem, hogy mindvégig logikusan, az elérhető információk teljes körű mérlegelésével hoztam meg az üggyel kapcsolatos döntéseimet, azóta is csak saját magamra jellemző az a tárgyilagos bölcsesség, hogy képes vagyok elvonatkoztatni a tragédia-közeli végkifejlettől, és utólagos okoskodás nélkül elemezni, hogy a maga idejében megfontoltnak volt-e tekinthető az, ahogyan a dolgokat kezeltem.

Hosszas töprengés után végül arra jutottam, hogy ennek talán az lehet az oka, hogy nem szedtem össze azokat az egymást erősítő momentumokat, melyek végérvényesen meggyőztek engem arról, hogy kockázat nélkül segédkezek tanár úr átmeneti forráshiányában.

Alább ezeket foglalnám össze, mely után talán az eddigieknél talán sokkal több kedves olvasóm jut arra a következtetésre, hogy a modern idők kihívásainak megfelelő lendületes kezdeményezőkészségem dacára a maga módján bölcs, és átgondolt döntést hoztam.

Zsidó

Akármilyen furcsán hangzik, az egyik érv az volt mellette, hogy zsidó. Ezek a biboldók ugyanis agyafúrt, fehérgalléros ügyeskedők hírében állnak, akik akként alakítják elkövetésük módját, hogy minimális legyen a lebukás veszélye. Az ilyen bűnöző részéről a sunyi megtévesztés várható el legfeljebb, vagyis a másik fél hiányos műveltségének, szerény értelmi képességeinek erkölcstelen kihasználása. Luzsénszky Alfonz lelkiismeretes tényfeltáró tevékenysége óta köztudott, hogy a cionista zsidó ott veri át a gójt, ahol tudja, éppen ezért résen kell lenni, amikor az ember ilyennel üzletel. Alaposan át kell olvasni mindent, és csak akkor szabad megegyezésre jutni, ha tartalmilag a legapróbb jogi kérdést is megnyugtatóan rendezik ezek. A mi konkrét esetünkben mindez maradéktalanul teljesült, ugyanis nem az iratok tartalma volt a probléma, hanem az, hogy a tizenckilenc valós irat közé oda keveredett egy hamis, huszadikként. (Ezt a hamisítást különben tanár úr saját maga vallotta be a bíróság előtt.)

Tanár

Egy műszaki tudományokból doktorált, hatvanas éveihez közeledő, büntetlen előéletű tanáremberről volt szó.