 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Nagy Sándor
Fontosabb események:
-Kr. e. 356: megszületik II. Philipposz makedón király fia
-340: miközben atyja Büzantiont támadja, átveszi a parancsnokságot
-338: a khairóneiai csatában a balszárnyat vezényli
-336: meggyilkolt apja örökébe lép
-334: a granikoszi csata
-333: az isszoszi csata
-332: megostromolja Türoszt, és elfoglalja Egyiptomot, ahol birodalmi fővárosként megalapítja Alexandriát
-331: a gaugamelai ütközet
-330: felveszi a „Nagy” címet, és „Ázsia urának” hívatja magát
-326: a Hüdaszpész menti csata
-323: Makedóniába menet Babilonban meghal
Élete
Nagy Sándor (Kr.e. 356 – 323) az ókor egyik legismertebb történelmi alakja, Makedónia királya, a Hellén világ uralkodója, Perzsia meghódítója, az ókor legnagyobb hadvezére volt. Atyja, II. Philipposz nyomdokain haladva hatalmát a Peloponnészosztól egészen Indiáig terjesztette ki, elfoglalva az akkor ismert világ nagy részét. Rövid, de eredményes uralkodása a klasszikus ókori történelem és kultúra egy új korszakának, a hellenizmusnak a kezdetét jelentette. Nagy Sándor volt Napóleon koráig a világtörténelem leghíresebb hadvezére, de ismertsége ma is nagyon nagy, s a hadvezetés egyik, ha nem a legnagyobb ikonja. Nagy Sándor életútja szorosan összefügg Makedónia történetével, szűkebb hazájának felemelkedésével.
Nagy Sándor uralkodásának kezdete (Kr.e 336 – 335)
Kr. e. 336-ban az akkor húsz éves Sándor követte apját a trónon. Hogy ez említésre méltó ellenállás nélkül ment végbe, az elsősorban Antipatrosznak köszönhető, aki a sereget rábírta, hogy ismerjék el Alexandroszt királynak. Már az első napokban megindult apja gyilkosát támogatók, és így a merényletben hallgatólagosan résztvevők elleni irtó hadjárat. Nagy Sándor először Philipposz feleségét, Kleopatrát és annak kislányát Olümpiasz gyilkoltatta meg (elevenen elégették őket), majd az ifjú király megbízta Parmeniont Attalosznak és szinte teljes rokonságának megölésével. A bosszú során Nagy Sándor megragadta az alkalmat arra, hogy egyúttal leszámoljon a lehetséges trónkövetelőkkel és azok támogatóival is, így kivégeztette II. Perdikkas fiát, majd a Felső-makedóniai Linkéstis család két tagját.
Még 336-ban Sándor Korinthoszba ment és felújíttatta a görög városállamok közötti szövetséget. Azonban előbb északon Trákia és Illíria, majd délebbre Thessalia, Athén és Thébaj is fellázadt a Makedón uralom ellen. Nagy Sándor egymás után, sorra verte le a felkeléseket. Először Kr.e. 335 –ben, 30 000 katonával északra vonult, hogy betörve a mai Bulgária területére legyőzze a lázadó trák és illír törzseket, majd szinte azonnal délre fordult, hogy hatalmas haderejével rettentse el a Közép-görögországban lázadásra készülő thessalokat.
Északi, majd Közép-görögországi hadjáratai alatt azonban Démoszthenész a híres athéni szónok és Hüpereidész a makedónok elleni összefogásra buzdította Athént és Thébajt. Így az utóbbi polisz polgárai kiűzték a makedón katonaságot a városból. Nagy Sándor azonnal reagált a hírekre, és hadseregével a lehető leggyorsabban Thébai alá érkezett, és véresen leverte a lázadást. Perdikkasz miután elfoglalta a várost, kegyetlen példát statuált a többi városállam számára: a templomok és Pindarosz, a nagy költő háza kivételével mindent leromboltatott. Katonái hatezer polgárt öltek meg és kb. 30 000 embert adtak el rabszolgának. Thébai városa megszűnt létezni. Húsz évvel később újra felépítették, de korábbi jelentőségét soha többé nem kapta vissza.
