 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Marcus Agrippa
Kr. e. 44: seregével Octavianushoz, a meggyilkolt Julius Caesar fogadott fiához csatlakozik.
43: néptribunus lesz; in absentia bevádolja a zsarnokölő Cassiust.
41-40: harcol Marcus Antonius fivérével, Luciusszal.
39-38: hadjáratok Aquitaniában és a Rajna mentén.
37: consullá választják.
36: Sextus Pompeius ellen két döntő csatában is győzelmet arat.
35-34: harcok Dalmáciában.
31: az actiumi csatában legyőzi Marcus Antoniust.
28-27: consul lesz Octavianusszal, a későbbi Augustus császárral; feleségül veszi Augustus leányát, és utódjának tekintik; Leszboszról igazgatja a birodalom keleti részét.
19: befejezi Hispánia behódoltatását.
17: újabb hatalommal ruházzák fel Rómában; alkirályként tér vissza keletre.
15: lever egy felkelést a boszporoszi királyságban.
13: elutazik, hogy a közép-európai Pannonia provinciában véget vessen a zavargásoknak.
12 márciusában meghal.
Marcus Vipsanius Agrippa (Kr. e. 63 – Kr. e. 12) római államférfi és hadvezér,
Octavianus, a későbbi Augustus császár jó barátja, veje és örököse, Tiberius apósa, Caligula nagyapja volt. A császár korai hadi sikereit – így a Marcus Antonius és VII. Kleopátra ellen kivívott actiumi győzelmet is – főként neki köszönhette.
Agrippa Róma környékén született gazdag vidéki római lovagi családban, és már gyermekkorától kezdve a vele együtt nevelkedő, hasonló korú Octavianus egyik legjobb barátja volt. Kr. e. 45-ben együtt szolgáltak Caesar seregében a mundai csatában, mint lovassági tisztek. A csata után a dictator az épeiroszi Apollóniába küldte az ifjakat tanulni egyik barátjának fiával, Caius Cilnius Maecenasszal együtt. A három fiatalember örök barátságot kötött a tanulmányúton. Agrippa hamarosan nagy népszerűségre tett szert a macedoniai legiók körében, melyek parancsnokai is felfigyeltek kiváló vezetői képességeire. Agrippa ekkor építészetet is tanult, amely tudását később bőségesen kamatoztatta. Amikor Kr. e. 44 tavaszán megérkezett Caesar halálhíre, Agrippa és Maecenas a gyors hazatérést javasolták barátjuk számára.
Helytartóként Kr. e. 38-ban az aquitaniai törzsek lázadását verte le Galliában, majd átkelt a Rajnán, hogy megtorolja a germán betöréseket. Hazatérve visszautasította a neki megszavazott diadalmenetet, de elfogadta a következő évre (Kr. e. 37) szóló consulságot.
Ebben az időben Sextus Pompeius szicíliai flottája uralta az itáliai partvidéket. A háború elkerülhetetlen volt, vezetése pedig ismét Agrippa feladata lett. A hadvezér első dolga volt, hogy biztonságos kikötőt hozzon létre hajói számára, amit a Lucrinus-tavat és a tengert elválasztó földterület átvágásával oldott meg.
Ebben az időben vette feleségül Pomponia Caecilia Atticát, Cicero barátjának, Titus Pomponius Atticusnak a leányát.
Kr. e. 33-ban megválasztották aedilisnek, ilyen minőségében pedig nagy hasznát vette építészeti ismereteinek. Hivatali idejét nagyléptékű építkezések kísérték: Róma neki köszönhetően a világ fővárosához méltó külsőre tett szert. Vízvezetékeket építettek és újítottak fel, kitakarították és kibővítették a Cloaca Maximát, fürdők, nyilvános kertek és díszes kapuk épültek. A különféle művészetek nyilvános kiállításait is támogatta.
Agrippa ismét a flotta parancsnoka lett, amikor a Kleopátra és Antonius elleni háború kitört. Octavianus actiumi győzelme nagyrészt ismét a hadvezér kiválóságának volt köszönhető. Nagyrabecsülése jeléül Kr. e. 28-ban Octavianus neki ígérte unokahúga, Claudia Marcella Maior kezét, és ugyanebben az évben együtt voltak consulok. Agrippa harmadik consuli éve Kr. e. 27 volt, ismét barátjával, akinek a senatus ekkor szavazta meg az Augustus címet.
Harmadik consuli évében az actiumi csata emlékére megépíttette a római Pantheont. Az épület 80-ban elpusztult, de Hadrianus császár 125 újjáépíttette Agrippa eredetijét követve. Az új épületen áll az eredetiről származó felirat, mely az építtetőnek állított emléket.
Agrippa utolsó jelentős tette a hódítás megkezdése volt a felső-dunai régióban, amelyet Kr. e. 13-ban római provinciává szerveztek Pannonia néven.
Campaniában, vidéki villájában halt meg Kr. e. 12 márciusában, 51 éves korában. Augustus hű barátja emlékét hatalmas temetési ünnepséggel honorálta, és majdnem egy hónapon át gyászolt. Személyesen gondoskodott unokái neveltetéséről, sőt Caiust és Luciust adoptálta is. Az utószülött Marcus Vipsanius Agrippa Postumust nem fogadta örökbe, hogy továbbvihesse atyja nevét.
