 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Claudius
Fontosabb események:
Kr. e. 10. augusztus 1-jén Galliában megszületik.
Kr. u. 37: unokafivére, Caligula alatt consul.
41: császár lesz.
41-42: a birodalomhoz csatolja Mauretániát.
43: megtámadja Britanniát; a birodalomhoz csatolja Lyciát.
44: Júdeát provinciává teszi.
46: a birodalomhoz csatolja Thrákiát.
47: leveri a Boudicca férje, Prasutagus alatt felkelt icenusok lázadását.
49: a birodalomhoz csatolja Észak- Palesztinát.
51: kolóniákat alapít Germániában.
52: Örményországban összeomlik a Rómabarát kormány.
54. október 13-án meghal.
Kr. e. 10. augusztus 1-jén született Tiberius Claudius római császár (ur. 41-54), a Iulius-Claudius-dinasztia negyedik uralkodója. Trónra lépése után Claudius a principátus egyik legtehetségesebb vezetőjének bizonyult, aki törvényhozóként, hódítóként és mecénásként is maradandót alkotott a császárság hajnalán.
A császár uralkodása során – 48-ban – népszámlálást tartatott, közmunkák révén pedig javította Róma víz- és élelmiszer-ellátásának feltételeit: a császár megbízásából két vízvezeték – Aqua Claudia, Anio Novus – is felépült, miközben Ostia mellett, Portusban egy új kikötő létesült. Claudius arra is kísérletet tett, hogy a Fucinus-tó lecsapolásával új szántóföldeket adjon az itáliaiaknak. Az uralkodó az Örök Városban is bőkezűnek bizonyult, nem csak az építkezések – Circus Maximus díszítése, Pompeius színházának újjáépítése – de a szórakoztatás terén is: megrendeztette a fényűző századéves játékokat, rendre gladiátorjátékokat és cirkuszi bemutatókat pénzelt, miközben a vallási élethez és a törvényhozáshoz hasonlóan a város polgárainak mindennapjaiban is fel akarta támasztani az ősi szokásokat, tradíciókat.
Azon túl, hogy Claudius elsősorban a centralizáció és az infrastruktúra fejlesztésének terén alkotott maradandót, hódításaival is gyarapította Rómát: a korábban meghódított Mauretania, Trákia, az alpesi Noricum és a Rajna folyóig terjedő Germánia az ő szervező munkája eredményeként tagozódott be a birodalomba. Claudius volt az első császár, aki felismerte a folyókra támaszkodó védelmi rendszer – a limes – előnyeit, és a természetes határok kialakítására törekedett. Az uralkodó emellett 43 után – Flavius Vespasianus, a későbbi császár hadvezérsége alatt – számos hadjáratot indított Britannia meghódítására, a szigetet aztán a római légiók Claudius élete végére nagyrészt uralmuk alá hajtottak.
A császár számos erénye és eredménye ellenére ugyanakkor magánéletében igen szerencsétlennek bizonyult: négyszer házasodott, de első asszonya meghalt, második feleségétől elvált, az uralkodása alatt elvett Messalina pedig kicsapongó életmódja és titokban kötött második házassága után a vesztőhelyen végezte. Claudiust ezután sodorta a végzett ifjabb Agrippinához, Nero (ur. 54-68) anyjához, aki intrikái révén nem csak a császárt, de annak környezetét is befolyása alá vonta, és elérte, hogy az uralkodó ne vér szerinti fiát, Britannicust, hanem adoptált gyermekét, Nerót jelölje utódjának. A mendemonda szerint, miután a hatalomra éhes asszony elérte célját, 54 októberében – mérges gombával – a túlvilágra segítette az idős Claudiust, akinek nyugodt időszakát Nero hírhedt császársága követte.