Athénnek azonban megkegyelmezett a makedón uralkodó, hiszen tisztában volt a jelentős hajóhaddal rendelkező város fontosságával. Mindössze arra kötelezte, hogy lojális maradjon a korinthoszi szövetséghez. Miután Sándor a többi városállamban is megszilárdította hatalmát, megkezdte Perzsia elleni hadjáratait.
Perzsia elleni támadás megindítása (Kr. e. 334–333)
A Perzsa Birodalom volt Sándor korában a Föld legnagyobb területű hatalma: magában egyesítette Egyiptomot, Szíria és Palesztina vidékét, Anatólia nagy részét, Mezopotámiát és a tágabban értelmezett iráni területeket egészen az indiai határig. Amikor Sándor a Perzsa Birodalom ellen vonult, ott az akhaimenida III. Dareiosz uralkodott. Már Philipposz is tervezte Perzsia elfoglalását és az első lépéseket meg is tette: Parmenión vezetésével egy hadsereg már az ázsiai Hellészpontoszon állomásozott, de a perzsák visszaverték őket, viszont Kis-Ázsia északkeleti területén foglalt egy kisebb területet ami támaszpontul szolgált fiának.
Alexandrosz Kr. e. 334 májusában kelt át a Hellészpontoszon hadseregével, amely egyes források szerint 65 000, míg más források szerint csupán 35-40 000 makedón és görög katonából állt. A hadsereg összetétele vegyes volt, de döntően jól képzett és fegyelmezett katonákból állt. A magot a falanx gyalogság alkotta, amely hosszú lándzsákkal és könnyű, de biztos védelmet adó pajzsokkal volt felfegyverezve. A lovasság elsősorban makedón és görög előkelőkből állt, de nem volt akkora jelentősége. Összehasonlításképp a perzsa lovasság volt a csatát eldöntő fő erő, amely hevesen rohamozott, de más funkciója nem volt, ez pedig hátrányt is jelentett, ezzel szemben a Nagy Sándor-féle lovasság a rohamozáson kívül más feladatokat is ellátott, mint a terep és a sereg oldalainak biztosítása, felderítés, stb.
Alexandrosz halála Babilonban (Kr. e. 323)
Kr. e. 323 februárjában Alexandrosz visszatért Babilonba. Itt felvázolta egy új hadjárat terveit: az Arab-félszigetet akarta meghódítani, de ez csak az első lépés lett volna, amit követett volna egy India elleni hadjárat amelyhez nagyobb sereget és hajóhadat is kívánt felhasználni, hogy a hatalmas szubkontinenst hatalmas erők rohanják meg. Távolabbi terveiben szerepelt még a Földközi-tenger nyugati medencéjének elfoglalása Karthágóval és Rómával együtt. El akart jutni egészen a Gibraltárig. Hozzá is látott a hadjárat előkészítéséhez: Nearkhosszal megbeszélte egy újonnan felállítandó hatalmas hajóhad terveit, valamint stratégiai fontosságú támaszpontok felállítását határozta el. Júniusban megbetegedett, s bár a görög orvosok mindent megtettek, Nagy Sándor emberfeletti megerőltetéstől és alkoholtól megtört szervezete nem bírt ellenállni a kórnak, és Kr. e. 323. június 10-én, harminckét évesen meghalt.
Halálának oka az ókori híradások alapján valószínűsíthető. Az antik leírások arra engednek következtetni, hogy Nagy Sándor tüdőgyulladással súlyosbított maláriában halt meg. Annyi bizonyos, hogy az állandó fizikai igénybevétel, a kicsapongó életmód és a mértéktelen alkoholfogyasztás hatalmas kárt tettek a szervezetében, s ezért a májzsugorodás sem kizárt, mint halálának egyik oka. Halála után szülte meg Rhóxané Nagy Sándor egyetlen fiát, IV. Alexandroszt.
