 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
I. Konstantin
Fontosabb események:
272: megszületik február 27-én.
293: apját kinevezték a Diocletianus által létrehozott tetrarchia egyik caesarjának.
306. július 25-én Eboracumban (a mai Yorkban) császárrá kiáltják ki.
312: csapataival betör Itáliába.
314-315: hadjáratok a germán határon.
324: legyőzi Liciniust, és a Kelet urává válik; újjáépíti Büzantion városát, a későbbi Konstantinápolyt.
332: harcol a gótokkal.
334: harcol a szarmatákkal.
336: harcok a Duna határvonalánál.
337: megkeresztelkedik; május 22-én meghal.
Constantinus fiatalon Diocletianus mellett szolgált, majd 306-tól, apja lemondásával a nyugati részek tetrarchája lett. Constantinus volt az első római császár, aki felvette a kereszténységet, bár egyes források szerint csak halálos ágyán keresztelték meg. E lépése mögött valószínűleg politikai megfontolás állhatott, ahogy 313-es milánói rendeletét is a keresztény támogatás elnyerése érdekében hozhatta meg (Licinius társcsászárral közösen). A milánói ediktum eltörölte azokat a korábbi rendelkezéseket, melyek Diocletianus idején a keresztények üldözésére vonatkoztak.
Constantinus 324-ben lett egyeduralkodó, amiben nagy szerepet játszott az őt támogató keresztény zsoldossereg fanatizmusa a "pogány" Licinius elleni harc során. Constantinus már egyeduralkodóként elnökölt a 325-ös niceai zsinatot, amely többek között az ariánus tanok eretnekségéről is döntött. Ő adományozta a pápának a lateráni palotát, illetve elrendelte számos híres székesegyház (pl. Hagia Sophia, Szent Sír Temploma) felépítését. Constantinus helyezte át fővárosát a birodalom keleti területeire, a régi görög Büzantion helyére, amit saját magáról Constantinopolisnak nevezett el (Konstantinápoly, Isztambul).
A császárt 337-ben bekövetkező halála után szentté avatták, a középkorban az ő nevére hamisították azt az adománylevelet, melyben elismerték a pápa főségét a világi hatalommal szemben.
